Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2019-01-01 / 1-2. szám
SZENDREY JÚLIA ÉS ERDŐD szövegét a Mikes-féle naplókiadásból átvéve közölték, s mely az MTA Kézirattárában található „K 525/1” jelzetszám alatt is közzétesszük, nyomtatott változata pedig ebben a kötetben az eredeti kézirat alapján olvasható. Mikes Lajos szerint az Erdőd címet viselő kézirat Szendrey Júlia helyesírása alapján - mert az az évek alatt folyamatosan változott - körülbelül 1856-1858-ból származik.13 Ugyanúgy, ahogy költeményeiben, Szendrey prózai jellegű írásaiban is ott van a hamisítatlan romantika, mi több, egyenesen a hamisítatlan szentimentalizmus. A természeti képek gyönyörű módokon történő ábrázolása, s azoknak a lelki állapotokkal való összekötése Szendrey irodalmi alkotásaiban alapvető motívumnak tekinthető. Szendrey Júliának ez az írása jóval több, mint egy visszaemlékező vallomás, s egy régi erdődi emlék megörökítése. A koldusasszonynak az írás második részében történő megjelenése szintén jóval több még az egyszerű szimbolikánál is. Kezdjük mindjárt a hárfánál, mint szimbólumnál - melyet a cigányasszony penget -, ami legtöbbször magának a költészetnek a szimbóluma, s ebben az írásban e hangszernek ilyen irányú értelmezése meg is állja a helyét, hiszen ez a cigány koldusnő, s - ahogyan gyakorlatilag minden ember élete - annak egész sorsa egy költemény, de sajnos nem mindig a pozitív végkicsengésű költemények közül való. Azon túl, hogy a hárfa - háromszögletű keretre feszített, pengetős hangszerként - az apa-anya-gyermek hármasságát jelképezi, komoly bibliai szimbolikával is bír, hiszen a hármas szám, s egyáltalán, a háromszög, mely a hárfa alakja, tulajdonképpen a Szentháromságot is szimbolizálja, s mindezen túl azt, hogy minden sors Isten kezében egy hárfa, melyen nem tudhatjuk, Isten milyen akkordokat szólaltat meg életünk során.14 Valójában Szendrey Júlia, Petőfi Sándor és Erdőd, s amit már sem Petőfi, sem Szendrey nem élhetett meg, a Magyar Királyság tragédiáját szimbolizálja a cigányasszonyé, s annak hárfája. Szendrey Júlia szíve hosszú szenvedések után, 1868. szeptember 6-án - egyes források, például Szendrey egyik életrajzírója, Jakab Ferenc szerint 1868. szeptember 8-án 15 16 17 - szűnt meg dobogni. Furcsa, szimbólumértékű mozzanata Szendrey Júlia sorsának, mi több, erdődi kötődésének s mivel ott házasodtak össze, ott szerettek egymásba - azzal együtt első férjéhez fűződő szerelmének üzenete, hogy hosszú szenvedések után - még ha a szeptember 6-i halálozási dátumot fogadjuk is el helyesnek, két nap híján pontosan 21 évvel később azon a napon halt meg, mikor az erdődi kastély kápolnájában igent mondott Petőfinek. Mindezek fényében nem is kell azon csodálkozni, hogy Szendrey Júlia Erdődről s azzal együtt Petőfi Sándorról, kettejük szerelméről szóló kéziratában a következő sorokat olvashatjuk: „Mikor aztán végre reményem valósulását hittem fölismerhetni a közelgő alakban, miként gyűlt ki arczom és sápadt el egyszerre, mily vadul dobogott szívem s remegve, szédülve dőltem a kerítéshez, mi mellett a buján tenyésző fagyalbokrok erős illatú fejér virága kábulásal törté el lankadzó fejemet. Ilyenkor nem tudtam, álmodom-e boldogságomat, vagy a valóságban közelg-e az felém! Oh Erdőd, Erdőd! láthatnálak-e úgy, mint akkor láttalak, mikor benned volt menyországom, mikor földedet tapodta, árnyaidban pihent s virágaidban gyönyörködött az, ki legmerészebb vágyaim elért tárgya volt, kinek egyetlen tekintete, egyetlen futó érintése elég volt arra, hogy előttem szent ereklyévé tegyen mindent, mint környező. Láthatnálak-e úgy, mint akkor.... 6 14 Vő. Boncza Berta „ 1927 PEST” dátumozást viselő istenes versének, az „Ó hősnek lenni, mindég hősnek" kezdetű versnek következő soraival: „(...) kényes hárfája vagy a sorsnak/ki játszik rajtad, ki a mester?/Ölbeejtett gyerekkezeddel/te nem vagy oka semminek.//Hárfája zengő, nagy tüzeknek,/titkos mélyü tava színeknek,/körötted magas bástyák állnak,/köztük vergődik tépett szárnyad. (...)” Lásd: VASTAG Andrea, „Szivem véresre szétzúzott játék...": Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal, Bp., Két Hollós, 2017,68-69. 15 JAKAB ,i.m. 16. 16 SZENDREY Júlia, Erdőd, MTA KIK Kézirattár K 525/1. 17 SZENDREY Júlia, „Itt vagy tehát végre előttem...”, OSZK Kézirattár Fond VII/154.