Trianoni Szemle, 2010 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám

A TÖRÖK NACIONALIZMUS MEGJELENÉSE ÉS A KELETI KERESZTÉNY NÉPIRTÁS­­ I. RÉSZ Görögország hanyatlása először a római időkben (Kr. u. 2. sz.) kö­vetkezett be. Ezt követően a bizán­ci császárok hoztak némi nyugal­mat, kiváltképp a görög öntudat újbóli megerősödésében játszottak fontos szerepet. Görögségük meg­őrzésének okait a szerzők több­sége a vallásnak, az egyháznak tulajdonítja. A török birodalom terjeszke­désével­­1453-ban el­esik Konstantinápoly - Konstantinoupoli, ahogyan a görögök a mai napig nevezik városukat, mely a Kelet-római Biroda­lom közigazgatási és politikai központja volt, s természetesen szellemi fellegvára is) a görögök lakta területek is mind az oszmán uralom alá kerültek, a görög orto­dox egyház azonban - ha korláto­zottan is - megőrizte önállóságát. A modern Görögország megte­remtése a 450 éves török uralom lerázásával, a görög szabadság­­harc (1821-28) győzelmével vált lehetővé. Majd a nagyhatalmak (Franciaország, Anglia, Oroszor­szág) bábáskodásával létrejött a görög királyság, melynek székhe­lye, egyúttal az ország fővárosa 1834-től Athén lett. A még török kézben lévő görög területek visszaszerzése, vagyis a görög revízió a görög államiság megteremtésének éveitől (1830-as évek közepe) állandó és reális cél­ja volt a görög külpolitikának. (Gö­rögország alatt nemcsak a görög ki­rályság területét kell érteni, hanem az egész oszmán birodalomban élő görög ajkú közösségek által lakott területeket.) A cél ezeknek a fel­szabadítása és egyesítése volt. Eb­ben a Konstantinápolyban székelő Ökumenikus Patriarchátus járt az élen, így született a Nagy Eszme, a görög irredentizmus gondolata, amely 1923-ig meghatározta az or­szág politikai és társadalmi életét. Az első világháború kitörése Gö­rögországot mentálisan készületle­nül találta. A nemzet kettészakadt: egyik fele az antant-barát és hábo­rú-párti Venizelosz­ oldalán állt, a másik pedig Konstantin királyt tá­mogatta, aki a háború kérdésében inkább semleges volt és németba­rát. Görögország végül is 1917-ben Venizelosszal belép a háborúba az antant oldalán. 1920-ig (de a máso­dik világháború utáni években is) a görög állam területileg folyama­tosan gyarapodott. A Törökország felosztását kimondó sèvres-i béke (1920) Görögországnak adta egész Thrákiát és a kisázsiai part menti területeket, Szmirna központtal. A törökök azonban Kemal Atatürk vezetésével elutasították a béke­­szerződés ratifikációját, sőt elér­ték annak revízióját is, s az 1923. évi lausanni békében a háborúból amúgy győztesen kikerülő Gö­rögországnak (a kisázsiai háború vesztesének) le kellett mondania a korábban neki ítélt területekről: Kelet-Thrákiáról és az egész kis­ázsiai partvidékről. Az igazi tra­gédia azonban nem ez volt, hanem azok az események, melyek több­­százezer görög elpusztításához s másfélmillió ember Görögországba történő áttelepítéséhez vezettek. Jóval az első világháborút lezá­ró békék előtt már készültek ter­vek a nem muzulmán népesség megsemmisítésére - egy modern török állam létrehozásának jelsza­vával! A török birodalmi gondolat tovább élt az Oszmán Birodalom felbomlása után is a XX. században. Az if­jútörökök mozgalma (puccsa, 1908)­, vagy­is - ahogy mondani szokták - a modern Törökország hívei és megalkotói sem sza­kítottak ezzel a terv­vel. Ezt azért tartom fontosnak itt hangsú­lyozni, mert az alábbi tanulmány megértéséhez szakítani kell az olvasónak azokkal a sztere­otípiákkal, beidegződésekkel, me­lyeket az utóbbi évtizedek oktatá­sa és történetírása sulykolt belénk, azt tudniillik, hogy Kemal Atatürk és hívei egy modern, haladó Török­országért küzdöttek. (Ennek alátá­masztására gyakran idézik ma is, hogy a kemali Törökország nem írta alá a sévres-i békét.) A második világháború utáni évtizedek sem múltak eseményte­lenül a görögök számára. A nemzet megosztottsága nemcsak folytató­dott, hanem új s még szomorúbb elemekkel bővült: a 40-es évek má­sodik felében dúló polgárháború­ kíméletlen gyűlöletet szított a görög társadalomban. A 80-as évek végére szerencsére sikerült túljutnia a gö­rög nemzetnek a megosztottságon, s ma már nem a jobb-, illetve bal­oldali elkötelezettség alapján ítélik meg egymást az emberek. A követ­kező komoly lépést - a két nemzet közötti megbékélést - már sokkal nehezebb lesz megtenni. A modern Görögország megteremtése a 450 éves török uralom lerázásával, a görög szabadságharc (1821-28) győzelmével vált lehetővé.

Next