Trianoni Szemle, 2017 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2017-07-01 / 3-4. szám

DEÁK FERENCRŐL­­ ID. HORÁNSZKY NÁNDOR TANULMÁNYA ALAPJÁN KÁSLER MIKLÓS DEÁK FERENCRŐL Id. Horánszky Nándor tanulmánya alapján A magyar nemzet minden időkben, az élet minden te­­­­­rületén, saját korának kiemelkedő személyiségei IL IL közül is kimagasló szellemi óriásokkal, igaz em­berekkel gazdagította az emberiséget, akik sokszor túl­szárnyalták az addig ismert alkotóképesség, erkölcs és a közérdek szolgálatának határait. Az ő tevékenységük össz­hangban áll koruk törekvéseivel, a korszak viszonyainak ismeretével, kedvezőbb kialakításával. Őbennük teljesedik ki egy nemzet küldetése, annak legnemesebb tulajdonsá­gai, bennük szeretnénk magunkra ismerni. De mivel „látni vágyó napba nem tekint”, lehetőségünk abban merül ki, hogy próbáljuk megismerni személyiségüket, gondolatai­kat, cselekvéseik mozgatórugóit, életszemléletüket, hogy példát nyerve megpróbálhassuk megérteni és követni őket. Közülük számunkra különösen kedves Deák Ferenc. Ő az az ember nagyjaink sorában, akinek életvitelét, életszemléletét, szellemi képességeit, az Istenbe és az igazságba vetett töretlen hitét, hazafiússágát, emberbaráti szeretetét, lovagias, megértő, méltányos, minden hátsó szándéktól és tolakodástól mentes, emberségben emelke­dett, szilárd, megvesztegethetetlen, a lehetőségeket és a változó körülményeket helyesen értelmező s értékelő vi­szonyulásait, megingathatatlan lelkiismeretét, támadha­tatlan okfejtését, következetességét, vaslogikáját, meggyő­ződésből eredő higgadtságát, természetes viselkedését, nemes szándékait és tetteit soha senki nem vonta - mert nem vonhatta­­ kétségbe. Ő az az ember, akit még a későbbi nagy ellenfél, Kossuth is „a nemzet legjelesebb polgárának” jelent ki és emléke előtt így tiszteleg: „Gyászolom annak halálát, kit hajdan én is mesteremnek, s ítéletét próbakőnek tekintettem, mely megmutatta, mi volt a nemes érc... gondolataimban.” Majd így folytatja: „a nemzet határtalan bizalommal volt Deák jelleme, becsületessége, önzetlen hazafisága iránt”. Deák Ferenc a bizalmat élete utolsó pillanatáig megszol­gálta, soha nem élt vissza vele. „...az ő jellemének szep­lőtlen tisztaságához a gyanúnak még csak az árnyéka sem férhetett. Az ész és jellem összhangzata teszen embert naggyá. S a nagyság imponál.” „Ez oly óriás észerőnek bi­zonyítványa, amely valóban bámulatot kelt. Az értelmi fel­sőség ilynemű diadalára én nem tudok példát a történe­lemben.” - írja Kossuth Lajos. Kétséget, vitát csak kortársaitól esetenként eltérő véle­ménye, a kor eseményeihez való viszonyulása, illetve leg­fontosabb műve, a „kiegyenlítés” és annak folyománya válthatott ki. Ennek a csendes, visszahúzódó, tapintatos politikus és jogász zseninek korszakirányító közéleti szereplését kor­társai és az utókor elég pontosan ismeri, de érzékeny belső életét, tetteinek mozgatóit, gondolkodásmódját, szokatlan megoldásait nem volt könnyű megérteni. Számosan pró­ Deák Ferenc, Vasárnapi Újság, 1867

Next