Vörösmarty Mihály (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 12. évfolyam, 1828

12. szám - Kazinczy Ferenc : Pályám' Emlékezete. (Kazinczytól.) Bérekesztés. 74-103

­( .80 )­ a' Grófnőt leltem. Az áldott asszony nem mere szemembe nézni. Láttam hogy félre-ismertetem­; szabadon viselém magamat, víg de csendes kedv­vel , meleg tisztelettel , mint mindég , de nem szólltam , 's eljöttem. Tudtam hogy Kassa tele lesz a' hírrel , 's némellyek lesék minden lépésimet, mozdulatimat, tekintetemet , szavamat. Örülve jövendölgetek hogy oda leszek, 's ez az én nyugalmam nekik színlelt nyugalom vala ; kétségbe­esés' jelenségé­nek vették azt. A' jók még melegebben tapadtak hozzám, szántak, mutatták hogy barátim, de a­ dolgot tavolyról sem illeték­ meg. A' hosszas mél­tatlanságok elkeserítik elménket. Kevély valék szenvedésemben, 's feltételem mellett, hogy sen­kinek nem szóllok , nem legkedvesbb barátomnak is, tántorodás nélkül állottam­ meg. Végre megérkezik az Aszalay' bizonyítványa, hogy ő említett útjára tőlem valóban felveve Öt forintot , és hogy azon nap vette­ fel , melly Nyugtatóján áll, s magát ezt a' Nyugtatót min­gyárt az öt forint' felvételekor írta­ meg, és nem később. A' lap' alján Zemplényi Szolgabíró Kos­­suth András Ur bizonyságot teve, hogy annak sorait Prof. Aszalay János Úr az ő szeme előtt öntötte papirosra. Megírom Jelentésemet, mellé zárom a­ bizonyítványt, de itt végre el is mon­dám, kisded értékemhez képest melly áldozatok­kal segélgetem az ügyet, melly körül szolgálok. Most viszont én lesem, mit olvashatok az örülök­ arczaikon. —Ah, az o­lyanok nem tud­nak pirulni! Ki? MDCCXC, Abaújnak Rendel" Márc­ius" elsején Gyűlést tartának. Játék kancellistámnak , tekintse­ meg, eljött-e a­ posta, és hozza leveleimet, újságimat.

Next