Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2019-01-01 / 1-2. szám
AZ I. BÉCSI DÖNTÉSTŐL A KOMMUNISTA EGYHÁZÜLDÖZÉSIG Mécs László katolicizmusába mintha egy csipetnyi panteizmus vegyült volna, a természeti jelenségekben, a szélben, folyóban, fákban Istent véli felfedezni. Igen, az Isten mindenütt jelen van. A vállalkozó kedv, a lendület, a megújuló energia is ott van versében, a Napban, a Holdban és a nemzetben. A természet örök megújulása és elmúlása is ott lüktet soraiban. Igaz magyar költő módjára fogalmazza meg jókívánságait: „Magyar testvérem! Isten jókedve / zenésítse meg vérkeringésed! / Villanyozd hősi fokra erőid!” A vers zárósorai is igazán biztatóak: Vetések, vágyak, zsoltár szavával/ új ezredévbe indul egy ország!!” A Százados ének több újságban, folyóiratban is megjelent, először, 1942. március 15-én egy politikai napilap, a keresztény-nemzeti szellemiségű Nemzeti Újság közölte, igaz, nem teljes terjedelemben. Ki gondolná, hogy a negyvenes évek első felében megtörténhet egy ismert, és széles körű társadalmi megbecsülésnek örvendő papköltővel, hogy belenyúlnak verseibe, cenzúrázzák, megcsonkítják azokat (Magyar megújhodás, Százados ének). Az utóbbi utolsó két versszakát a Nemzeti Újság március 15-i ünnepi számából törölte az ügyészség. Magyarázat helyett a hiányzó két strófa helyén egy elegáns keretet találunk, a keretben pedig hirdetést: Olvassa az Új Nemzedéket! A Nemzeti Újság nem saját magát, hanem önzetlenül testvérlapját reklámozta a törölt szöveg felszabadult helyén. A csonka szöveg hagyatéki kutatás nélkül is könnyen kiegészíthető, hiszen a teljes Százados ének 1942. április 4-én Kassán, a Felvidéki Újságban, majd 1942. december 18-án, Budapesten az imrédysta Egyedül Vagyunkban mégiscsak megjelenhetett. A Felvidéki Újságban közzétett „változat” nagy erénye, hogy jól követhető versszakokra tagolódása, kilenc hatsoros strófából áll. Hiányossága, hogy a nyolcadik versszak utolsó sorából, a refrénből kimaradt egy szótagszám, emiatt is fontos szívmelengető jelző, a Nagy. A refrén (a megelőző sorral együtt) így hangzik: „A nyelvzavarból hangversenyt csinál / a szeretet: ez kell, Nagy- Magyarország!” Az Egyedül Vagyunkban a vers széles sorainak közlésére, különös tekintettel a refrénre, egy keskeny hasáb állt rendelkezésre, így a szerkesztő kénytelen volt megtörni a sorokat. Ha a hasáb hosszát tekintjük, az sem volt elegendő, a vers nem fért bele a versszakok közötti közzel együtt, így a Százados ének második, harmadik és negyedik strófája úgy összefolyik, mintha egyetlen versszak lenne. A hosszú vers itteni tipográfiája alapján azt gondolhatná a gyanútlan olvasó, hogy Mécs László még mindig az az útkereső avantgárd költő, aki egykoron az emigráns bécsi Tűzben publikált. Rónay László „nagyszabású, jobboldali programversnek” minősítette a Százados éneket, alighanem a közlési helyből, az Egyedül Vagyunkból következtetve. Mécs László saját nemzetpolitikai programját szedte versbe. Ebben XIX. századi összetevők is voltak. Mózes lángoszlopa éppúgy felfénylik énekében, mint Petőfi Sándornak A XIX. század költői című versében, igaz, a szerzetes poéta a társadalomformáló költő mellé emeli a papokat. A szabályozott folyókról, a fegyelmezett partokról olvasva Széchenyi István folyamszabályozó tevékenysége jut az eszünkbe. Mécs László lelki megújulást és társadalmi békét hirdet a különböző rétegek, a magyarság és a nemzetiségek között. A nemzet jövőjével, megmaradásával gondol. A Heródes-lelkű gyermekellenes, magzatgyilkos párkapcsolat helyett a házastársi hűséget és a gyermekvállalást ajánlja híveinek, olvasóinak. Nemzetszemléletének középpontjában természetesen a Biblia áll. Sorait áthatja a Szent István-i gondolat. Magyarként a románt, a szlávot, a németet és a ruszint a Kárpát-medencei népek testvérisége jegyében fogadja szívébe. Nagyon szép, jelképes, emberséges megközelítés énekében a következő „A Tisza tiszta magyar lüktetés, / pedig Rahón románul, ruszinul / csobog, az Alföldön meg magyarul. ” Végül a záró versszakban szinte elátkozza azt, „ki Kárpátok közt összhang-gyilkoló / Bábelt kavargat”. Megáldja azt, ki „az ezeréves Méhest újra szent/ egységgé szépít”. Igaz vers, remélem, sokan megismerik, megszeretik. A Magyar vér mítosza 1942. augusztus 28-án került közlésre az Egyedül Vagyunkban. Előzménye az 1933- ban, a Legyen világosság című Mécs-kötetben a Hiszek a vérszerződésben. Az első versszakot idézem: „Hiszek a vérszerződésben, mit kötött a Hétvezér sok későbbi más vezérrel, mit kötött a százezer közvitéz sok millióval, sok keresztes, jó vitézzel, barna Corvin-légióval, kurucokkal, honvédekkel, világháborús bakákkal, amíg összefolyt a vér: előbb csak egy fakupában, aztán egy völgy katlanában, 2019. JANUÁR-JÚNIUS