Trianoni Szemle Évkönyv, 2015 (7. évfolyam)
Tartalom
MAGYAR MÚLT, MAGYAR ÉLET HORÁNSZKY LAJOS EGY MAGYAR ÍRÓ TRAGIKUS BŰNHŐDÉSE Ha az új honfoglaló szekercéje nem érintette, talán állanak még a pozsonyi liget öreg fái, melyeknek lombkoronás sátora alatt a régi magyar diéták híres urai sétálgattak valamikor. Néhány őspéldánya a régi dunaparti fasornak még látható volt néhány évvel ezelőtt, közöttük a vén faóriás, a pozsonyiak büszkesége, melyről azt tartotta a hagyomány, hogy olyan idős, mint az ország maga, ezeréves magyar viharokra és szenvedésekre emlékeztető. Az ősi koronázó város magyar emlékeit megviselhette az idő, a múlt kísértetjárása is serkenthette az új jövevényeket, hogy irtsanak és romboljanak. De a történelem lelkét nem lehet elnémítani, tanulságtévő ereje áttör az új hatalmasok vasgyűrűjén, akik azt hiszik, világszemfényvesztő ámításaikkal a múltakat is meghamisíthatják. De nem erről akarok én most beszélni. Pozsony nagy időket látott, átélte a rendi országgyűlés utolsó korszakát, a történelmi huszonöt évet, mely évszázados tespedés után a nemzeti élet fáklyáját újra lángra lobbantotta. Minő alakok és események kelnének életre, ha a pozsonyi liget vén fái beszélni tudnának! Itt pihentek ki a haza nagyjai fáradalmaikat dúló csaták után, itt folyt a vitatkozás, a számonkérés eseményekről és emberekről, azzal a lázas izgatottsággal, mely a kor lelkiállapotához tartozott. Volt is ok az izgalomra elég, mert ebben a korban a közügyek szolgálatát főbenjáró veszedelmek kísérték. A kimondott szó kockázattal járt, az elnyomás, a megtorlás veszedelmével, melyre nézve a kormányhatalom erős eszközökkel rendelkezett. A rendszer a jellemek megrontására dolgozott, a megtorlás és a jutalomosztogatás kettős taktikájával, melynek szelleméből folyt, hogy akin a jó szó, a csábítás és ígérgetés nem fogott, annak a hatalmi erőszak üldözésével kellett számolnia. Sedlnitzky rendőrminiszter kinyújtotta csápjait az egész országra, a kémkedés és ellenkémkedés behálózási rendszere, melyet megteremtett, föl egészen a császárig, csodálatos tökéletességgel működött. De hiába volt minden törekvés, a magyar bástya keményen állotta a tüzet, a követek függetlenségét, harci szívósságát nem tudta megtörni a hatalom. Egy-két megalkuvó akadt ugyan, aki „megrágta a szíjját”, de a vezéreket nem törte meg a derékbeadás politikája, a nemzeti ellenzék sorain a hatalom nagyobb rést ütni nem tudott. A harmincas évek diétája különösen nagy felbuzdulást hozott magával. Deák jellemezéje, Kölcsey idealizmusa uralkodott a lelkeken, melyek az eszmék küzdelmében tündöklő fellángolásokat mutattak. A korszellemhez méltó volt az ifjúság is, bár szenvedélyeiben néha túlcsapongó, de idealizmusában tiszta, komoly felkészültségre és önművelődésre hajlandó. A régi Hollinger-kávéház volt a tanyájuk, a pozsonyi Pilvax, ahol lelkesen szőtték a magyar jövő álmait, harcoltak, vitatkoztak s lelkesedtek a hon nagyjaiért, akik a nagy küzdelmet vívták. Pálcát törve mindenkor a kétesek, a haborok felett, akikben a nemzeti ügy ellenségeit látták. Ebből a jurátus nemzedékből fakadt ki a jövő világa. Az idő és a korszellem kijáratta velük az iskolát, melynek előnye volt, hogy közvetlenül a vezető harcosok szolgálatára állítva a példaadások és tapasztalatok alapján biztosíthatták későbbi közéleti munkájuk hivatottságát. Kuthy Lajos, az érmihályfalvi tudós kálvinista pap fia, Pozsonyban a jurátus ifjúságnak hamar kedvence lett. Pályája Biharból indult ki, ahol a hatalmasok szemet vetettek rá. A kitűnő ifjút Pozsonyban is megkedvelték, megszerették kiváló szellemi tulajdonságaiért, szerény, jó modoráért, mely őt mindenki előtt rokonszenvessé tette. Kevés ifjú útravalója volt olyan gazdagon ellátva, mint a Kuthy Lajosé, aki tehetségein kívül külsőségekben is kincsszámba menő értékeket hozott magával. Délceg, gyönyörű ifjú volt, a sarjadozó férfiszépség típusa. Már megjelenésével is hódított, a rokonszenveket mindenfelől magára vonva. Csak természetes lehet, hogy ily adományokkal felszerelve a nőknél is nagy sikereket ért el. Kuthy Lajos a női világ kedvence maradt mindvégig, míg tragédiája be nem következett. A