Katolikus gimnázium, Trencsén, 1898

Munkácsy Elek, rendes tanár, szül. 1847. május 7-én — megh. 1898. aug. 16-án. Közel egy éve lesz, hogy küzdelmes életének fáradal­mait piheni a sírban és mégis azt súgja a temető felől fuj­­dogáló szellő: ne nyúljunk ahhoz a tollhoz, mely kedveseink életét ecsetelni akarja, habár csak halvány vonásokkal is, mert lehetetlen, hogy Munkácsy Elek kartársunk nem a mienk többé, lehetetlen, hogy csak az emléke s nem az ő nemes alakja áll előttünk! És mégis bele kell nyugodnunk, hogy az a férfi, ki annyi szeretetet, szívjóságot, kitartást és lelkierőt tudott kifejteni életében, melyet egy szent czél, a hazai nevelés-tanítás, a közjó érdekében folytatott; ki lekötelező nyájas modorával, páratlan szelídségével, szívjósá­gával magához lánczolta úgy a reá bízott tanuló ifjúságot, mint az ő körében megfordultak sziveit: a sír mélyében pihen, irigy hantok takarják el előttünk! A fájdalom, melyet szeretett kortársunk halála múlt év aug. havában okozott, egy év után is oly nagy, mint volt a csapás pillanatában. Azzal a fájdalommal, azzal az utánna vágyó bánatos érzéssel szemléljük most is a bemódosult sírt, mint akkor, midőn az zúgott fülünkbe: „Elvesztettétek őt!“ Kisérjük figyelemmel Munkácsy Elek életét, kisér­jük pedig ne csak azért, hogy annak a szép szokásnak hódol­junk, hogy az elhunyt iránt a kegyelet adóját lerójjuk, — hanem, hogy tanuljunk is életéből. Munkácsy Elek született 1847. máj. 7. Munkácso­n, Be­reg vármegyében, görög kath. szülőktől, hol atyja egy magán-nevelőintézetnek tanára volt. Boldogultunk már mint gyermek fogékony érdeklődéssel búvárkodott a könyvekben, a tudás vágya kifejlett benne az atyai kéz alatt. Elemi iskolái­

Next