Tükör, 1968. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

1968-03-19 / 12. szám

Sorozatunkban Mág Bertalan alezredes, nyo­mozó csoportvezető mond el két évtizedes bűn­üldözői munkájából tíz érdekfeszítő esetet. 1. AZ ELTŰNT VŐLEGÉNY Szolnok megyében történt, 1962-ben, egy viszonylag kis községben, ahol mindenki mindent tud egymásról. Ebben a községben élt a Palotás család: Palotás János, Palotás Já­­nosné és három gyermekük: Ma­riska, Pista és János. A család nevezetes volt egy-két do­logról. Miután 50 hold földjük nagy részét a földosztáskor felosztották, megmaradt két tanyájukkal és 10— 12 hold földjükkel mindvégig egyé­ni gazdálkodók maradtak. Közszá­jon forgott, hogy nem Palotás János, hanem a felesége viseli a nadrágot: az történik, am­it az asszony mond, akar, parancsol. Szóbeszéd tárgya volt az is, hogy Mariska, bár csinos, szemrevaló és módos lány, 27 éves korára még mindig nem ment férj­hez. Mariskának csak olyan férjet volt hajlandó a gőgös nagygazda család elfogadni, aki — gondolkodásában és vagyoni helyzetét illetően is — beleillik az elképzeléseibe. Palotás­­né azt mondogatta Mariskának: in­kább később, de jól, mint előbb, de rosszul. Hogy Mariska ezt a rákényszerített késői lányságot — testileg-lelkileg — hogyan viselte el, arról nem na­gyon tudhattak az emberek, min­denesetre Mariska jó hírben állt, még a legcsípősebb szavú öregasz­­szonyok sem vették a nyelvükre. Férjfogás A család három férfitagja — az idősebb Palotás és a két fiú — szorgalmasan, látástól vakulásig dolgozott. A történet idején külö­nösen sok munka hárult a családra, mert a legkisebbik gyerek, János, katonai szolgálatot teljesített. (Pista volt a legidősebb, utána Mariska, majd János következett). Ebben a helyzetben határozta el Palotásné, hogy Mariskának most már férjhez kell mennie, nagyon hiányzik még egy szorgalmas férfikéz a gazdaság­ban. De kihez adják Mariskát? Hosszas mérlegelés, válogatás után kiszemel­ték a vőlegényt, Szende Dániel sze­mélyében. A Szende családnak is volt egykor mintegy félszáz hold­ja, de ők bevitték a szövetkezetbe. Dani azonban nem állt be a tsz­­be, a vasúthoz ment mozdonyfűtő­nek. Az öreg Szende-házaspár pedig a kora miatt nem dolgozhatott már a szövetkezetben. Ettől kezdve az idősebb Palotás, valahányszor találkozott Szende Da­nival, mindig mondott neki valami nehezen félreérthetőt: mikor akar már nősülni, elvégre elmúlt har­mincéves; persze, igaza van, ha százszor is meggondolja, mielőtt el­vesz valakit, mert csak hozzávaló lányt érdemes; őhozzá egy tisztes­séges, módos, dolgos, szép gazda­lány való, akinek van, de főleg lesz földje — már amikor a tsz-rendszer összeomlik ... s Dani is visszakapja az övékét, a kettő együtt már le­het akár száz hold is... A faluban széltében-hosszában járta már a szó, hogy Dani el akarja venni Mariskát, pedig ők még nem is beszéltek egymással. Dani végül is az egyik este meg­állította az utcán Mariskát egy kis beszélgetésre. Megkérdezte, van-e udvarlója. Mariska azt felelte, hogy nincs. Elfogadná-e akkor őt? Igen. Dani nemsokára elment Palotásék­­hoz és megkérte Mariska kezét. Néhány nap múlva megtartották az eljegyzést, s mindjárt megállapod­tak abban is, hogy nem később, 8 —10 hét múlva megtartják az es­küvőt. A sietségen nem csodálkozott sen­ki, nem gyerekek már a jegyesek, és egymáshoz is valók. A falu Ma­riska szerencséjét emlegette, hogy ilyen rendes, szorgalmas, jóravaló férjet kap, és Dani is jól jár — mondták —, hogy ilyen szép, szo­lid, dolgos és módos feleség jutott neki. Az esküvőt november 19-én, egy szombati napon tartották. Minden úgy zajlott le, ahogyan a falubeli módos esküvőkön: cigányzenekar, ott van az egész rokonság és a nagy vendégsereg, a ház vendéglővé ala­kul át, s reggelig tart a dínomdá­­nom. Másnap, amikor az utolsó vendég is elment, Palotásék Danival hozzáfog­tak a rendcsináláshoz. Délre elké­szültek, akkor Dani hazaugrott a szüleihez, vitt nekik a lakodalmi maradékból ebédet, és azt mondta az öregeknek, hogy este