Luczenbacher János (szerk.): Tudománytár 1839. Értekezések 6. kötet
BERKITY GYÖRGY: Népismertetés. [Tanulmány] 1839. Értekezések. 6. k. 11. füz. 314-331
XXVI. Retismmwmwwik Azon néposztály, melly a' Fejér és Pest megyékben kerelezett Erei (Hanzsabég), Perkáta, Bálint (török), Csepel , Tökül helyek' lakosi közé vegyült, és rácz néven hivatik, a' közötte fennmaradt hagyomány és mondák szerint, Boszna- és Szerbország szélein volt Bunye nevű város vidékeiről költözött ide; innen bunyevácz, vagy bunyei néven szeret neveztetni, e catholica hitvallású, 's hajdani lakhelyéről hozott ősi különködéseit folyvást őrzi, 's híven megtartja. A' perkátai középkorúak, 's fiatalbak, jelenleg márkényszerült magyarok, de öregeik nem. Családi viszonyokban nemzeti szokásaikhoz, 's nyelvükhöz hívek ők; sőt az eretetések' ellenére is leggyakrabban ercsi, tököli vagy érdi rácz hajadonokkal kelnek egybe, kik az anyai rácz nyelven kívül mást nem igen értenek. E ráczok viselete általában egyszerű. A' férfiak fejét báránybőr, fehér vagy fekete, galandos csalma idomú sapka, vagy széles karimájú kalap födi. Hajókat elöl a' homlok fölött összefonják, mellyet azután a' fejtetön által, a' nyakszirten lógatnak le. Az öregbek, füleik előtt rövidre tekert üstököt is viselnek; hajoknak többi része pedig vállaikat, s hátukat zsírozza, mivel a fényes, csurgásig megkent barna hajak, kivált ha fel's alákondoroknak, szépségnek tartatnak. Gallértalan ing, csizmaszárig érő gatya, köznapi ruházatjok , de ünnepnapon rövid dereka a' legényeknél hosszú bőrjú, és szélein, vagy szegésin kék, vagy piros pamuttal hímzett ing, és rövid, de bő ránczos patyolatgatya, szálas sallangokkal; hegyes orrú, és piros szegésü sarkantyús csiz.