Tükör, 1973. július-szeptember (10. évfolyam, 27-39. szám)
1973-09-25 / 39. szám
A KÉPERNYŐ ELŐTT A tv esete Jávor Palival Mert Pali volt ő és nem Pál az érte rajongók millióinak, akik közül filmen mindenki, színházban csak nagyon kevesen látták. Milyen kár. Pedig Ibsen és Shakespeare, Illés Endre, Márai Sándor és Zilahy Lajos sokoldalú ábrázolást kívánó karakterhőseit oldotta meg kiválóan. Remek Rank doktor volt például a Nórában, igazi robbanó Petrucchió a Makrancos hölgyben. Milyen kár, hogy a zuglói műtermek „fehértelefonos” álomvilágában, ebben a vidéki „fapados Hollywoodban”, egészen más szerepkörbe gyömöszölték a magyar filmgyártás első számú amorózóját: a mulatós, hetyke bajszos, cigányos fenegyereket játszatták el vele újra meg újra. Aki nem volt,mert nem is lehetett a Harsányi Zsolttól már amúgy is „mikszáthtalanított” Noszty Feri, és más sem lehetett, X. mérnök, Y jogász vagy N. földbirtokos a futószalagon gyártott filmekben. Ezeknek is nevét viselte csupán. Egyébként csakis „jávorpali”. Volt és lehetett, a „magyar Clark Gable”, egy óriásira nagyított, mindig egyforma sémája a szerelmes sikeres, lovagias, férfias magyar úrnak. És hát ez maradt is fenn belőle, a sok tízezer méternyi celluloid szalagon, mert akkor még nem volt telerecording, amelyre felvehették volna színházi alakításainak legjavát. Ezért volt jó, s helyes Bános Tibor forgatókönyvének mondanivalója. (Egyébként az egész, Színészmúzeum című, kitűnőnek ígérkező új sorozatért őt illeti az elismerés. Szerkesztő-rendező: Csenterics Ágnes). Nem megkerülni vagy elkenni igyekezett ezt a voltaképpen tragikus kettősséget, amely Jávor vérbeli színészi tehetsége, s az azt mindig egyforma sablonba szorító filmsztári „image”-je között feszült, hanem bemutatni. A dokumentumok azért másról is vallottak. A legelviselhetetlenebb dzsentri-mulatozás jeleneten is átsütött Jávor erős tehetsége és eredeti egyénisége, amely nélkül nemcsak színpadon, de filmen sem lett volna évtizedeken át a közönség ünnepeltje. Ily módon még ezek a rövid filmrészletek is igazolták Makay Margitot, Neményi Lilit, Hegedűs Tibort, Várkonyi Zoltánt, Bilicsi Tivadart, Bárdi Györgyöt, a pályarészben kortársakat, akik annyi elragadtatással, oly sok magasztalót mondtak el egykori kollegájukról. (Barabás) Fél nyolc: TV HÍRADÓ A világon mindenütt a legnépszerűbb televíziós műsor. Nálunk előtte vagy utána vacsorázunk, de közben szinte sohasem. Ez a Tv-híradó, amely szinte észrevétlenül vált egyik legfontosabb tájékoztató forrásunkká. Matúz Józsefné az első adás óta a Tv-híradó főszerkesztője. Mikor is kezdődött? — Ez év július 2-án volt 16 esztendős a Tv-híradó — mondja Matúzné. — Eleinte hetenként egyszer jelentkeztünk tíz perccel. 1957-ben volt ez, s akkor nyolcezer néző láthatta az adást. Fokozatosan növekedett a műsoridőnk, s 1971-ben kialakult a jelenlegi struktúra, vagyis a heti ötszöri Tv-híradó. — A 2. program is hozott némi változást ... — Igen. A szokásos fél nyolcas híradót az első műsorban már nem ismételjük, hanem egy önálló tízperces hírperiódust adunk. Az ismétlés átkerült a második csatornára. — Miben lehetne összefoglalni a híradó szerkesztési koncepcióját? — Mindenütt ott akarunk lenni, ami itthon történik, s mindezt a leggyorsabban eljuttatni a nézőkhöz. A