Thaisz András (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 7. évfolyam, 1823
5. szám - Patrubány : Jelességek. 112-120
115 ) — yett , és tanuló társai a' boldogulthoz viseltettek, nti* ny ik nagy betsületére szolgál, néni kissebb tiszteletei é s figyelmetességre érdemes az, hogy az Universitásbeli derek Inaink a' szeled és szop mesterségekhez 's kü-» lönössen a' magyar ékesen szollashoz olly ditsevelon kedvet mulatnak, hogy az idén már ez második beszéd, mellyel örökre elhúnyt társaikat megtiszteljék. Egyik legjelesebb Rómában lakó Művészünket Nemes Ferentzy Istvánt. Olvasóink, a Tudományos Gyűjtemény tövi diki esztendei Xl-dik kötetéből esmetik. Annak két remek müve , mellyet Ö Cs. 's Kir. Fö Hertzegsége, Hazánk mindenek felett szeretett Nádor Ispánjának kegyelmes pártfogása ei int való haladatossága, 's Hazájaeránt a' külföldön is lángoló buzgósága készíttetett vele, úgy mint a' Pásztor Leány és Csokonay Vitéz Mihály Melyképe a* Mayar Kurír múlt 1022 d.k esztendei L-dik Számában érdeme szerint, és a' dologhoz értöleg esmertetett meg. Mi , mivel a' másutt mondottakat ismétleni nem szeretjük megszóllitottunk egynéhányakat, a' kik a' dologihoz értenek, hogy a' két remekművet a' mű vészség törvényei szerént leírják ; — de mi nálunk ekkoraig többnyire a' ki irni tudna restel , — a' ki nem restel, nemi tud, — 's így mostis tsak várakozásban vagyunk — De egészszen más lelkesedéssel vette ezen dolgot Szabad Kir. Debretzen Városa 's az abban lévő tieft Nemes Kollegium ; mert a' Csokonay t üsztje azon Collegium számára lévén szentelve , nem tsak a' Büsztnek elhozására ki küldötte Pestre T. Hémery Mikó Mihály Senátort; hanem a' Büszt'a'Collegium Könyv" tárába való betételének Nípját Martius li kén illendőért meg is ünnepelte 's a' Művésznek Hazája 's Vallása eránt ki mutatott buzgóságát megköszönte. Ae!hez tartozó írások 's Versezetek itt közöltetnek a' T. Olvasokkal : Signatum Romae 1812. 17 a Calend. Augusti. A' Debreezeni Nemes Collegium Elöljáróihoz. Szívfájlalva bocsájtom útra ezen Ajánló Levelemet annyival is inkibb , hogy a már kilenczedig Kisszendére menendő , Magyar Hazámmal való kinmaradásom , g. Tud. Gy. V. köt. 1823. )