Károlyi István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 23. évfolyam, 1839
2. szám - Csendy Kálmán : Miként áll nemzeti nyelvben a' nemzetiség! 54-66
( 55 ) ben; i'igy megőrzi azt, mint a' vallást megtartjuk, mellyben nevelve vagyunk. Általában tudva van nevvet ismerők előtt, miként el van telve nemzeti érzéssel már egy 10—12 évű gyermek is Angliában; büszke tud abban lenni, hogy angolnak született; így tehát lehet-e állítani, lehet-e föltenni, hogy ily hatalmas érzet utóbb még inkább erősödvén, az anyanyelv feledtével azonnal örökre elszunnyadna ? Most előadott állításomtól tehát el nem tántoríthat engem Magda oktatónak, ugyan a mondott értekezésében, 106 dik lapon felhozott bölcselkedése is, hol így szól: „Az idegen, sőt az elkorcsosodott megtarkított nemzeti nyelv is gyengíti és eloltja nemzetiséget Ez lett volna következése minden bizonnyal annak, ha József császár idejében, és utánna egész magyarországban uralkodóvá lett volna a német, nyelv. Vagy talán nincs még elég példánk az elkorcsosodott, megnémetesedett, vagy megfrancziásodott Magyarokban, hogy azt kétségbe lehetne hozni, amit éppen (jól írva : épen mondom /jól írva : mondék). Ha annak igazságát maguk az elfajult, és nemzetüktől hangjuktól elidegenedett magyarok elegendőképpen (képen) be nem bizonyították volna ; száz Nemzetek példájával megmutathatnám (ez tán mégis nagy még nagyításnak is!), hogy mihelyest valamelly Nemzet nemzeti nyelvét idegen nyelvvel felcserélte, azonnal levetkeztette (levetkette, mert levetkeztetni egészen más) nemzetiségét, "'s összeolvadt azot. nemzettel, mellytek nyelvét magáévá tette. Vannak Magyarországban olly Németek — úgy nevezett Svábok , — a' kik Magyarok közt születtetvén Q születvéni), 's Magyar nyelvet gyermekkoroktól oltó (gyermekkorok óta) megtanulván, már az első generalióba (ban) úgy megmagyarosodtak , hogy noha tudnának, de szégyenkeznek