Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-08 / 19. szám

Targul'Mih­a (Marel«VasArhaij»), 1921 május 8. külije egyenesen gúnyos provokálás-­­­nak tekintette, hogy a munkásság nyomora tetőfokán ilyen ceremoniás színházat rendeznek s a fogadtatás napján óriási felvonulásokban tiltako­zott ellene. Nem kevés gondott okozott hát a katonaságnak és rendőrségnek, miként védje meg a trónörököst sze­retett népével való érintkezés óráiban. Alig hogy rázendített a katonazenekar a királyhimnuszra, ezer meg ezer to­rokból szakadt fel az internaconalista induló s a két kompozició disszonan­­­ciája aligha hatott kellemesen a ki­­kent-kifent rendjeles urakra. A tüntető munkanélküliek zászlók alatt vonultak fel, melyek mindegyikén különböző érdekes feliratok voltak, így az egyik zászló felirata így szólt: „1914-ben a háborúban — 1921-ben a nyomorban!” Egy másik feliratát pedig alighanem egy szellemes humo­rista fogalmazhatta! „Két munkanél­küli : a Northumbe­rlandi herceg 30 silling segélyt kap percenként; én 15 sillinget kapok egész hétre.“ Mégegyszer a Katholikus temető botrányáról. Jaross plébános úr a Székelyföld 96 ik számában, bár udvarias hangon, visszautasította a Tükör abbeli óhaját, hogy az egyház­­ vizsgálatot inditson a katholikus temető önkényes exhu­málása ügyében s ugyancsak megta­gadott minden felvilágosítást azokra a pontokra vonatkozólag, melyben a Tükör a gondnokságot számon kéri, hogyan lehetséges hogy a szabály­szerűen megvásárolt sírokat a holttest önkényes kiásásával újból eladják, hogy lehet ezeket az exhumálásokat minden hivatalos aktus mellőzésével csupán a sírásokra bízni, miért szükséges a halottakat ex­humálni, ha a temetőben van még bőségesen üres hely és végül hajlandó-e a gondnokság beszüntetni ezt a kegyetlen és törvénytelen eljá­rást a mai körülmények közt, midőn sok eltávozott hozzátartozó nem vehet tudomást a temető kapujára kifüggesz­tett „figyelmeztetés“-ről. A továbbiakban pedig arra az állás­pontra helyezkedik, hogy mint hivatal főnök kizárólag a sérelmezettek pana­szára indíthat vizsgálatot, akiket meg is invitál a lelkészi hivatalba. Magunk részéről az ügynek ezt az elintézését el nem fogadhatjuk. Első­sorban azért, mert a gondnoki hivatal elég óvatos ahoz, hogy csak azokból a sírokból dobja ki a halottakat, kik­nek hozzátartozói nem laknak itt s igy sérelmüket nem tehetik panasz tárgyává. A Tükör információi is oly személyektől erednek, akik nem sérel­mezettek, hanem egyszerűen felhábo­rodtak ezen a minden krisztusi szelle­met nélkülöző üzleti perfidián. Ezt az ügyet igy tehát nem­ lehet elintézni s nem lehet elhallgatni má­sodik cikkünknek azt a vádját, hogy az egyház gondnoksága, épen a Tükör leleplezése után, egyenesen azonosí­totta, magát a gondnok eljárásával, midőn az exhumálást plakáton ismerte el, sőt a fokozottabb kiásásokat hivata­losan kilátásba helyezte. Vagy igazak a Tükör vádjai, vagy nem. Az egyháznak minden esetben haladéktalanul el kellett volna rendel­nie a vizsgálatot, nem pedig várnia s a lelketlen eljárást saját presztízsével tovább támogatni, míg majd akad valaki Budapestről, vagy Amerikából visszatérő hozzátartozó, aki panaszt emel. És ha a cikk igaznak bizonyul, elcsapni és irgalmatlanul megbüntetni a vétkeseket, ha pedig vádjaink valót­lanok, a