Tükör, 1965. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)
1965-07-06 / 27. szám
A Neue Zürcher Zeitung képmellékletében közli a Párizs melletti Le Bourget-i repülőtéren rendezett nemzetközi aviatikai kiállításon bemutatott új szovjet utasszállító gép, az AN-22 (Anteus) képét. A svájci lap képaláírása ismerteti az óriásgép legfontosabb adatait is. Ezek szerint a gép leszállás nélkül 11 ezer kilométert tud megtenni, maximális sebessége óránként 650 kilométer, 720 utas szállítására alkalmas. A napilapok beszámoltak róla, hogy az olasz középbaloldali kormány legutóbb kis híján belebukott a filmtörvény parlamenti vitájába. A reakciós cenzúratörekvéseket tartalmazó filmtörvény-kiegészítés ellen a római Művész Színházban nagygyűlést tartottak az érdekeltek, amelyen megjelent az olasz filmszínészek, rendezők, írók és gyártók színe-java. Képünkön a színház bejáratánál a gyűlés egyik kezdeményezője, Marcello Mastroianni beszélget Francesco Rosi filmrendezővel VILÁGTIME BANKBOTRÁNY TRUJILLO MILLIÓI KÖRÜL A svájci bankárok — írja leplezetlen kajánsággal a Time riportere — hosszú éveken át törekedtek arra, hogy a pénzügyi világ Alpesének tüntessék fel magukat: rendíthetetleneknek, hallgatagoknak és hófehéreknek. Ezt az erőfeszítést mindeddig siker koronázta. A svájci bankárok magukhoz vonzották mind a pénzükért remegő tirannusok, mind a diszkrét milliomosok vagyonát. Évente több mint 500 millió dollár külföldi bankbetétet csalogattak országukba, és majd ugyananynyit kerestek ezen az üzleten, mint az idegenforgalmon. Legújabban azonban a svájci bankárok hírnevén csorba esett. A kormány kénytelen volt felfüggeszteni állásából a Svájci Bankbizottság elnökét, Maz Hommelt, az igazságügyminisztérium pedig vizsgálatot indított ellene. A nyomozók főleg azt firtatták, hogy milyen kapcsolatok alakultak ki Hommel elnök és egy spanyol Ramfisz Trujillo, aki a „forró pénz”-t adta. bankár: Julio Munoz között. Munoz ugyanis arra specializálta magát, hogy svájci bankokban helyezze el a Latin-Amerikából és Spanyolországból menekülő tőkét. 1962-ben ő irányította Svájcba Trujillo, a meggyilkolt dominikai kényúr Ramfisz nevű fiának vagyonát. S mivel több svájci bank nem volt hajlandó elfogadni ezt a „forró pénzt”, Munoz két, általa ellenőrzött genfi és Sankt Gallen-i pénzintézetbe helyezte el a milliókat. Ezután gyanús vállalatokat alapított Lichtensteinben, Panamában, Andorrában és másutt, s ezeken keresztül telekspekulációra használta fel a Trujillo-vagyont. Amikor nemrégen az európai ingatlanpiacon krach következett be, Munoz vállalatai egymás után adták be a kulcsot. Ekkor derült fény a különböző illegális spekulációkra is. Előbb a Sankt Gallen-i bank igazgatóját tartóztatták le csalás vádjával, majd lakat alá került Munoz is. Ilyen előzmények után függesztették fel állásából az ország legtekintélyesebb bankhivatalának viselőjét, Hommel elnököt. ... Julio Munoz, aki elspekulálta A VILÁG LEGNAGYOBB UTASSZÁLLÍTÓ GÉPE 16. SIKERES VESEÁTÜLTETÉS Az Ogonyok képes riportban ismerteti azt a világviszonylatban is feltűnő műtétet, amely Moszkvában a Klinikai és Kísérleti Sebészet Intézetében zajlott le. Az operációt a nálunk is jól ismert Petrovszkij professzor végezte és irányította. Ez esetben különösen helyénvaló az irányítás szó alkalmazása, amennyiben a sebészi munka mellett rendkívüli szerepe volt a tervszerű tudományos összehangolásnak is. Ez volt az első veseátültetés, amelyet a Szovjetunióban hajtottak végre. Egy idült és gyógyíthatatlan vesebajban szenvedő harmincéves férfinak az édesanyja ajánlotta fel egyik veséjét A műtét sikerének két fontos feltétele a sterilitás és a gyorsaság. Az