Fejér György, Vass László (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 2. évfolyam, 1818

8. szám - -- : A' meg-haltt Csokonai Vitéz Mihály, az élő Kőlcsey Ferencznek. 136-143

torikát, és Filozofiát tanította, 1774- eszt. pedig a* Királyi Magyar Universitásban , melly ak­kor Nagy - Szombatban volt, Concursus által a' Mathesisnek rendszerént való Professora lett. Ezen hivatalát azután folytatta Budán és Pesten , midőn az eml­itett Universitás Nagy Szombatból Budára , 's onnét Pestre által vitettetett­ 1809. eszt. pedig a' Tanítói Szék­ről, mellyet olly sokáig ékesített , megromlott egéssége miatt egészen lelépett. Az erkölcsöknek és Tudományoknak áldozott élete , a' tanításban fáradhatatlan fáradozási, számos , és be­cses Munkái, mellyekkel a' Magyar Literaturát olly dicsősé­gesen gyarapította, néki a' Magyaroknál mindenkor fenmara­dandó nevet szereztek. V. 5. A' meg-haltt Csokonai Vitéz Mihály, az élö Kölcsey Ferencznek. Korán, — valóba' meg korán — idő előtt Háborgatod Barátom! édes nyugtomat; BT­ég el se­ hamvadt vastagabb valóm , ama V­i v e­n s Poetae morc­sir irás alatt; Még a' belőlem égi tiszta fény közé költözködött tüz-szesz felejteni nem tanult: Gyakran alá ereszkedik végetlenü­l— Magas hazája' tiszta tüz sugárjain; A' Földi gőz-körben lakó kedvessíhez; 'S Te neked is író tollad körül lebeg. — 'S Te már is válttomtól üres árnyékomat, Volttom' Kissebbitésivel rettegteted: Hol hanglopással vádolod vig lantomat. Hol egy majom characterével béllyegez: Ha honni némelly vers-irókkal öszve mérsz , Élőknek osztogatt fejekre bokrozott Laurust, nékem tsak a' közép 's leg allyasabb néptül itélsz, 's azt is ki-koldúlt tapsolást; Azoknak adsz, 's azoknak is tsak tsorba fényt Adsz ; (:és kitül bírálva ? P­iccolom m­i A' kiknek én egész erőben tisztelem Nagy fényjeket; 's nem tördelem virágjokat.­­—

Next