Thaisz András (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 10. évfolyam, 1826
1. szám - Besenyei György : Magyarság. 1778. 3-10
/ I. Értekezések. Magyarság, 1778. Valljuk meg, hogy nagyon megszűkültünk a' Magyarságban, mellynek ugyan bőségében soha nem voltunk. Tsudálkozom nagy Nemzetünkön , hogy ő , ki külömben minden tulajdonainak fen tartásában olly nemes, nagy és állatos indulattal viseltetik , a' maga anya nyelvét felejteni láttatik ; ollyan világban pedig , mellyben minden haza önnön nyelvét emeli, azon tanúi, azon perel, kereskedik, társalkodik, és gazdálkodik. Ollyan szánakozásra, 's egyszersmind köpedelemre való tsekélységgel kicsinyítik némellyek magokat, hogy Magyarul nem lehet, mondják, jól irni, okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a' nyelvnek , mellyekkel a' tudományok szépségeket, és mélységeket elő lehetne adni. Ollyba' venném ha mondanád : egy nagy hegy, melly arany kövei tele volna, hogy semmit nem ér, mivel nints bánya s bányász benne. Mit tehet arról a' drága hegy, ha kintseit belőle nem szedik , mit tehet róla a Magyar nyelv is, ha fijai őzet sem ékesíteni , sem nagyítani , sem felemelni nem akarják. Egy nyelv sem származott a' föld golyóbissán tökélletes erőben; de azért még is sok van már erős és mély közöttök. Ha az Anglusok soha nem kezdettek volna nyelveken írrni, azon okból, hogy gyenge, nem volna most * 1