újból eljön hozzájuk, hozza magával a kölcsön­vett edényeket is. Aztán visszament új otthonába, a feleségéhez. Hétfőn keresték Danit a vasúttól, és érdeklődött utána Szende bácsi is. A kérdezőknek Mariska azt válaszol­ta, hogy ő hajnalban ébredt és üres volt mellette az ágy. Kiment az ud­varba, Dani sehol, de a kapu nyitva. Úgy gondolta, elment a férje szol­gálatba, őt tapintatból nem akarta fölkelteni. Eltelt néhány nap, de Dani nem je­lentkezett. A faluban megindult a találgatás: mi történhetett vele? Legtöbben azt mondták, tán nem tetszett neki valami a nászéjszakán és megszökött. Mások szerint disz­­szidált, vagy öngyilkos lett. A rendőrség nyomozni kezdett. Ki­hallgatták a családtagokat, a ven­dégeket, a szomszédokat. Átkutatták a környék minden zugát, árkát-bok­­rát. Nem jutottak semmiféle nyom­ra. Ekkor országos körözést adtak ki. De ez sem vezetett eredményre. Értesítették a szomszédos országok hatóságait is. Eredménytelen ma­radt ez is. A megyei rendőrség és ügyészség végül is lezárta az ügyet ezzel az indokolással: „Bűntett ala­pos gyanúja nem forog fenn”. Ez a történet első felvonása. A má­sodik felvonásra két év múlva, 1964 nyarán került sor, amikor is fel­sőbb utasításra újból megindult az ügyben a nyomozás. Ennek irányí­tásával engem bíztak meg. Apró ellentmondások Az ügyet addig csak a nyomozati akták rövid leírásából ismertem. Most hozzákezdtem a kihallgatások­hoz. Több tucat embert meghallgat­tam. Egy valami kiderült: Mariskát nem nagyon ejtette kétségbe ifjú férjének eltűnése. Mariskának van talán egy régi, be­vallott vagy titkos udvarlója, aki­hez, mert szegény, vagy mert vala­mi miatt a családnak nem rokon­szenves, nem mehetett hozzá? Nem, ilyennek nem volt nyoma. Megkér­deztem Mariskától azt is, hogy a há­zasság előtt volt-e viszonya férfi­val. Azt felelte: nem volt. A Palotás család valamennyi tagja nagyjából egyezően mondta el az esküvő lefolyását: mulattak, ettek - ittak, reggel eltávoztak a vendégek, takarítás — ebben a két Palotás fiú, Pista és a fiatal­­Jani nem vett részt, ők lefeküdtek —, aztán az ebéd, majd este Dani és Mariska elvonultak a maguk szobájába. Dani eltűnését Mariska ugyanúgy mondta el, mint a két évvel korábbi eljá­rásnál a helyi nyomozóknak. — Milyen ruhában lehetett a férje, amikor reggel magától eltávozott? — kérdeztem tőle. — Kék munkásingben, amit a vasút­tól kapott — felelte Mariska, most is ugyanúgy. A vasúttól gyorsan beszerzett infor­máció: két darab kék szolgálati munkásinget kapott Szende Dani. Az egykori nyomozási jegyzőkönyv sze­rint azonban a házkutatás folyamán két kék munkásság került elő. Hon­nan volt az, amelyikben Dani állí­tólag elment hazulról? A Meteorológiai Intézet szerint azon a bizonyos napon, november 20-ának hajnalán havaseső esett. A régi nyomozati adatok szerint az ágy mellett megtalálták az ifjú férj meleg alsóneműjét. Miért nem öl­tötte fel, ha ilyen időben mozdony­fűtői szolgálatba indult? Egy figyelmet keltő további adat: a lakodalmat elmesélő résztvevők va­lamelyike azt mondta, hogy úgy em­lékszik, Palotás Pista, az idősebbik fiú nagyon kedvetlen volt a lako­dalom alatt, a végén már alig le­hetett a szavát venni. Másokat is kérdeztünk ezután erről, ők is em­lékeztek Palotás Pista akkori ked­vetlenségére, önmagában ez nem je­lentett semmit, de mégis: mi oka lehetett Pista ilyen viselkedésének? Megkérdeztük tőle. Azt válaszolta, hogy Danival együtt voltak katonák, ott egyszer valamin összeszólalkoz­tak, azóta nem nagyon beszéltek. Ilyen messzire kihathatott volna a régi katona­ civódás? Ezt furcsállot­­tam. Természetesen Palotás Pistától efelől nem érdeklődtem. Különösen elgondolkoztató volt az egyik tanú vallomása. Ez az asszony Palotáséktól vásárolta a tejet és es­ténként rendszeresen maga ment érte. A tej mindig kinn állt már a tornácon, ő átöntötte a saját edé­nyébe és eltávozott. Hetenként egy­szer, vasárnap szokott fizetni. Az esküvői vasárnapon is ott várta a A zárt kapu és ablakok, mögöttük történtek a borzalmak

Next