Trianoni Szemle, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2013-07-01 / 2. szám

A SZENT KORONA ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON... A közjogi küzdelmek eredményei az új törvények, vala­mint az alkotmánynak, az egész közjognak és a közjogi intézményrendszernek a fejlődése. E fejlődés elvezet a rendi társadalom kialakulásához, majd megszűnéséhez. De vigyázzunk: igen hosszú folyamatról van szó. A sajátos magyar rendi társadalom a XIII-XVI. században alakul ki, jó három évszázad alatt, a XVI. század elejéig megszilárdul, s fennállásának újabb bő három évszázada alatt alig vál­tozik. E közjog-történeti „mozdulatlanságnak” megvannak a maga okai, ezeket a megfelelő helyen majd bemutatjuk. Most maradjunk még a módszernél. Látni fogjuk, hogy a közjogi küzdelmek leglátványosabb eredményei az ún. királyi dekrétumok, melyek eleinte valóban egy-egy király által egyszerre kihirdetett (gyakran persze az illető királyra kényszerített) törvények, de egy idő után (a rendi társa­dalom kialakulása utolsó szakaszában, a XV század végén, XVI. század elején és később) már olyan törvénycikkek gyűjteményei, melyeket a megosztott törvényhozó hatalom részesei, a király és a rendek törvényhozó országgyűlése­ken hoznak meg. A királyi dekrétumok törvénycikkei a próbát a gyakorlatban állják ki, s már régóta elfogadottnak tekinthető az a felfogás, hogy e gyakorlat a legmindenna­pibb (mint amilyen egy birtokadományozást vagy peres eljárás eredményét tartalmazó­ oklevelekben követhető nyomon. De ebből még nem következik az, hogy ha az ok­levelek ellentmondanak a törvénynek, akkor a törvényt erejét vesztettnek kell tekinteni.­­Ez azt jelentené, hogy a jogi tények és ezek alapján a jogelvek nem a törvénygyűj­teményekből, hanem az oklevelekből ismerhetők meg.) Azért nem vonhatunk le ily súlyos következtetést - mint Eckhart Ferenc tette - a törvényekről az oklevelek alapján, mert egy törvény hatályossága nem mindig követhető meg­bízhatóan nyomon az oklevelekben. (Lentebb­­ Deák Ferenc jogtörténészi és közjogászi mun­kásságát méltatva - visszatérünk még Eckhart Ferenc ál­láspontjához.) Hogy is van ez? Ha az oklevelekből nem derül ki, hogy egy törvény hatályos, ez még csak azt jelenti, hogy az ok­levél kibocsátója (rendszerint az uralkodó) az illető törvényt érvénytelennek tekinti. De ettől még az a törvény nem szűnt meg létezni. Az Aranybulla törvényeit például nem tartja meg minden magyar király. Ez viszont nem jelenti azt, hogy azok a törvények hatályukat vesztették. Azokat a korabeli nemesség továbbra is érvényesnek tekintette, eszébe se jutott azokról lemondani, s alig várta, hogy az Aranybullát megerősíttethesse. De míg az újabb megerő­sítésre sor nem kerülhetett, addig is az Aranybulla hatá­rozta meg az Aranybulla kedvezményezettjeinek, a ne­mességnek a gondolkozását, politikai programját stb. Az Aranybulla tulajdonképpen addig van hatályban, amíg a magyar rendi társadalom fennáll, tehát 1848-ig, kivéve az ellenállási jogot tartalmazó záradékot, amelyet a magyar országgyűlés 1687-ben töröl az Aranybullából. Amikor a magyar rendek beleegyeznek az Aranybulla hajdan legfé­nyesebb és legfélelmetesebb paragrafusa hatálytalanításába, akkor bizonnyal tekintetbe veszik azt is, hogy az ellenál­lásnak a modern változata, a vármegyei ellenállás jó esély­­lyel fogja védelmezni az alkotmányt, a közjogi intézmény­­rendszert, a magyar államiságot. Nyilvánvalónak tekinthetjük fentiek alapján, hogy a tör­vények hatályosságát mindennel ellenőriznünk kell, amivel csak lehet: az okleveleken kívül jegyzőkönyvekkel (ha ren­delkezésünkre állnak ilyenek), levelezésekkel stb. De még fontosabb: ahhoz kell tartanunk magunkat, hogy minden, ami a közjoghoz tartozik, csak a közjogi küzdelmek folya­matába ágyazva tanulmányozható. A közjogi küzdelmek Deák Ferenc TRIANONI SZEMLE

Next