Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)

2019-01-01 / 1-2. szám

IRREDENTA-REVIZIONISTA SZIMBÓLUMOK ÉS A TRIANONI ORSZÁGVESZTÉS ÁBRÁZOLÁSA... 1925-től adták ki az új tantervhez az Egységes Népis­kolai Vezérkönyvek sorozatot, a népiskolai tantárgyak oktatásához pedig a tanítási kézikönyveket. A Vezér­könyvek tisztán és világosan taglalták a népiskolában oktatott tantárgyakat, amik a következőek voltak: Hit és erkölcstan - Magyar nyelv - Számolás és mérés - Földrajz - Történelem - Természeti és gazdasági ismeretek - Rajz - Ének - Kézimunka - Testnevelés. Ez a tíz tárgy (a magyar nyelv, a történelem, a termé­szeti és gazdasági ismeretek esetében egyéb altémák­­kal, kiegészítő tárgyakkal is találkozunk) és a hozzá készíttetett tankönyvek, oktatási segédanyagok és szemléltető eszközök mind-mind egyfajta fórumot je­lentettek a trianoni békediktátum következményeinek megjelenítésére. A Trianonnal kapcsolatos iskolai ábrázolások általában két nagy részből tevődtek össze. Egyrészt rövid, tömör, szöveges üzenetekből, mottókból és/vagy toposzokból - szépirodalmi idézetekből. Ezek közül leggyakoribbak a közszájon forgó irredenta jelszavak, jelmondatok: az „így volt, így lesz!”, a „Maradhat ez így?” - „Nem! Nem! Soha!” a „Mindent vissza!”, a „magyar igazság”, a „ma­gyar feltámadás”, a „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”, az „Igazságot Ma­gyarországnak” és a „Vesszen Trianon”. Másrészt ezekhez rendeltek közérthetően kivitelezett, látványos képeket, vizuális elemeket. Ezek közül a leg­fontosabb, leggyakrabban visszatérő vezérmotívum Nagy-Magyarország (vagy Egész /Integer/ Magyarország), amely az ezeréves államhatárokat ábrázolja részletesen, vagy csak körvonalaiban (a történettudományban tör­ténelmi Magyarországnak vagy Magyar Királyságnak hívjuk).17 A Nagy-Magyarország a trianoni békediktá­tummal megszűnt egykori államalakulat alternatív, az 1920-as években született elnevezéséből hamar hiva­talos, a közszférában, a politikai és tudományos nyel­vezetben használt fogalommá vált. A fogalmi keret egyáltalán nem egzakt, mivel a múltra vonatkoztatva többféle definíció is élt párhuzamosan egymás mellett. A legszűkebb értelemben Nagy-Magyarország Magyar­országnak közvetlenül a békeparancs előtti földrajzi ki­terjedését jelenti, míg a lehető legtágabb értelmezésben a Magyarországhoz különböző formákban valaha kap­csolódott országok és tartományok összességét, illetve jellemzően a valaha volt legnagyobb földrajzi és politikai kiterjedését.18 1926 előtt a földrajz-tankönyvekben az adminisztratív felosztások mellett, a földtani alapokon történő felosztásokat (különböző tájegységek) tárgyal­ják, a határok még korántsem kapnak akkora hangsúlyt. Hazánkra a hivatalos, közjogi kánon szerint a „Magyar Szent Korona országai” elnevezéssel utalnak, amely az anyaországra, a hozzá tartozó Fiuméra mint „corpus separatum”-ra, valamint a társországokra, Horvát-Szla­­vónországra vonatkozott. A tudományos igényű, nagy földrajzi monográfiákhoz hasonlóan, van, hogy a „Ma­gyar Birodalom” elnevezést használják.19 A Nagy-Ma­gyarország elnevezés ezzel szemben minden idősíktól független, minden korszakon felülemelkedik. A revizi­onista szóhasználatban nemcsak visszamenőlegesen, hanem a jövőbe vizionálva is megjelenik: ebben az eset­ben Magyarország helyreállítani kívánt területét értet­ték alatta. A vizualitás szintjén a legelterjedtebb Nagy-Magyar­ország ábrázolások az 1918 novemberéig fennálló hatá­rokat rögzítik. Ebbe foglalták bele, pontosabban ebből „szakították ki” az új, „trianoni” Magyarországot, a meg­csonkított magyar impériumot, az ún. csonka országot, „Csonka-Magyarországot” vagy „Maradék-Magyarorszá­­got.”20 Az elszakított részek sokszor országrészenként és tájegységenként szétszakítva és eltolva (mozaikszerű ábrázolás), máskor egy hatalmas körben húzódó sávként, tömbként vannak ábrázolva (embléma-térképek). Ehelyütt meg kell említeni, hogy a fogalmi káosz el­kerülésére 1922-ben egy iskoláknak címzett miniszteri körlevél 21 írta elő a helyes fogalomhasználatot, térképi ábrázolásmódot és a követendő szemléletet a jóváha­gyásra beterjeszteni kívánt tankönyvekre vonatkozóan. Ebben a miniszter megszabta, hogy bár (a régi) „Ma­gyarországot mint hegyrajzilag, vízrajzilag, gazdaságilag stb. szét nem darabolható egységet” tárgyalják, egyúttal 17 Lásd: Igazságot Magyarországnak - Trianon kegyetlen tévedései, a Pesti Hírlap karácsonyi albuma, Dr. Légrády Ottó szerkesztésében, 1930. 18 A középkori állapotokra visszamenő, ún. címerigényeket is ide lehet érteni. 19 Krasznai Zoltán: Földrajztudomány, oktatás és propaganda. A nemzeti terület reprezentációja a két világháború közötti Magyarországon. Pécs, 2012. 114. o. 20 A kifejezést Klebelsberg használta 1925. június 25-én a „Falusi népiskolák kiépítése” c. beszédében. Megj.: Nemzeti Újság 1925. 06. 25. BCT 349- 351. o. in.: Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kuno válogatott beszédei és írásai 1917-1932. Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Glatz Ferenc. Európa Könyvkiadó, Bp., 1990. 21. körlevél 1922. február 18-án kelt Budapesten. Teljes terjedelmében idézi Sipos Anna Magdolna és Nagy Miklós Mihály, 1988. 54. o. A dokumentum levéltári adatai: Magyar Földrajzi Társaság Irattára 12/1922. TRIANONI SZEMLE 118

Next