Tükör ellen sajtópert kellett volna indítani. De igy, mikor például a néhány hónapja elhunyt Nagy Istvánnak kiutalt sírhelyből egy meglehetősen ép hullát a sír­ások a szomszédos bokrok mögé dobtak és ott feküdt el­rejtve napokig, mig földet húz­tak a szerencsétlenre; Így, ilyen tarthatatlan állapotok mellett nem tudjuk, nem akarjuk elhinni, hogy — ismételjük — a szigorú pu­ritánságáról ismert és városszerte köz­­becsülésben álló plébános minapi nyi­latkozata dacára is nem intézkedett volna már ezeknek az anomáliáknak megszüntetése érdekében. M. I SZÍNHÁZ Béké­si ünnepi estje. Tavalyi nagy sikerei újultak fel a színház komoly, ambicionus tenoris­tájának szerdán este a Cornevillei ha­rangokban. A márki szerepe mintha reá lenne szabva ; egyénisége, mely a széles pátoszt kívánó klasszikus operák és vígoperákban mindig oly stílusos alakításokat produkált, ismét zajos ünnepléseket váltott ki. Az első felvonás szóló számait s a harmadik duettjét lelkes tapsok fogadták, tisztelői pedig valóságos virágerdővel halmozták el. Békéssi nem a mai revü-operette színésze, kinél a tánc és a játék hát­térbe szorítja az énekművészet fon­tosságát. Sikereit nem is a bonivant szerepek hálás milliőjében kereste, hanem ott, hol énekesre volt szükség. Hogy azért oly alakításokban is, szíves fogadta­tásra talált, melyek egyéniségétől tá­volabb állanak, annak egyszerű ma­gyarázata, hogy Bél­éssiben két ritka erény párosul: a legkomolyabb ambí­ció s a közönség iránt való tiszte­let. E kettő pedig már félsikert jelent. A többiek közül főleg Pataki és Binder váltottak ki nagyobb sikereket. Szepesiről pedig örömmel konstatáljuk, hogy az énekkészség három lényeges feltételével: tiszta internálással ritmus­érzékkel és jó szövegkiejtéssel ren­delkezik. Jó hanganyaga magasabb iskoláztatással nívós tenorrá fejlőd­hetne. Kerner karnagy — a kevéspróba ellenére is — nagy lendülettel, vérbeli, erős muzsikaütással vezette az előadást. Elvált asszony. Nemcsak Fali Leónak, hanem az egész operette iro­dalomnak egyik legbájosabb darabja került színre a hét elején. Pataki Vilma finom romantikájával mindvégig igazi meleg közvetlenséggel játszotta meg a címszerepet, partnere Tompa pedig erősen bonvivant színezetű szerepét stílusosan fogta fel Pintér Bőske ele­ven, temperamentumos volt, Horváth elragadó szalonfia. Az első felvonás sok derültségeiben nem kevés szerepe volt Kü­rthynek s a két tudós professzornak, Kiss Gyula és Jávornak. Kassay, Keller Erna és Bányász nagyban fokozták az előadás humorosabb oldalát és kedves meglepetés volt Kardos A. és Szepesi házaspárja, kik különösen énekszá­maikban (első felv. duett és kvartettje) zajos sikereket arattak. Kiss Gyula-Horváth László est. Folyó hó 14-én Rostand örökbecsű drámájával, a S­ófiak előadásával kapcsolatban ünnepi estet rendez a direkció a társulat két kiváló tagjának, kik a reichstadti herceg és Metternich parádés szerepében lép­nek fel. E két értékes drámai erő méltatá­sával beharangozásunkban nincs miért foglalkoznunk. Mindenki jól tudja, hogy a színház megszületése óta je­lentős oszlopai a drámai estéknek. Szóljon itt pár sor inkább helybeli pályafutásuk előzményeiről: ««« TÜKOR Kiss Gyula 1912-ben iratkozott be a sziniakadémiára, hol csahamar ked­vence lett Gál Gyula és Somló Sándor­nak, az intézet két kiváló tanárának. Három évvel később a Magyar Színház tagja lett s ott maradt 1918-ig. Ez­alatt végezte el a jogi fakultást, de az abszolutórium után nem szerezte meg a doktorátust, miután közben Szabó direktor leszerződtette. Azóta egyetlen két vágya, hogy „dr.