Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2019-01-01 / 1-2. szám
SIPOS ENDRE ___ A NÉGY ÉGTÁJ SZOBRAI ÚJ Gyermek- és ifjúkorunk történelemóráin és történelemkönyveiben, amikor a két világháború közötti korszakról tanultunk, a következő fogalmak egymás mellett szerepeltek: ellenforradalmi rendszer, irredentizmus, sovinizmus, nacionalizmus, fasizmus. S természetesen e fogalmak mögött a legnegatívabb, legsátánibb tartalmakat tanítottak és éreztettek az internacionalista tanerők. Ha azt a dicstelen 133 napos patkányinváziót proletárforradalomnak nevezzük, akkor a Horthy-korszak valóban polgári ellenforradalmi rendszer volt. Ha az irredentizmus fogalmát elemezzük, akkor nem csak a negatív (pejoratív), hanem a pozitív jelentéstartományra is figyelnünk kell. Az irredentizmus területi követelés. Mint tudjuk, 1920. június 4-én Magyarország területének több mint 2/3-át igazságtalanul elcsatolták, elrabolták. Ha az irredentizmus a jogtalanul ellopott területek jogszerű visszaszerzésére irányul, akkor ez az irredentizmus szemantikailag az igazságtétellel azonos. Azaz, minden normális magyar ember normális értékérzetének megfelel. S ha ez az értékérzet némi sovinizmussal, türelmetlenséggel társult a húszas-harmincas években, azon sem lehet csodálkozni. Az lett volna különös, és valójában abnormális, ha Trianon után ez a fajta irredentizmus és sovinizmus, azaz a normális nemzettudat, a nacionalizmus eszméje nem élt volna a magyar lélekben. Ezeknek az értékeknek a fasizmushoz semmi közük nincs. Ha úgy tetszik, akkor 1921-ben minden magyar ember, világnézettől és felekezeti hovatartozástól függetlenül, a világ bármely részén, sovinisztán irredenta, s mély fájdalommal átitatódottan nacionalista volt. (S pár millióan még most is azok vagyunk: 99 után is.) Amikor 1921. január 16-án felavatták a Négy égtáj szobrait a budapesti Szabadság téren, akkor a magyar nemzet együtt lélegzett, s közös, mély fájdalmat élt át. Szerkesztőségi megjegyzés: a Kislexikon a mai napig a 70-es, 80-as évek marxista terminológiáját használja, amikor azt olvashatjuk a reváns szócikk alatt: „A korábbi győztessel szembeni elégtétel a küzdelem újrakezdése révén. Ez volt a francia soviniszta politika jellemzője, amikor 1918-ban revánsot vett a legyőzött Németországon a poroszoktól 1870-1871-ben elszenvedett megaláztatásért. Ez volt a magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikájának jellemzője is, amely a középpontba állította az I. világháborús vereségért és annak következményeiért való területi és erkölcsi elégtételt, ami nyilvánvalóan csak háború árán volt elképzelhető.” A kiemelés a Szerk. Tévesen interpretálja a francia reváns politikát. A francia reváns jogosságát ugyanis 1871-től a Nagy Háború végéig a dualista parlament baloldali szárnya, majd később a magyarországi marxisták is jogos, igazságos küzdelemnek tekintették, Trianon revízióját viszont soviniszta politikának. 2019. fANUÁR-JÚNIUS A NÉGY ÉGTÁJ SZOBRAI 227