Horvát István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 19. évfolyam, 1835

4. szám - Szilágyi János : A' Selypségről. 61-106

100 é­lek az ördögtől és boszorkánytól, így szóljana: in nim fílik az ö­rdogtól és boszorkánytól. Iilyem selypet nehéz vólna találni, mivel az e , o rövid és szeles önhangzókat még a' kis gyermekek is kön­nyen ki tudják mondani. De már a' hoszszú és szé­les é, ó hangok kiejtésében némelly kisgyermekek néminémi­ nehézséget találnak, a' honnan azokat keskeny í, ú hangokkal, mint előttök könnyebb ki­mondásúakkal tserélik fel a' beszédben. Tapasztal­tam ezt egy kis fiamon , a' ki három esztendős ko­rában még nem tudta az é, ó hangokat kimondani, hanem í, ú hangokra változtatta azokat a' kimon­dásban. E' helyett p. o. Zsófi te­ hét óra, én adok enni az apró jószágnak , ezt mondta: Zsu­fi te / hit óra, én adok enni az apró jószágnak. E' mondást,­ elvágta a' kés az én ujj­omat, pókháló kék rá, így ejtette : elvágta a' kis az én ujjomat, pókháló kik rá. Itt van a Dugó tsapszék, így ejtette: itt van a Dugó tsapszék. Az á, bé, cé, dé betűk neveit így mondta ki: á, bi, ci, dí. Ne­vekedvén a' gyermekek , és gyakoroltatván a' hos­-­­ szú, és széles önhangzók kimondásában, könnyen megtanúlják ezeknek helyes kimondását, mint meg­tanúlta az én fiam is. Némelly nemzetek, hihetően tsak szólló esz­közeiknek roszsz szoktatása, és elkapatása miatt, hajlandók kissebb vagy nagyobb mértékben a' kes­keny szájúságra. Illyenek a' Tzigányok, kik öszve­szorított fogakkal, és ajakakkal szeretnek beszél­ni, és a' hoszszú széles é, ó hangokat hoszszú keskeny í,­ú hangokkal szokták felcserélni a' ki­mondásban. Némelly példáit mutatja a' Tzigányok keskeny szájúságának Csokonai Vitéz Mihály Gar­son du Salatheureux , vagy az ördögi mesterséggel megtaláltatott Fiú czímű játékában , hol az többek közt illyen hibával beszélt a­ kályhafirjtő Tzigány, Antal ekképen: CL gonos lilék megkisírt­ette a Mik­­aságos Urat, láttam az istállóból, ingyen vál­tak a kutya képibe. Mátyási József Verseinek 2-dik darabjában, a'­­ ló hibás beszédjét

Next