“ legyen s hogy Hamletet játszhassa. Horváth László néhány évvel fiata­labb. 1917 ben végezte a sziniskolát s utána nyomban leszerződtette a Víg­­szinház. Első nagyobb szerepe a Félt É­tékenység Szerjosa-ja volt, ugyanabban a szerepben, melyben Poór Lili vendég­játékánál is nagy hatást ért el. A reichstadti herceg szerepe szininöven­­dék kora óta vágyai netovábbja s még egy , hogy operettben sohse vegye ko­molyan a közönség. Ünnepi estjük elé meleg érdeklődés­sel tekint a közönség. Sárközi Blanka, a társulat kedves anyaszínésznője kedden tartja húsz éves jubileumát Abonyinak „Gyermek“ - drámájában. A többi szerep Tompa, Ladányi, Kiss, Jávor, Nánásy és Han­tos kezében lesz. Heti strófák Szeretném . . . Szeretném hogyha tavasz lenne akkor, —S virágzó fákról lágy szirmok peregnek Ahogy koporsóm elviszik alattuk — Mikor engemet eltemetnek. Szeretném hogyha tavasz lenne akkor, Napfény csókjától részeg kikelet­t madárdalos himnuszok zengenék ezt, Friss sirhalmom felett. Szeretném, hogyha tavasz lenne akkor, Hol sejtelmek csak a hervatag bánatok. —Észre ne vegyétek nesztelen múlásom És ne sirassatok! — Úgy szeretnék elmúlni mint a fény Tavaszalkonyon szelíden kihal. . . — Átrepülve virágzó fák felett Illattá vegyült ábránd, képzelet. — S eloszlik, szétszáll, mint egy messzi dal ** * Hogy mért irok én ilyen méla dalt ? Haj! az élet kegyetlenül gyötör ! Szerkesztő úr ! Emeljék fel a gázsimi Mert különben a nyavalya kitör? Dólem (BHMMBHMBHDSID Hogy lett Arolly Bey a bűvészet mestere? Hatalmas szakálú, szűrös tekintetű idegen érkezett tegnap városunkba, Ben Arolly bey személyében. Messze földeket járt be a különös férfi, míg rejtelmes tudományát bengáli sakk­ok és India szuggesztív erejű szerzetesek közt mai tudásáig tökéletesítette. Ke­zén a távoli tengerek hajósainál szo­kásos tetoválás, gondolkodásra valló nagy homloka mögött egy terhelt pszichiáter örökös feszültsége. Szállodabeli lakásán tegnap felke­restük Ben Ardh­y beyt és nejét Mol­nár Nusit, ki a berlini és hamburgi lapok szerint Chevasier Thorn, Imre Fon­s Hartman tanárokkal vetekedik pszichoanalitikus és bűvészi képessé­gei tekintetében. A nagyszerű pár lekötelező szívességgel fogadta munka­társunkat. Mi elsősorban a bey pálya­futására voltunk kiváncsiak. Ben Ard­­y eleinte szerénykedet ugyan de később mégis elmondotta szenzációs élettörté­netét. Temesváron született, öt éves korá­ban azonban egy hamburgi nagy­bátyjához származott le, akitől egy vitorláshajó fedélzetén rövidesen meg­szökött Délam­erikába. Ott rosszul ment sorsa, vissza akart jönni Euró­pába, de hajójuk a Fidzsi szigeten iö­ 3 oldal rést szenvedett. Kínai halászok men­tették meg az utasokat s vitték ma­gukkal Ben Arok­yt, előbb Nagaszti­­ba, majd pedig Pekingbe. Nyugtalan természete innen is tovaűzte. Tizen­négy éves korában gyalog Kínán, Mongólián, Tibeten keresztül Sziámba érkezett, hol súlyos betegen került ve­zeklő budhista szerzetesek közé. Ki­lenc esztendőn át volt vendége a szerzeteseknek s ez alatt sajátította