frisseség, a gyorsaság ma már nem dicsőség, hanem természetes igény kielégítése. Hasonló a helyzet a nemzetközi élet eseményeinél. Sajnos, önállóan keveset forgatunk, állandó tudósítónk is csak Moszkvában van. De az Intervízió és az Eurovízió segítségével mindenről igyekszünk beszámolni. — A nézők szinte naponta találkozhatnak a híradó munkatársaival. A belpolitikai gárda szinte állandóan járja az országot. Nem okoz ez túlterhelést? — Fárasztó, terhes munka a mienk, ahol az első számú tényező a tévés munka olthatatlan szeretete mellett, a fegyelem. Jólesően mondhatom, hogy munkatársainknak több mint egyharmada törzsgárdatag. Ez a tévében is szokatlan. Aki itt dolgozik, az feladja a nagy népszerűség lehetőségét, amely esetleg más rovatnál kínálkozik. Ezzel szemben kialakul bennük egy úgynevezett „híradó-érzékenység", amelynek hatása természetesen a műsorban mérhető le. — Nem kellene időnként változtatásokat alkalmazni a híradó felépítésénél? — Lehetne, s időnként ezt meg is teszszük. De az a véleményem, hogy a Tvhíradó „örök műsor”. Ezt lehet és kell is csiszolni, de állandóságát mi például azzal is kifejezzük, hogy a régi főcímünket és szignálunkat továbbra is megtartjuk. Előbb-utóbb azonban nyilvánvalóan napirendre kerül a Tv-híradó megújulása. További időbővülés lesz a 2. csatornán, ezáltal a tévé információs rendszere is terjedni fog. Például a második műsorban nem ismétlést, hanem önálló híradót adhatunk majd stb. — Mit várhatunk a színes Tv-híradótól ? — Lelkes híve vagyok a színes televíziózásnak, s semmi kétségem sincs aziránt, hogy ugyanolyan gyorsan el fog terjedni, mint a jelenlegi, a „hagyományos”. Ami a színes híradót illeti, ez olyan hatásosnak ígérkezik, ami mindenért kárpótol majd. Ez alatt azt értem, hogy sajnos, egyelőre még sok-sok pénzbe kerül mind a színes műsor, mind a színes készülék. De a fordulat, nem is olyan sokára, eljön. S mi máris készülünk rá. Igen komoly színes diagyűjteményünk van, amely archívumunk fontos kelléke. Csak csodaszépnek mondhatom színes térképgyűjteményünket, amely egy majdani színes hír illusztrációjaként páratlan hatást kelt. A szovjet, az NDK-beli, a lengyel televízió, valamint az Eurovízió is, már most tud adni színes híradó anyagot. Operatőrjeink nagyszerűen értik a színes technikát is. Felkészültünk a „nagy áttörésre”, amelyet csakis kellő anyagi és technikai megalapozottsággal indíthatunk el, s amelyet én a magam részéről alig várok. B. L. komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan ! Fúrni, fúrni Valamikor régen a tégla még puha volt, a vakolat meg kemény. Így annak idején, ha valaki képet akart felakasztani szobájában, elővett egy szöget, beleverte a falba. De manapság a tégla kemény és a vakolat puha. Aki ma fel akar akasztani egy képet, a legjobban jár, ha hirdetést ad fel: „Modern komfortos tanácsi lakásomat elcserélném faházikóra.” Van más lehetőség is, de ez rosszabb. Ez a szög-kalapács mód. Az első ütésnél a vakolat közben lehullik. Ha leülepszik a porfelhő, látni, hogy egy mély kráter mélyén gúnyosan tanyázik a kemény fal, várva a szög befogadását. Okos ember ilyenkor a sarokba vágja az összes szerszámokat, s belenyugszik abba, hogy kép nélkül is lehet élni. Ha szilárd az elhatározása, hogy soha többé nem vesz kalapácsot