Horvát István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 19. évfolyam, 1835
4. szám - Szilágyi János : A' Selypségről. 61-106
dani, így p. o. a Chinaiak nyelvében nintsenek b, d, z lágy betűk, mellyek helyett ők p,t,szkemény betűket ejtenek. Ők tehát a' magyar Dobozi nevet így mondanák ki: Toposzi. A' Tibeti nyelvben sintsenek meg az említett lágy betűk , sőt már ebben g sintsen. Peruban az Inka vagy Quitsuam nyelvben sintsenek meg a' b, d, g lágy betűk, és igen hihető, hogy az ezen nyelven beszéllő emberek ia kemény p, t, k betűket ejtenek a' mondott lágyak helyett az idegen nyelvbeli szókban, 20. §. A közelebbi §-ban leírt nemével a' selypségnek épen ellenkezik a' lágy szájúság, vagy a* kemény betűknek lágyakkal való felcserélése a' kimondásban. A' vólna telyes értelemben lágy szájú, a* ki minden kemény betűket azoknak lágy párjaira változtatna által ai kimondásban, p. o. ezt a'mondást: tántzolok én pajtás! tsak fütyölj szépen , így ejtené : dándzolog én bajdázs!dzsag vilgyöltzében. Ezt pedig: szép fekete fias tyúk, sok pitziny tsirkékkel, így hangoztatná: zéb vegede viazsgyúg, zsog bidzing dzsirgéggel. És el helyett: készíts a fatytyúknak zsíkot, etzettel és káposztával, így szóljana : gézídzsa* vagy gyüg nag dzsígod edzeddelézs gábozdával. Az illyen beszéd, a* szüntelen való dongó hangok miatt , unalmas vólna a' fülnek. Minthogy a' lágy betűk kimondására elmúlhatatlanúl megkívántatik a' gégefőnek (la.Qvy'S) rezegtetését a' mint kiki az ujjának a' nyak első felén lévő tsomóra, vagy az Ádám almájára való tevése által is észre veheti beszéd közben : innen hihető, hogy a' kik a' régi Görögöknél XccQvyy&iv azaz gégézni mondattak, azok illyen lágy szájú selypek vóltak. A' lágy szájúságra kissebb vagy nagyobb mértékben hajlandók némelly nemzetek. Illyenek a' Tótok, kiknél a* mássalhangzó'betűk többnyire lágyak , mivel ők a' kemény betűket is lágyan, vagy legalább nem eléggé keményen ejtik ki. Némelly magyarul megtanult Tótok beszédében is észre le»