el a mai akaratátviteli és telepatikus tu­dását. Pappá szentelése előtt megszö­kött. Singaporéban száll hajóra s végre sok hánykodtatás után megint Ham­burgba érkezik. A hírneves Gerling pszychiáter mellett tökéletesíti aztán európai nívóra a szerzetesektől elsa­játított titokzatos tudását, megismer­kedik a grafeológiával s lesz belőle a leghíresebb európai Szvéngáli. Ben Ardh­y két előadásban mutatja be nejével együtt tudását és művé­szetét. Az idegfeszítő előadásra, je­gyek már most kaphatók Révésznél. CESKMBH NMBBBI ■■■■■@­BED HÍREK. — Esküvő. Benkő Elvira és Fried­rich Sándor ma délután 1 órakor tartják esküvőjüket az izr. orth. temp­lomban, melyre kedves ismerőseiket ezúttal hívják meg. — Elkiabáltuk. Elkiabáltuk.. . Naiv jóhiszeműséggel megírtuk, hogy a Főteret — könyörgünk alá sam , leg­alább és csak a Főteret — ezentúl a hajnali órákban seprik. Tévedtünk. Csa­lódtunk. Az illetékes körök füttyöln­ek a közérdekre, fütyülnek a köztisztaságra, fütyülnek a rendőrségi intézkedésre, amely a humanitás és emberi önfegyel­mezettség szent nevében, de egyszers­mind szigorú büntetés terhe alatt ren­deli el a korai seprést. A köztisztaság (talán közpiszkosság ?)intézői továbbra is délelőtt—10 óra között kavartatják fel a Főtér bűzös szemétjét, továbbra is belezúdítják a bacil­usokkal telített utca porát a békés polgárság tüdejébe, a piaci árusok tejjel telített kannáiba, a péksü­teményekre, a nyitott üzletekbe, iro­dákba, lakásokba. Úgy látszik, itt egye­nesen roszindulatról lehet szó, mert a belátás hiányát nem tételezzük fel az intéző körök egyikéről sem. Mintha hatalmi kérdés lappangana a dolog lé­nyege mögött: „Majd megmutatjuk mi annak a nagyhangú „Tükör“-nek és annak az egy szavunkra csúful meghunyászkodó száz főtéri kereske­dőnek, hogy hekuba nekünk köztisz­taság és közérdek, csak azért is akkor sepertetünk, amikor nekünk legjobban és a polgárságnak legrosszabbul esik s ha valaki ez ellen szót mer emelni, azonnal elhelyezzük a Főteret a Szent­­györgy térre, a főtéri üzleteket a Mé­szárosrétre, felkapartatjuk az aszfaltot, kiásatjuk a csatornázást, betömetjük (még jobban) a vízvezetéket s vissza­állítjuk a 20 év előtti állapotokat!“ Így élünk Tg-Mures-Marosvásárhelyen a haladás századában. — Természet­barátok figyel­mébe ! A keletikárpátokba teendő ta­nulmányi kiránduláson ki óhajtana mint turistatárs résztvenni. Cim­ a kia­dóhivatalban megtudható. — Lisztkiosztás. A város köz­élelmezési ügyosztálya értesíti a város közönsége ellátatlan lakosságát, hogy folyó hó 9 étől kezdve liszt osztás lesz a körzeti kereskedőknél; lisztjegy 13, 14, 15. és 16. számú szelvényre fe­jenként és havonta 10 kilogramm súly­ban. Ezúttal a liszt ára kilogrammon­ként 3 lej 90 bani. A kereskedő­k­ént fenti ősségen kívül 20 bánit számíthat fel abban az esetben, ha a zacskót ő szolgáltatja ki. Tudomására hozza az ügyosztály a közönségnek, hogy a mostani liszt a kormány által elrendelt egységes liszt és lényegesen fehérebb és jobb minőségű mint az elmúlt hóna­pokban kiosztott kenyérliszt. A keres­kedők felhivatnak az utalványok azon­nal átvételére. Felsőbőr, talpára, mindenféle cipész kellékek, CIPŐK előnyét árban, kitűnő minőségben kaphatók a Cipő- és Bőripari Részvénytársaságnál Piaţa Regele Ferdinand(Főtér) 45. szám alatt

Next