Tükör, 1937 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1937-11-01 / 11. szám
MAGYAR-BOLGÁR KULTURÁLIS KAPCSOLATOK A Balkán-félsziget északi és északkeleti részén lakó kisebb-nagyobb szláv törzsek nem tudtak nemzetté erősödni mindaddig, míg meg nem jelent a Duna alsó folyásánál egy számbelileg ugyan kicsiny, de jól szervezett, vitézül harcos és magas műveltséggel rendelkező törökfajú nép , a bolgár, amelyik a VII. században rövidesen tekintélyes államot alapított itt magának. Igaz ugyan, hogy a bolgár nép lassan átvette a sokszorta nagyobb tömegű meghódított szlávok nyelvét, de viszont átörökítette a saját magas szellemi és gazdasági kultúráját, erkölcseit, kiváló faji tulajdonságait a meghódítottakra, és így ebből a két fajtából keveredett népből alakult ki a Balkán legértékesebb nemzete. Hogy a bolgárság a Kaukázus északi lejtőin lévő őshazájából már igen fejlett gazdasági érzéket, kitűnő hadi és államszervező tulajdonságokat és színes és gazdag műveltséget hozott magával a Duna mentére, azt pompásan igazolják az egykori bolgár-török kultúrának azok az emlékei, amelyek napfényre kerültek a madaras sziklafalnál és a pliszkai síkon. Ezek az ásatások a ma szláv nyelvet beszélő bolgár nemzet számára büszke történelmi öntudatot nyújtanak, mert emlékeztetik őket honalapító törökfajú őseik nagyszerű vállalkozásaira, országot építő nagy kánjaik kiválóságára, monumentális építményeire és fejlett művészi érzékére. A véletlen sors vagy inkább talán a Gondviselés bölcs akarata úgy rendelkezett, hogy ezeknek a nagyjelentőségű bulgáriai ásatásoknak egyik fő irányítója, az emlékek napfényrehozója, méginkább megfejtője és magyarázója egy magyar tudós , Fehér Géza dr., a debreceni tudományegyetem rendkívüli tanára legyen. A világháborút követő összeomlás idején ugyanis a magyarság rádöbbent a maga elhagyatottságára az európai népek sorában és az akkori kormány szükségesnek és fontosnak tartotta, hogy alaposabb tudományos tájékozódást nyerhessünk a velünk rokonnak tartott bolgár nép történelméről és kultúrájáról. Nyelvészeink kutatásai szerint ugyanis évszázadokon át a mai orosz mezőségeken szomszédolva, szoros kapcsolatban voltunk az ősbolgár-török néppel. Bolgár-török eredetűek például a következő szavaink : bika, tulok, tinó, ünő, borjú, kos, ürű, gyapjú, kecske, olló, sajt, túró, disznó, ártány, serte, teve, tyúk, agár, kopó, kölyök, ól, béka, gyeplő, csökönyös, tarló, árpa, búza, eke, sarló, arat, kapa, kéve, boglya, szérű, gór, ocsu, őröl, dara, stb. 1921-ben az akkori magyar kultuszminiszter megbízta Fehér Gézát, ■— aki a háború utolsó évében a konstantinápolyi Magyar Intézetnek volt, mint fiatal tanár, ösztöndíjas kutatója — a magyarbolgár őstörténeti kapcsolatok megírásával. 1922 nyarán Fehér Géza Szófiába is utazott és attól kezdve megszakítás nélkül él ott, mint a magyar-bolgár tudományos kapcsolatok képviselője. A két ország között előtte, sajnos, igen gyér kulturális kapcsolatok őrajta keresztül erősödtek egyre tekintélyesebbekké. Fehér Géza bolgáriai tartózkodása alatt eddig több mint 40 magyar, bolgár, német és francia nyelven írt tanulmányban dolgozta fel őstörténeti kutatásainak eredményeit. Kint tartózkodása második évében feltűnést keltett az az előadása, amit a Bolgár Régészeti Intézetben tartott arról, hogy a madarai híres, Európában egyetlen szikladombormű felirata megfejthető. Sőt: hoszszú hónapok helyszíni vizsgálódásai alapján a görög-bolgár nyelvű sziklabetűk értelmét meg is oldotta. E kutatásai nyomán e magyar tudós mutatott írta vitéz NAGY IVÁN Az épülő új szófiai egyetem főépülete