Tükör, 1967. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)

1967-01-17 / 3. szám

LEVELEK AKAR TUDOMÁSUL VISSZÜK, AKAR NEM... (Megjelent él 1. számban) A mi iskolánk is szerepel a cikkben, ezért nyilván ér­dekli az olvasót a teljesebb kép: hogyan történik ná­lunk a gyerekek szexuális­erkölcsi nevelése? Nemcsak egyedül a pedagó­gusokra hárul ez a nehéz , bonyolult feladat. A sze­xuális kérdések főleg az osztályfőnöki órán kerül­nek szóba. Ha egy-egy kor­­társunk úgy érzi, hogy nem tud eléggé alaposan vála­szolni, akkor az iskolaor­vos segítségét kéri. A gye­rekek előzetesen feltehetik kérdéseiket, és érdeklődé­sük ismeretében tart elő­adást az osztályokban az is­kolaorvos. Erre nemcsak a nyolcadikban, hanem ha az osztályfőnökök jónak és szükségesnek látják, akkor az alsóbb osztályokban is sor kerülhet. A mi isko­lánkban tehát a pedagógu­sok és az iskolaorvos szoro­san együttműködnek. Én-TESTNEVELÉS: ELÉGTELEN (Megjelent én 1*6*. SO. számban) A cikk kifogásolja, hogy a mai középiskolákban nincs olyan élénk és fejlett sport­élet, mint egykor az Árpád vagy a Könyves Kálmán nők ellenére a szexuális nevelés nem könnyű kér­dés, mert nincs egységes pedagógiai állásfoglalás, hogy mikor, milyen kérdést ajánlatos ismertetni, meg­vitatni a diákokkal, vagyis, hogy melyik korosztályt mi­ről kell felvilágosítani. Nehezíti a nevelők felada­tát az is, hogy a szülők je­lentős része meglehetősen szemérmes, a szexuális­ té­mákról általában csak keve­set beszélget gyermekével. Tapasztalatunk szerint a fiatalok otthon még a mini­mális egészségügyi felvilá­gosítást sem kapják meg. Sok türelmet és nagy kö­rültekintést kíván a diákok szexuális-erkölcsi felvilágo­sítása. Ezt a feladatot csak a szülők, a pedagógusok és az iskolaorvosok gondosan összehangolt munkája old­hatja meg. KISS BÉLA, a Kertész utcai­­Fáber Oszkár­­általános iskola igazgatója Gimnáziumban volt. Ez igaz. A cikk viszont nem említi a Központi Sportis­kolát, ahol a legtehetsége­sebb diákok megtanulhat­ják a sportágak alapele­meit. Csak néhány név az oktatói gárdából: Füzesséry Gyula, Csányi Rajmund, Gyarmati Dezső, Iharos Sándor és Grosics Gyula. Azért soroltam fel néhány példát, mert ezzel is érzé­keltetni akartam, hogy mi­lyen elismert, jó szakembe­rek foglalkoznak a gyere­kekkel. Ilyen nevelőgárdát egy-egy iskolai sportkör természetesen nem alakít­hatna ki, így tehát a legte­hetségesebb diákok ma ked­vezőbb körülmények között fejlődhetnek, mint mielőtt még a Központi Sportiskola megalakult SOMOGYI TUDÓSÍTÁS (Megjelent az 1966. II. számban) Nem lehetne-e tenni vala­mit az ellen, hogy lapjuk­ban ne találkozzék az ember olyan útszéli magyartalan­ságokkal, mint legutóbb is a­­Somogyi tudósításban ?« -Jól nézne ki az ország« — -Te jó isten!« — -Naná, hogy visznek!« Esetleg a szerkesztőség korrigálhat­ná a cikkírók ehhez hason­ló hibáit DR MOSONYI LÁSZLÓ egyetemi tanár A levélre J. Soltész Katalin, a nyelvtudományok kandi­dátusa válaszol: -A hibáztatott kifejezések valóban nem tartoznak Ezt jelzi például az is, hogy a vízilabdázók téli kupájá­ban, amelyben 15 felnőtt csapat indult a sportiskolá­sok fiatal együttese még a­­nagyok között­ is meg tudta szerezni a negyedik helyet. Úgy vélem, hogy a Közpon­ti Sportiskola szervezetten és reménytkeltően