Tükör, 1968. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1968-03-19 / 12. szám
Sorozatunkban Mág Bertalan alezredes, nyomozó csoportvezető mond el két évtizedes bűnüldözői munkájából tíz érdekfeszítő esetet. 1. AZ ELTŰNT VŐLEGÉNY Szolnok megyében történt, 1962-ben, egy viszonylag kis községben, ahol mindenki mindent tud egymásról. Ebben a községben élt a Palotás család: Palotás János, Palotás Jánosné és három gyermekük: Mariska, Pista és János. A család nevezetes volt egy-két dologról. Miután 50 hold földjük nagy részét a földosztáskor felosztották, megmaradt két tanyájukkal és 10— 12 hold földjükkel mindvégig egyéni gazdálkodók maradtak. Közszájon forgott, hogy nem Palotás János, hanem a felesége viseli a nadrágot: az történik, amit az asszony mond, akar, parancsol. Szóbeszéd tárgya volt az is, hogy Mariska, bár csinos, szemrevaló és módos lány, 27 éves korára még mindig nem ment férjhez. Mariskának csak olyan férjet volt hajlandó a gőgös nagygazda család elfogadni, aki — gondolkodásában és vagyoni helyzetét illetően is — beleillik az elképzeléseibe. Palotásné azt mondogatta Mariskának: inkább később, de jól, mint előbb, de rosszul. Hogy Mariska ezt a rákényszerített késői lányságot — testileg-lelkileg — hogyan viselte el, arról nem nagyon tudhattak az emberek, mindenesetre Mariska jó hírben állt, még a legcsípősebb szavú öregaszszonyok sem vették a nyelvükre. Férjfogás A család három férfitagja — az idősebb Palotás és a két fiú — szorgalmasan, látástól vakulásig dolgozott. A történet idején különösen sok munka hárult a családra, mert a legkisebbik gyerek, János, katonai szolgálatot teljesített. (Pista volt a legidősebb, utána Mariska, majd János következett). Ebben a helyzetben határozta el Palotásné, hogy Mariskának most már férjhez kell mennie, nagyon hiányzik még egy szorgalmas férfikéz a gazdaságban. De kihez adják Mariskát? Hosszas mérlegelés, válogatás után kiszemelték a vőlegényt, Szende Dániel személyében. A Szende családnak is volt egykor mintegy félszáz holdja, de ők bevitték a szövetkezetbe. Dani azonban nem állt be a tszbe, a vasúthoz ment mozdonyfűtőnek. Az öreg Szende-házaspár pedig a kora miatt nem dolgozhatott már a szövetkezetben. Ettől kezdve az idősebb Palotás, valahányszor találkozott Szende Danival, mindig mondott neki valami nehezen félreérthetőt: mikor akar már nősülni, elvégre elmúlt harmincéves; persze, igaza van, ha százszor is meggondolja, mielőtt elvesz valakit, mert csak hozzávaló lányt érdemes; őhozzá egy tisztességes, módos, dolgos, szép gazdalány való, akinek van, de főleg lesz földje — már amikor a tsz-rendszer összeomlik ... s Dani is visszakapja az övékét, a kettő együtt már lehet akár száz hold is... A faluban széltében-hosszában járta már a szó, hogy Dani el akarja venni Mariskát, pedig ők még nem is beszéltek egymással. Dani végül is az egyik este megállította az utcán Mariskát egy kis beszélgetésre. Megkérdezte, van-e udvarlója. Mariska azt felelte, hogy nincs. Elfogadná-e akkor őt? Igen. Dani nemsokára elment Palotásékhoz és megkérte Mariska kezét. Néhány nap múlva megtartották az eljegyzést, s mindjárt megállapodtak abban is, hogy nem később, 8 —10 hét múlva megtartják az esküvőt. A sietségen nem csodálkozott senki, nem gyerekek már a jegyesek, és egymáshoz is valók. A falu Mariska szerencséjét emlegette, hogy ilyen rendes, szorgalmas, jóravaló férjet kap, és Dani is jól jár — mondták —, hogy ilyen szép, szolid, dolgos és módos feleség jutott neki. Az esküvőt november 19-én, egy szombati napon tartották. Minden úgy zajlott le, ahogyan a falubeli módos esküvőkön: cigányzenekar, ott van az egész rokonság és a nagy vendégsereg, a ház vendéglővé alakul át, s reggelig tart a dínomdánom. Másnap, amikor az utolsó vendég is elment, Palotásék Danival hozzáfogtak a rendcsináláshoz. Délre elkészültek, akkor Dani hazaugrott a szüleihez, vitt nekik a lakodalmi maradékból ebédet, és azt mondta az öregeknek, hogy