Tükör, 1970. március-június (7. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-16 / 24. szám
AZ ALUMÍNIUM ELŐVÁROSA AJKA nevéről rendszerint nem maga a város, hanem a környékén kibányászott szén és a bauxit jut az eszünkbe. Ajkát e két kincse tette „naggyá”, rangját is nekik köszönheti. Mi viszont az alumíniumot köszönhetjük Ajkának. Jobban mondva a timföldet, amiből az alumínium készül. Ajkán már közel három évtizede gyártanak timföldet. 1942-ben kezdtek hozzá, akkoriban évente 20 000 tonnával. Az üzem azóta, megnőtt, vele a termelés is. Jelenleg már 130 000 tonnát gyártanak, egész timföldtermelésünk egyharmadát. De ez még mindig kevés ... Az alumínium felhasználása ugyanis világszerte egyre nagyobb méreteket ölt, így egyre nő a bauxit értéke és jelentősége is. Ezért hazánk egyik legnagyobb természeti kincsének, a bauxitnak a felhasználásáról, illetve alumíniumiparunk fejlesztéséről kormányhatározat intézkedik. Ez a határozat különösen fontos szerepet szán Ajkának. Miközben a régi timföldgyárat tovább bővítik, a Csinger-patak partján új gyár épül, több mint kétmilliárd forintos költséggel. Az új gyár 1971 végén kezdi meg a termelést. Kezdetben 120 000 tonna timföldet kell évente adnia, a teljes kapacitás azonban 240 000 tonna timföld lesz, így a két ajkai timföldgyár együttes termelése 1975-re eléri a 380 000 tonnát. Ehhez a mennyiséghez még hozzá jön Almásfüzitő és Mosonmagyaróvár teljesítménye is. A negyedik ötéves terv végére így érjük majd el az előirányzott 780 000 tonna timföldet. KÉTMILLIÁRD forint és 780 000 tonna ... Hatalmas számok, forintban, timföldben egyaránt. Megér-e az alumínium ennyi pénzt?! — kérdezhetné valaki. A válasz könnyű. Elég, ha körülnézünk otthonunkban, vagy akár egy autóbuszon. Ha a történelmi korokat következetesen a fémek szerint nevezgetnénk — réz-, bronz-, vaskor ..., akkor mi az alumíniumkorban élünk. Máris közeleg az idő, amelyben nemcsak a jól ismert háztartási cikkek — edények, kávéfőző, hűtőszekrény ... — készülnek alumíniumból (műanyaggal kombinálva), hanem magának a háznak is számos eleme. Az alumíniumlemezeket felhasználó, úgynevezett könnyű szerkezet nemcsak megkönnyíti, de meg is gyorsítja az építkezéseket. A tuzséri ezervagonos almatárolót például alig hat hónap alatt építették fel. Ez építési rekordnak számít. A tároló falait alumíniumlemezek közé préselt műanyag alkotja. A Magyar Alumíniumipari Tröszt Duna-parti székháza pedig — amelyben Rabi Béláné főkönyvelőtől bőséges információt kaptam — az alumínium épülethomlokzati felhasználásának jól sikerült példája. Az elmondottakon túl azonban a gépgyártás, a járműgyártás, a vegyi és a villamos ipar, sőt, a mezőgazdasági és az élelmezési ipar is egyre több — fóliák, tubusok, dobozok — alumíniumlemezt, idomot, alkatrészt fogyaszt. Ez a kétmilliárd tehát nemcsak szükséges, hanem jó befektetés is. Az előrebecslések szerint alumíniumigényünk 15 év múlva a jelenleginek a háromszorosa lesz, amikor is a „fejenkénti fogyasztás” eléri az USA 1967-es színvonalát. S hogy miért éppen Ajkán építik föl az új gyárat? Mert itt minden feltétel megvan. Van szén, amelyből az erőmű energiát termel, s van — Halimbán, Nyírádon, Darvastón — bauxit. És itt vannak a szakemberek is, akik a bauxitot timfölddé változtatják. Már megszokhattuk volna az elmúlt 25 évben az új városok, új üzemek építésének jóleső látványát. A monumentalitást azonban sosem lehet megszokni. Ajkán ez a monumentalitás lenyűgöző. AZ EROMC két kéményóriása torkából a Csinger-völgyi szén fekete füstje száll a Balaton felé. A régi timföldgyár fölött pedig fehér porfelhő lebeg. S a régi gyár szomszédságában, a Csinger túlsó partján, a bakonyi szél kavarta porfellegben, fél Európa közreműködésével épül az új timföldgyár. Fél Európa? Nem túlzás. A golyós malmokat, a turbókompresszorokat és az autoklávokat a Szovjetunió szállítja. A dugattyús szivattyúkat Romániából, a kalapácsos bauxittörőket Csehszlovákiából, a műszerek egy részét az NDK-ból kapjuk. Jönnek szállítmányok Lengyelországból, Franciaországból és az NSZK-ból is. És jelen van a magyar ipar is: a Jászberényi Aprítógépgyár például a kalcináló kemencéket gyártja, a Diósgyőri Gépgyár a szivattyúkat. Itt szerel a Gyár- és Gépszerelő Vállalat (GYGV), itt dolgoznak a Csőszerelő Vállalat és a Villamosipari Állami Vállalat min t kénsavtalanító tartály alapépítménye. A háttérben egy másik tartályt szerelnek FOTÓ: KOVÁCS SÁNDOR MTI ÉS FARKAS TAMÁS