Trianoni Szemle, 2010 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám
A TÖRÖK NACIONALIZMUS MEGJELENÉSE ÉS A KELETI KERESZTÉNY NÉPIRTÁS I. RÉSZ Görögország hanyatlása először a római időkben (Kr. u. 2. sz.) következett be. Ezt követően a bizánci császárok hoztak némi nyugalmat, kiváltképp a görög öntudat újbóli megerősödésében játszottak fontos szerepet. Görögségük megőrzésének okait a szerzők többsége a vallásnak, az egyháznak tulajdonítja. A török birodalom terjeszkedésével1453-ban elesik Konstantinápoly - Konstantinoupoli, ahogyan a görögök a mai napig nevezik városukat, mely a Kelet-római Birodalom közigazgatási és politikai központja volt, s természetesen szellemi fellegvára is) a görögök lakta területek is mind az oszmán uralom alá kerültek, a görög ortodox egyház azonban - ha korlátozottan is - megőrizte önállóságát. A modern Görögország megteremtése a 450 éves török uralom lerázásával, a görög szabadságharc (1821-28) győzelmével vált lehetővé. Majd a nagyhatalmak (Franciaország, Anglia, Oroszország) bábáskodásával létrejött a görög királyság, melynek székhelye, egyúttal az ország fővárosa 1834-től Athén lett. A még török kézben lévő görög területek visszaszerzése, vagyis a görög revízió a görög államiság megteremtésének éveitől (1830-as évek közepe) állandó és reális célja volt a görög külpolitikának. (Görögország alatt nemcsak a görög királyság területét kell érteni, hanem az egész oszmán birodalomban élő görög ajkú közösségek által lakott területeket.) A cél ezeknek a felszabadítása és egyesítése volt. Ebben a Konstantinápolyban székelő Ökumenikus Patriarchátus járt az élen, így született a Nagy Eszme, a görög irredentizmus gondolata, amely 1923-ig meghatározta az ország politikai és társadalmi életét. Az első világháború kitörése Görögországot mentálisan készületlenül találta. A nemzet kettészakadt: egyik fele az antant-barát és háború-párti Venizelosz oldalán állt, a másik pedig Konstantin királyt támogatta, aki a háború kérdésében inkább semleges volt és németbarát. Görögország végül is 1917-ben Venizelosszal belép a háborúba az antant oldalán. 1920-ig (de a második világháború utáni években is) a görög állam területileg folyamatosan gyarapodott. A Törökország felosztását kimondó sèvres-i béke (1920) Görögországnak adta egész Thrákiát és a kisázsiai part menti területeket, Szmirna központtal. A törökök azonban Kemal Atatürk vezetésével elutasították a békeszerződés ratifikációját, sőt elérték annak revízióját is, s az 1923. évi lausanni békében a háborúból amúgy győztesen kikerülő Görögországnak (a kisázsiai háború vesztesének) le kellett mondania a korábban neki ítélt területekről: Kelet-Thrákiáról és az egész kisázsiai partvidékről. Az igazi tragédia azonban nem ez volt, hanem azok az események, melyek többszázezer görög elpusztításához s másfélmillió ember Görögországba történő áttelepítéséhez vezettek. Jóval az első világháborút lezáró békék előtt már készültek tervek a nem muzulmán népesség megsemmisítésére - egy modern török állam létrehozásának jelszavával! A török birodalmi gondolat tovább élt az Oszmán Birodalom felbomlása után is a XX. században. Az ifjútörökök mozgalma (puccsa, 1908), vagyis - ahogy mondani szokták - a modern Törökország hívei és megalkotói sem szakítottak ezzel a tervvel. Ezt azért tartom fontosnak itt hangsúlyozni, mert az alábbi tanulmány megértéséhez szakítani kell az olvasónak azokkal a sztereotípiákkal, beidegződésekkel, melyeket az utóbbi évtizedek oktatása és történetírása sulykolt belénk, azt tudniillik, hogy Kemal Atatürk és hívei egy modern, haladó Törökországért küzdöttek. (Ennek alátámasztására gyakran idézik ma is, hogy a kemali Törökország nem írta alá a sévres-i békét.) A második világháború utáni évtizedek sem múltak eseménytelenül a görögök számára. A nemzet megosztottsága nemcsak folytatódott, hanem új s még szomorúbb elemekkel bővült: a 40-es évek második felében dúló polgárháború kíméletlen gyűlöletet szított a görög társadalomban. A 80-as évek végére szerencsére sikerült túljutnia a görög nemzetnek a megosztottságon, s ma már nem a jobb-, illetve baloldali elkötelezettség alapján ítélik meg egymást az emberek. A következő komoly lépést - a két nemzet közötti megbékélést - már sokkal nehezebb lesz megtenni. A modern Görögország megteremtése a 450 éves török uralom lerázásával, a görög szabadságharc (1821-28) győzelmével vált lehetővé.