este újból eljön hozzájuk, hozza magával a kölcsönvett edényeket is. Aztán visszament új otthonába, a feleségéhez. Hétfőn keresték Danit a vasúttól, és érdeklődött utána Szende bácsi is. A kérdezőknek Mariska azt válaszolta, hogy ő hajnalban ébredt és üres volt mellette az ágy. Kiment az udvarba, Dani sehol, de a kapu nyitva. Úgy gondolta, elment a férje szolgálatba, őt tapintatból nem akarta fölkelteni. Eltelt néhány nap, de Dani nem jelentkezett. A faluban megindult a találgatás: mi történhetett vele? Legtöbben azt mondták, tán nem tetszett neki valami a nászéjszakán és megszökött. Mások szerint diszszidált, vagy öngyilkos lett. A rendőrség nyomozni kezdett. Kihallgatták a családtagokat, a vendégeket, a szomszédokat. Átkutatták a környék minden zugát, árkát-bokrát. Nem jutottak semmiféle nyomra. Ekkor országos körözést adtak ki. De ez sem vezetett eredményre. Értesítették a szomszédos országok hatóságait is. Eredménytelen maradt ez is. A megyei rendőrség és ügyészség végül is lezárta az ügyet ezzel az indokolással: „Bűntett alapos gyanúja nem forog fenn”. Ez a történet első felvonása. A második felvonásra két év múlva, 1964 nyarán került sor, amikor is felsőbb utasításra újból megindult az ügyben a nyomozás. Ennek irányításával engem bíztak meg. Apró ellentmondások Az ügyet addig csak a nyomozati akták rövid leírásából ismertem. Most hozzákezdtem a kihallgatásokhoz. Több tucat embert meghallgattam. Egy valami kiderült: Mariskát nem nagyon ejtette kétségbe ifjú férjének eltűnése. Mariskának van talán egy régi, bevallott vagy titkos udvarlója, akihez, mert szegény, vagy mert valami miatt a családnak nem rokonszenves, nem mehetett hozzá? Nem, ilyennek nem volt nyoma. Megkérdeztem Mariskától azt is, hogy a házasság előtt volt-e viszonya férfival. Azt felelte: nem volt. A Palotás család valamennyi tagja nagyjából egyezően mondta el az esküvő lefolyását: mulattak, ettek - ittak, reggel eltávoztak a vendégek, takarítás — ebben a két Palotás fiú, Pista és a fiatalJani nem vett részt, ők lefeküdtek —, aztán az ebéd, majd este Dani és Mariska elvonultak a maguk szobájába. Dani eltűnését Mariska ugyanúgy mondta el, mint a két évvel korábbi eljárásnál a helyi nyomozóknak. — Milyen ruhában lehetett a férje, amikor reggel magától eltávozott? — kérdeztem tőle. — Kék munkásingben, amit a vasúttól kapott — felelte Mariska, most is ugyanúgy. A vasúttól gyorsan beszerzett információ: két darab kék szolgálati munkásinget kapott Szende Dani. Az egykori nyomozási jegyzőkönyv szerint azonban a házkutatás folyamán két kék munkásság került elő. Honnan volt az, amelyikben Dani állítólag elment hazulról? A Meteorológiai Intézet szerint azon a bizonyos napon, november 20-ának hajnalán havaseső esett. A régi nyomozati adatok szerint az ágy mellett megtalálták az ifjú férj meleg alsóneműjét. Miért nem öltötte fel, ha ilyen időben mozdonyfűtői szolgálatba indult? Egy figyelmet keltő további adat: a lakodalmat elmesélő résztvevők valamelyike azt mondta, hogy úgy emlékszik, Palotás Pista, az idősebbik fiú nagyon kedvetlen volt a lakodalom alatt, a végén már alig lehetett a szavát venni. Másokat is kérdeztünk ezután erről, ők is emlékeztek Palotás Pista akkori kedvetlenségére, önmagában ez nem jelentett semmit, de mégis: mi oka lehetett Pista ilyen viselkedésének? Megkérdeztük tőle. Azt válaszolta, hogy Danival együtt voltak katonák, ott egyszer valamin összeszólalkoztak, azóta nem nagyon beszéltek. Ilyen messzire kihathatott volna a régi katona civódás? Ezt furcsállottam. Természetesen Palotás Pistától efelől nem érdeklődtem. Különösen elgondolkoztató volt az egyik tanú vallomása. Ez az asszony Palotáséktól vásárolta a tejet és esténként rendszeresen maga ment érte. A tej mindig kinn állt már a tornácon, ő átöntötte a saját edényébe és eltávozott. Hetenként egyszer, vasárnap szokott fizetni. Az esküvői vasárnapon is ott várta a A zárt kapu és ablakok, mögöttük történtek a borzalmak