Trianoni Szemle, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2013-07-01 / 2. szám

A SZENT KORONA ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON... A raguzai tanács is úgy ír 1450-ben a Szent Koronáról (megkülönböztetve Magyarországtól is), mintha személy­nek tekintenék.­ A raguzaiak a XV század közepén a Szent Korona ke­gyességéről is írnak - és nem másnak írnak levelet erről, mint a magyar királynak: „Megkaptuk a levelet, amely által kegyes koronátok ke­gyes volt velünk közölni... ” Ugyanők írnak a Szent Korona parancsairól is.10 Éberen figyelték a Szent Korona országainak lakói, hogy méltóképpen érvényesül-e a Szent Korona akarata, és vi­mázó. A régi magyarság hite szerint az Élő Égi Igazság népet választ magának, aki által érvényesíti akaratát. A magyarságot. A régi magyar küldetéstudatban a magyar­ság azért az Ég népe, mert az Élő Égi Igazság akaratának méltó végrehajtója. (Bemutathatnánk itt, hogy az Élő Égi Igazság mily gyakran szerepel - s mily sokféle alakban! - a magyar mitológiában, népmesében és szépirodalom­ban.11) Az Égből alászállt Szent Korona megerősíti a magyarsá­got annak hitében, hogy Isten sajátos értelmet szánt a ma­gyar létnek. A Szent Korona küldésével Isten így tulajdon- Hatalmat átruházni csak a Szent Koronával történő koronázással lehetett gyázó tekintetüket bizony nem is lehetett megtéveszteni, hiszen a Szent Korona akarata érvényesülését elsősorban a Szent Korona közjogi tana, valamint a Szentkorona­eszme boltozatát szilárd oszlopokként tartó törvények (az országgyűlésen hozott és a király által szentesített törvé­nyek) biztosították, és megnyugvással töltötte el őket, hogy a Szent Korona legfőbb akarata nem más, mint az, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom valóságosan, ellen­őrizhetően megosztott legyen a király és az országlakosok között, és bizony valahányszor a király abszolút hatalomra tört, az országlakosok méltó képviselői nem késlekedtek őt figyelmeztetni, hogy szembefordult a Szent Korona aka­ratával. (S e figyelmeztetést rendszerint méltó ellensze­gülés tette hatásossá.) A Szent Korona misztériumának (és tanának és eszmé­jének) világában nem véletlenül voltak évszázadosak a törvények, nem véletlenül volt olyan nehéz még módosítani is a törvényt, s nem véletlenül tört meg a törvényeken oly gyakran és látványosan a központosítani óhajtó király aka­rata is. Rátérve a Szent Korona misztériumának bonyolultabb kérdéseire, először is arra válaszoljunk, hogy miért szent a Szent Korona... A Szent Koronát Istentől kapta - meghatározott céllal, meghatározott üzenettel - a magyar nemzet. A Szent Ko­rona ezért szent. Ez az üzenet az Igazsággal van összefüggésben. Az Élő Égi Igazságról, a legyőzhetetlenről van szó, arról, aki Isten Önvédő megnyilvánulása: az Isten akaratát érvényesítő legnagyobb Erő, legszilárdabb Hatalom. Büntető vagy vé­delmező hatalom, igazságérvényesítő, illetve szeretetoltás­képpen küldetésének fontossága és időszerűsége hitében erősíti meg a magyarságot. (De hangsúlyozzuk itt is: a magyar küldetéstudatban nyoma sincs annak, hogy a ma­gyar egyetlen kiválasztott népe Istennek. Egyetlen nagy feladatra kiválasztott - erről szól a magyar küldetéstudat története.) A középkor öntudatos magyarja mindezt ily rö­viden mondta el: a Szent Koronát angyal hozta. Vegyük itt méltóképpen tekintetbe, hogy a Szent Korona tiszteletében milyen változás következett be a Szent Ko­rona tanának a kialakulása után. Egyre fontosabbá vált annak tudata, hogy a Szent Korona a hajdanvolt szakrális király jogutódja. Annak tudata, hogy a Szent Korona maga a magyar szakrális király. Az újkor magyarja számára tehát a Szent Korona azért is szent, mert a szakrális király jogutódja. Mi járult hozzá a Szent Korona misztériumának erősö­déséhez az abban való mélységes hiten kívül, hogy a Szent Koronát Istentől kapta a magyar nemzet? A tény, hogy hatalmat átruházni csak a Szent Koronával történő koronázással lehetett. Annak bizonyossága, hogy Magyarországot Szent István a Szűz Mária, illetve a Nagyboldogasszony (a kettő együtt: a Magyarok Nagyasszonya) oltalmába ajánlotta. Mindezeken kívül az is erősítette a Szent Korona misz­tériumát, hogy a Szent Koronával megkoronázott királyok közül Szent István és Szent László Istennek tetsző életük­kel, uralkodásukkal kiérdemelték a szentté avatást, s hogy rendkívüli tiszteletük egyre mélyült az idő múlásával. A Szent Korona beavató korona. Pap Gábor felhívja a fi­gyelmet arra, hogy éppen a beavató korona az, „amiről a legkevesebbet tudjuk, mert Európában az utolsó másfél

Next