neveli a tehetséges diákokból a jövő bajnokait. Tevékenysége je­lentősebb eredményt ígér, mint több, egykor sportéle­téről méltán híres középis­kola együttesen. BÓCZ FERENC Bp„ Péterffy S. u. nyelvünk legszebb virágai közé. Magyartalannak azon­ban ,amit a jól néz ki-­ le­het bélyegezni; ez egyike a legszívósabban üldözött, egyszersmind a legszívó­sabb életű germanizmusok­­nak. A másik kettővel együtt a nyegle, pongyola, ha úgy tetszik, útszéli tár­salgási nyelv elemei közé tartozik. Emelkedett hangú költeményben, ünnepi szó­noklatban, tudományos ér­tekezésben súlyos stílushi­ba lenne használatuk. Re­gényben, elbeszélésben a szereplők beszédének élet­hű tolmácsolására azonban már alkalmazhatók. Még a nyelvtisztaságra és stílus­­finomságokra oly kényes Kosztolányi is így beszélte­ti egyik regényalakját:-Hát nem voltál beteg? . .. Pedig rém rosszul nézel ki«. A ri­port pedig — s a szóban forgó írás is az — a valósá­got kendőzetlenül tükröző műfaj, stílusában mindig közel áll a hétköznapi be­szélt nyelvhez. Ebben a párbeszédes formájú, köz­vetlen (tegező!) beszélge­tést rögzítő riportban ép­pen a hitelesség eszköze, hogy a beszélgetők szavai a maguk fésületlen természe­tességében kerülnek az ol­vasó elé. Mindenesetre hi­telesebbnek érezzük a na­­ná-t meg a fe jó isten-t, mint ezt a választékosan megfogalmazott mondatot:­­A föld mélye nem rejt kin­cseket«. Ezt aligha mond­hatta így a riportalany ; ter­mészetesen ez sem hiba, hi­szen az írónak stilizálásra is joga van. Legfeljebb az bánthatja a fülünket, hogy a szóvá tett­­pesties« kife­jezéseket somogyi ember szájából halljuk. De mivel az is köztudomású, hogy a városi civilizáció áldásai­val együtt annak kevésbé örvendetes tünetei is elju­tottak már a legtávolabbi falvakig, még ez sem stílus­talanabb, mintha a somo­gyi riportalany szavait cif­raszűrös álnépi­ességekkel pántlikázta volna fel az író.« 2 * KÉPES POLITIKAI ÉS T­Á­RSA­D­ALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: ■osmArKAROLT művészeti szerkesztő: pelbArt oszkAr OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁLOM FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK: BALOS JÁNOS KÜLFÖLDI RIPORTAZS: TARJANI IMRE KULTURÁLIS ÉLET: vArmomvi istvAm FOTOFŐMUNKAT­Ars : REISMANNN JA­NOS FŐMUMKATARS: MAJOR OTTÓ KARIKATÚRA: kajAn SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST Vrk­ GYULAI PÁL U 12. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPEST­­, PF S. KIADJA: a hírlapkiadó vállalat FELELŐS KIADÓ: CSOLLAKY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ A HELYI (BUDAPESTEN A KERÜLETI) kézbesítő POSTAHIVATALOKKAL ÉS A KÉZBESÍTŐKNÉL ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 10,— FORINT NEGYEDÉVRE 4E,— FORINT EGY ÉVRE JUL— FORINT 664402 ATHENAEUM NYOMDA ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁSA FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 1617 A címlapon: Két „bika" emeli helyére Péten ox és CD konverter-tornyot A háttérben is szerelés alatt OHD, ui­amsootk. Mindez a legrégibb magyar mátrógyo­gyor parodon megújhodásáról beszél Fotó: Kovács Sándor (MTI) (Riport a 23—25. oldalon) A hátlapon: Jean Seberg filmszínésznőt. Tavaly Budapesten járt, s Mi­jeiből is jól ismert a közönség, fotó: Farkas Tamás (Cikk a 21. oldalon)

Next