anyát és a fiát két egymás melletti műtőben operálták, előzetesen a legapróbb részletekig kidolgozott terv szerint. Az anyából kioperált vesét különleges műhó pakolásban szállították át a szomszédos műtőbe, ahol a fiú beteg veséjének a helyére illesztették. Az egész műtét két óra hosszat, maga az átültetés 39 percig tartott. A műtét sikerült, az anya már felépült, a fiatalember új veséje kielégítően működik és a beteg lábadozik. Petrovszkij professzor klinikáján egyébként azóta két újabb veseátültetést hajtottak végre ugyancsak sikeresen. A donátorok mindkét esetben anyák voltak. A műtét nézői - a 27. sebészkongresszus küldöttei és külföldi vendégei vele a sebész kezében EPOCA CALLAS NEM ÉNEKELTE VÉGIG A NORMÁT A párizsi Norma előadássorozat végzetes volt Marie Collosra nézve - kezdi beszámolóját az Epoca párizsi tudósítója, majd iy folytatja: — A művészi és asszonyi becsvágyak között vivődő Collest létének drámája fizikailag és morálisan felemésztette. Orvosai most azt g ácsolják hogy hízzon meg. De vajon ezzel visszanyeri-e hangját, biztos . •, -' Az Epoca tudósításában megírja, hogy Callas hat esté*°^erlőtjtt a rizsi operához, Bellini Norma című operája címszere^ne, eléneklésére. Kezdettől fogva rendkívüli erőfeszítéseket kellett tennie, hogy az estéket végig bírja, és oly óvatosan énekelt, annyi elővigyázattl „célozta” meg a magas hangokat, hogy az olasz magazin szerint a Salaban ezért már rég kitört volna a botrány. A párizsi közönség azonban nagy elismeréssel fogadta a parádés előadásokat (Maria Callas mellett Giulietto Simionato és Ivo Vinco énekelték a főszerepeket). A hatodik előadáson a harmadik felvonás végén Callas összeroppant, és nem mert az ut jó felvonás naaváziájára vállalkozni. A helyzetet csak súlyosbította, hogy éppen diszeeladás volt a perzsa sah tiszteletére. A cikkíró megjegyzi, hogy amikor Callas 1951-ben először szerepelt a Scalában, súlya 110 kiló volt. Most lefogyott 65-re. Kérdés azonban, hogy azok az asszonyok, akik éveken át csodálattal és irigykedve szemlélték „teljesítményét”, most is ilyen elismeréssel gondolnak-e rá? Maria Callas 1951-ben formája (és súlya) tetőpontján énekli a Norma cím 1965. Collos Normája a párizsi szerepét a londoni Covent Gardenben, operában. MÉLTÓ TANÍTVÁNYOK A Berlinben megjelenő Freie Welt legutóbbi száma nagy képes riportot közöl a Dél-Afrikában uralkodó állapotokról. A lap fotóriportere többek között lefényképezett Johannesburg utcáján egy padot, amelyen felirat hirdeti: Europeans only (Csak európaiaknak). A német magazin e szégyenteljes kép alatt 1938-as dokumentumot publikál: egy padot a berlini utcán, amelyen ez a felirat áll: Nur für Alter (Csak árjáknak). A Freie Welt magyarázatul hozzáfűzi: a Délafrikai Köztársaság mai miniszterelnöke, dr. Verwoerd annak idején a náci Németországban tanulmányozta a faji törvényhozást. , FREIE □ 17 PÁRIZS—BÉCS: KILENC NAP A Párizs—Bécs közötti 1300 kilométeres távolságot kilenc nap alatt tette meg a Renault 25. versenyautó és ezzel megnyerte az autómúzeumok negyedik nemzetközi versenyét, amelyen 62 kocsi vett részt. A vetélkedésen csak olyan gép indulhatott, amely 1918 előtt készült. A versenybíróság által kötelezően előírt utazási átlag: óránként 30 kilométer. Ez a követelmény nem okozott nagyobb nehézséget a győztes Renault 25.-nek. Hiszen ugyanez az autó már 1902-ben is óránkénti 73 kilométeres átlaggal nyerte meg a „Grand Priz"-t, ugyanezen a távolságon. Akkor maga Marcel Renault vezette. Ma a Renault gyár megtisztelt versenyzője, Monsieur Mansion. 1902: a Marcel Renault vezette „versenykocsi” befut a bécsi célba 1965: Bécsben ismét a 147-es Renault a győztes