a kezébe, máris sokat tett nyugodalmas öregsége érdekében. Sajnos, azonban ebből a legtöbbször semmi sem lesz. Mert a szomszéd modern ember, aki a legnépszerűbb és a legszörnyűbb módszert ismeri, s felajánlja szolgálatait, hogy ő bizony még a legkeményebb falra is rá tud akasztani egy képet, ez semmiség. Tudniillik bedőlt egy egészoldalas színes hirdetésnek, amelyben olyan lyukfúrót hirdettek, amely fegyverviselési nélkül használható. A modern férfi elolvasta a 40 oldalas prospektust, s miután családját vidékre küldte a művelet idejére, 12.30 perckor megkezdi a fúrást. Pillanatokkal később az egész lakónegyedben kialszik a villany. Az aberdeeni földrengésjelző intézet 12-es erősségű földrengést észlel (a Richter-skála szerint), s a nyugdíjasok, akik feleségükkel napoznak a közeli parkokban, szidalmazni kezdik a közeli repülőteret és a Starsfightereket. Szerencsére a modern ember nem csügged el. Újabb, hat és fél perces támadása alatt sikerül neki nemcsak a vakolatot levernie, hanem szétrepesztenie a betont is, sőt a szomszéd konyhaszekrényét, s abban a délutáni születésnapi uzsonnára elrejtett kuglófot is. Arról nem is szólva, hogy tégla- és vakolatpor lepi be a süteményt, amely így némileg kellemetlennek tűnik a délutáni tejeskávé mellé. Mialatt a betonfalba, fúrójával együtt beszorult modern férfit a felvert szomszédok által kihívott tűzoltók kiszabadítják nehéz helyzetéből, a szomszéd lakásban a derűs életestében bízó férj megkockáztatja a kérdést „Fiacskám, mit sütöttél fűrészporból?” Mire a feleség kalapáccsal beveri a fejét. Ez is a fúrótól van. Lehet, hogy gondosabban kellett volna elolvasni a használati utasítást. W. SIEBECK (Süddeutsche Zeitung) BUTASÁG Két jegesmedve cammog a Szaharában.Te — mondja az egyik, — rendkívül csúszós lehet itt a talaj! — Ezt honnan veszed? — No hallod, különben miért szórtak volna rá ennyi homokot! — VAGYON A texasi olajmágnás mutatja új autóját barátjának: — Minden automatizálva van. Itt van például ez a gomb. Csak meg kell nyomnom, ha esik az eső. — Ahá. Értem. Akkor a tető záródik. — Nem. Az eső eláll. NYÍL Amerikai kisvárosban jár egy turista. Nem veszi figyelembe a helyi KRESZ-t, s egyirányú utcába hajt be ellenkező irányból. A rendőr megállítja: — Uram, nem látta a nyilat? — Milyen nyilat? Itt indiánok vannak? AMILYEN A KÉRDÉS ... Az üdülővendég a hölgyekben sétál. Megkérdezi az egyik favágótól: — Gyakran zuhannak le innen a turisták? — Általában elegendő nekik egyszer is. RÉMTÖRTÉNET A misszionárius kannibálok fogságába kerül, s már beteszik a katlanba, főni. Szerencsére a törzsfőnök, akinek jóságos napja van, még egy esélyt ad neki: - Mutass valamit, amit még nem láttam, s szobád vagy. A misszionárius kapva kap a dolgon, zsebébe nyúl és előveszi öngyújtóját. Kattant egyet, felgyullad a láng, s a civilizáció e vívmánya megteszi a kellő hatást. - Szabad vagy, — mondja a törzsfőnök, s a búcsúzásnál még hozzáteszi: - Valóban még sohasem láttam olyan gázöngyújtót, amely az első kattantásra működik. szívjóság A Quick története. Csikágóban három gengszter megtámad egy járókelőt, s tökéletesen kifosztja. A szegény ember térdreesik, könyörög: — Legalább valamit hagyjatok meg . . . — Oké, — morog a gengszterfőnök. — Joe, dugd vissza a szájába a rágógumiját.