Trianoni Szemle, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2013-01-01 / 1. szám
MÁRAMAROS VIDÉK CÍMERE vető szatmári béke után visszarendeződés következett. III. Károly magyar király viszont 1712-ben ismét elismerte és megerősítette a város kiváltságait. 1802-ben építették a Fekete Sas fogadót, amelyben 1847 szeptemberében Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szállt meg. 1848-ban a nagybányai polgárság a forradalom és szabadságharc mellé állt. Még ebben az évben Kossuth Lajost díszpolgárrá választották. Bem József tábornok innen indult Kolozsvár elfoglalására. A világosi fegyverletételt itt is csaknem két évtizedes csend követte. Az 1867-es kiegyezést követően a kincstári és magánbányák újabb felvirágzása következett. 1869-ben megalapították a Polgári Olvasókört, majd 1896- ban Hollósy Simon festőművész kezdeményezésére a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb központját, a nagybányai festőiskolát. Kiépült a vasútvonal Szatmár és Dés felé, 1909- ben kigyúltak az első villanylámpák. A város lakossága fél évszázad alatt több mint kétszeresére nőtt. 1919. január 9-én Nagybányát is elfoglalták a román királyi csapatok. A II. bécsi döntés értelmében 1940. szeptember 7-én vonultak be Nagybányára a magyar honvédség alakulatai. 1941. június 27-én, egy nappal a kassai bombázás után, a szovjet légierő bombázta Nagybányát. A II. világháború után, amikor a visszatérő román közigazgatás megszüntette a megyerendszert és létrejöttek a tartományok, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lett. Az erőltetett betelepítések nyomán a lakosok száma 18 ezerről 170 ezerre növekedett. Az 1989-es rendszerváltozás óta a bányászat fokozatosan leépült, a bányák közül sokat bezártak. 2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m3 cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A tiszai ciánszennyezés két hét alatt vonult le, hatalmas károkat okozva. Máramaros vidék másik fontos gazdasági és kulturális központja volt évszázadokig Máramarossziget. 1231-ben Maramors, 1332-ben Zyget néven említik az okiratok. 1352-ben - Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező mellett - az ötödik koronavárosként Máramaros vármegye székhelye lett. 1459-ben királyi sókamara-hivatal és a vármegye gyűléseinek székhelye volt. 1570-től az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1733-ban III. Károly magyar király újra Magyarországhoz csatolta. A Máramaros vidéki ruszinok és a románok egyik fontos politikai és kulturális központja lett. Egykor volt jogi akadémiája, valamint katolikus és református gimnáziuma is. Máramaros vidék országrész 1918-ig, majd 1940-től 1944-ig Magyarország része volt, egyúttal Máramaros vármegye székhelye. A városba a II. bécsi döntést követően, 1940. szeptember 5-én vonult be a magyar honvédség. Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, mert a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján. 1944. október 17-én a várost megszállta a szovjet vörös hadsereg. Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít fájdalmas emléket. Itt raboskodott - többek között - Márton Áron vértanú püspök is. ” A 3. számú alsó osztatlan címermezőben kék színű háttérben, zöld színű hármas halmon egy fehér színű kéttornyú stilizált várat látunk. A tornyok között aranyszegélyezésű címerpajzsban a Rákóczi-család ősi címere látható, melynek fő alkotóeleme egy összetett címerkép. A címerpajzs egy vágással két részre osztott. Az alsó címermezőben kék színű háttérben zöld hármas halmon egy stilizált aranyszínű kereket, ezen pedig a címerpajzs osztóvonalán egy, a fején arany koronát viselő, fekete színű, stilizált sasszerű, valójában Turul madarat látunk. (Hasonló ábrázolás figyelhető meg Erdély történelmi címerében is!) A madár a jobb karmában egy szablyát tart. A kerék az örök körforgásnak a jelképe, amely áttételesen Nap-szimbólum. Ismeretes, hogy a Turul madár Emese ősanyával együtt a magyarság mitikus jelképe. Kettejük nászából fogant az Árpádok nemzetsége. Feltételezhető, hogy a Rákóczi-család ezzel az összetett címerképpel származását az Árpádokig kívánta visszavezetni. A szablya ábrázolása pedig arra utal, hogy a családból származó erdélyi fejedelmek -I. és II. Rákóczi György, I. és II. Rákóczi Ferenc - a magyar történelemben mindig a haza gyarapítását és megvédését tartották elsőrendű feladatuknak. Életsorsuk és önfeláldozó magatartásuk egyaránt példa értékű a Máramaros vidéken élő magyaroknak, ruszinoknak, de az lehetne a betelepített románoknak is. A stilizált vár jobb oldalán (látvány szerint baloldal) egy aranyszegélyezésű címerpajzsban, vörös színű háttérben egy aranyszínű festőpalettát látunk a szobrászatot, a festészetet és a grafikát jelképező címerpajzsokkal, valamint ecsettel és festéklehúzóval. Ez az összetett címerkép az 1857-ben Máramarosszigeten született Hollósy Simon festőművész által 1896-ban megalapított Európa-hírű Nagybányai Festőiskolára emlékeztet. A művésztelep 1902-től szabad iskolává alakult, ahol az új magyar festőgeneráció minden jelentős személyisége megfordult. Az iskola fő érdeme, hogy a naturalizmust és a plein air festészet eredményeit meghonosította. Alapítói Hollósy mellett Ferenczy Károly, Iványi-Grünwald Béla, Réti István és Thorma János festőművészek voltak. Később csatlakozott hozzájuk Csók