Trianoni Szemle, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2013-07-01 / 2. szám

EGÁN EDE, A MAGYAR ÉS A RUSZIN NÉP VÉRTANÚJA megélnie. Az utóbbi korszak harmadik harmadában mind­ezt megtetőzte a galíciai zsidóság beözönlése. Az észak­kelet-felvidéki rutének ezért - mintegy védekezésül - meg­élhetést keresve ezrével vándoroltak ki az országból Ame­rikába, illetve az ellenállás sajátos formáját választották. Skizmatikus mozgalom indult körükben, elszakadtak a görög katolikus egyháztól, és visszatértek a pravoszlávhoz, amely kevesebb anyagi terhet rótt rájuk.14 A helyzet orvoslására 1896. március első napjaiban Bu­dapesten, gróf Bánffy Dezső (1843-1911) miniszterelnök és Firczák Gyula (1836-1912), a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke egy öt pontból álló titkos, kézírásos megállapodást kötött. Ezek közül legfontosabb a 4. pont volt: „Máramaros-Bereg-Ung és Zemplén vármegyék fel­vidékén [tudniillik a hegyvidékén­­ B. J.­ élő ruthén népnek a megélhetés feltételeit meg kellene adni, miáltal az ame­rikai tömeges kivándorlás is megszűnnék”.15 A további eseményekből jól érzékelhető, hogy a Bánffy-Firczák-féle egyezség indította el a kezdetben „ruthén”, majd később nemzetiségpolitikai megfontolásokból „hegyvidéki” akci­ónak nevezett kormányprogramot. Ennek végrehajtása a Magyar Kir. Földmívelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott, és gyakorlati vezetője Egán Ede gazdasági szak­értő lett. Már a millennium éve, 1896 is ennek jegyében zajlott a Bereg vármegyében szervezett ún. közgazdasági mozga­lommal. Ennek keretében hitel- és értékesítő szövetkeze­teket alapítottak, kölcsönöket biztosítottak, fajtiszta te­nyészállatokat és nemes facsemetéket szereztek be, amivel a rutén akciót készítették elő. Minderre jelentős hatással volt Halász Géza ekkor megjelent röpirata, amely a ruszin nép körében uralkodó rendkívüli nyomorra és a növekvő elégedetlenségre hívta fel a figyelmet.10 Az írás az országos közvéleményt is felrázta. Hatására 1897 januárjában Firczák Gyula munkácsi püs­pök, valamint Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros várme­gyék tizennégy országgyűlési képviselője memorandumot nyújtott be a miniszterelnöknek Emlékirat az északkeleti Kárpátok közt és alján lakó ruthén nyelvű nép szellemi és anyagi viszonyainak elősegítése és felvirágoztatása tárgyában címmel.17 A dokumentum feltűnően sokat idézett Halász Géza említett röpiratából, valamint a rutén akció későbbi vezetőjének, Egán Edének a Magyar Tudományos Akadé­mia nemzetgazdasági bizottsága ülésén évekkel korábban, 1890. március 8-án elhangzott előadásából, amely (mint említettük) Kárpátaink közgazdasági hivatása címmel még ugyanazon évben Budapesten könyv alakban megjelent. Az emlékirat a miniszterelnöknek és a kormánynak cím­zett részeken kívül öt tárcára - vallás- és közoktatásügyi, kereskedelmi, belügyi, földmívelésügyi és pénzügyminisz­tériumi - bontva csoportosította a legfontosabb tennivaló­kat. Az indítványozott akció lényegét jelezte, hogy az em­lékirat mintegy harmada az északkelet-felvidéki állatte­nyésztés és mezőgazdaság felkarolásával foglalkozott. A rutén akció 1897. február 4-én indult a budapesti kép­viselőház egyik tanácskozási termében tartott értekezlet­tel, ahová Firczák Gyula munkácsi püspök hívta össze az említett négy vármegye országgyűlési képviselőit. A részt­vevők abban állapodtak meg, hogy az érintetett megyékbe egy-egy bizottságot küldenek a legsürgősebb tennivalók számbavételére. Ezeket végül egy emlékiratban összegzik, amelyet Firczák elnöklete alatt eljuttatnak a miniszterel­nöknek. Közben Darányi Ignác (1849-1927) földmívelésügyi mi­niszter az 1897. június 23-i minisztertanácsi felhatalmazás után, a kormány nevében 12 622 katasztrális hold területet bérbe vett a Schönborn-uradalomtól, amelyet jutányos áron osztottak ki a Szolyvai járás 56 községében élő rászoruló rutén parasztoknak. Végrehajtására azonban csak a kö­vetkező évben, 1898. március-május havában került sor, amiről Egán Ede ekkori, május 20-i jelentése számolt be a kormánynak. Ebben megemlítette azt is, hogy izraelita ke­reskedők különféle módszerekkel és praktikákkal megkí­sérelték a parasztokat elriasztani, és a saját kezükbe ka­parintani azokat a földbérleteket, amelyeket addig csak vadászatra használtak a Schönborn-uradalomban.18 Ugyan­akkor Darányi Ignác Ung vármegyében elrendelte a kincs­tári erdők belterületeinek - kereken 14 000 kát, hold szántó, rét és legelő - bérbeadását az évi adónál alig vala­mivel magasabb összegért 68 falu lakossága számára.19 Halász Géza röpirata a ruszin nép körében uralkodó rendkívüli nyomorra és a növekvő elégedetlenségre hívta fel a figyelmet

Next