Tükör, 1973. július-szeptember (10. évfolyam, 27-39. szám)

1973-09-25 / 39. szám

A KÉPERNYŐ ELŐTT A tv esete Jávor Palival Mert Pali volt ő és nem Pál az érte rajongók millióinak, akik közül filmen mindenki, színházban csak nagyon keve­sen látták. Milyen kár. Pedig Ibsen és Shakespeare, Illés Endre, Márai Sándor és Zilahy Lajos sokoldalú ábrázolást kívánó karakterhőseit oldotta meg kiválóan. Remek Rank doktor volt például a Nórában, igazi robbanó Petrucchió a Makrancos hölgyben. Milyen kár, hogy a zuglói műtermek „fehértelefonos” álom­világában, ebben a vidéki „fapados Hollywoodban”, egészen más szerepkörbe gyömöszölték a magyar filmgyártás első számú amorózóját: a mulatós, hetyke bajszos, cigányos fene­gyereket játszatták el vele újra meg újra. Aki nem volt,­­mert nem is lehetett a Harsányi Zsolttól már amúgy is „mikszáthtalanított” Noszty Feri, és más sem lehetett, X. mérnök, Y jogász vagy N. földbirtokos a futószalagon gyár­tott filmekben. Ezeknek is nevét viselte csupán. Egyébként csakis „jávorpali”. Volt és lehetett, a „magyar Clark Gable”, egy óriásira nagyított, mindig egyforma sémája a szerelmes sikeres, lovagias, férfias magyar úrnak. És hát ez maradt is fenn belőle, a sok tízezer méternyi celluloid szalagon, mert akkor még nem volt telerecording, amelyre felvehették vol­na színházi alakításainak legjavát. Ezért volt jó, s helyes Bá­nos Tibor forgatókönyvének mondanivalója. (Egyébként az egész, Színészmúzeum című, kitűnőnek ígérkező új soroza­tért őt illeti az elismerés. Szerkesztő-rendező: Csenterics Ág­nes). Nem megkerülni vagy elkenni igyekezett ezt a volta­képpen tragikus kettősséget, amely Jávor vérbeli színészi te­hetsége, s az azt mindig egyforma sablonba szorító filmsztári „image”-je között feszült, hanem bemutatni. A dokumentumok azért másról is vallottak. A legelviselhe­tetlenebb dzsentri-mulatozás jeleneten is átsütött Jávor erős tehetsége és eredeti egyénisége, amely nélkül nemcsak szín­padon, de filmen sem lett volna évtizedeken át a közönség ünnepeltje. Ily módon még ezek a rövid filmrészletek is iga­zolták Makay Margitot, Neményi Lilit, Hegedűs Tibort, Vár­­konyi Zoltánt, Bilicsi Tivadart, Bárdi Györgyöt, a pálya­részben kortársakat, akik annyi elragadtatással, oly sok ma­gasztalót mondtak el egykori kollegájukról. (Barabás) Fél nyolc: TV HÍRADÓ A világon mindenütt a legnépszerűbb televíziós műsor. Nálunk előtte vagy utána vacsorázunk, de közben­­ szinte sohasem. Ez a Tv-híradó, amely szinte észrevétlenül vált egyik legfontosabb tájékoztató forrásunkká. Matúz József­­né az első adás óta a Tv-híradó főszer­kesztője. Mikor is kezdődött? — Ez év július 2-án volt 16 esztendős a Tv-híradó — mondja Matúzné. — Eleinte hetenként egyszer jelentkeztünk tíz perccel. 1957-ben volt ez, s akkor nyolcezer néző láthatta az adást. Foko­zatosan növekedett a műsoridőnk, s 1971-ben kialakult a jelenlegi struktú­ra, vagyis a heti ötszöri Tv-híradó. — A 2. program is hozott némi válto­zást ... — Igen. A szokásos fél nyolcas híradót az első műsorban már nem ismételjük, hanem egy önálló tízperces hírperiódust adunk. Az ismétlés átkerült a második csatornára. — Miben lehetne összefoglalni a híradó szerkesztési koncepcióját? — Mindenütt ott akarunk lenni, ami itt­hon történik, s mindezt a leggyorsabban eljuttatni a nézőkhöz. A frisseség, a gyorsaság ma már nem dicsőség, hanem te­rmészetes igény kielégítése. Hasonló a helyzet a nemzetközi élet eseményei­nél. Sajnos, önállóan keveset forgatunk, állandó tudósítónk is csak Moszkvában van. De az Inter­vízió és az Eurovízió segítségével mindenről igyekszünk be­számolni. — A nézők szinte naponta találkozhat­nak a híradó munkatársaival. A belpo­litikai gárda szinte állandóan járja az országot. Nem okoz ez túlterhelést? — Fárasztó, terhes munka a mienk, ahol az első számú tényező a tévés munka olthatatlan szeretete mellett, a fegye­lem. Jólesően mondhatom, hogy mun­katársainknak több mint egyharmada törzsgárdatag. Ez a tévében is szokat­lan. Aki itt dolgozik, az feladja a nagy népszerűség lehetőségét, amely esetleg más rovatnál kínálkozik. Ezzel szem­ben kialakul bennük egy úgynevezett „híradó-érzékenység", amelynek hatása természetesen a műsorban mérhető le. — Nem kellene időnként változtatáso­kat alkalmazni a híradó felépítésénél? — Lehetne, s időnként ezt meg is tesz­­szük. De az a véleményem, hogy a Tv­­híradó „örök műsor”. Ezt lehet és kell is csiszolni, de állandóságát mi például azzal is kifejezzük, hogy a régi főcímün­ket és szignálunkat továbbra is meg­tartjuk. Előbb-utóbb azonban nyilván­valóan napirendre kerül a Tv-híradó megújulása. További időbővülés lesz a 2. csatornán, ezáltal a tévé információs rendszere is terjedni fog. Például a má­sodik műsorban nem ismétlést, hanem önálló híradót adhatunk majd stb. — Mit várhatunk a színes Tv-híradótól ? — Lelkes híve vagyok a színes televí­ziózásnak, s semmi kétségem sincs az­iránt, hogy ugyanolyan gyorsan el fog terjedni, mint a jelenlegi, a „hagyomá­nyos”. Ami a színes híradót illeti, ez olyan hatásosnak ígérkezik, ami min­denért kárpótol majd. Ez alatt azt ér­tem, hogy sajnos, egyelőre még sok-sok pénzbe kerül mind a színes műsor, mind a színes készülék. De a fordulat, nem is olyan sokára, eljön. S mi máris készülünk rá. Igen komoly színes dia­gyűjteményünk van, amely archívu­munk fontos kelléke. Csak csodaszép­nek mondhatom színes térképgyűjtemé­nyünket, amely egy majdani színes hír illusztrációjaként páratlan hatást kelt. A szovjet, az NDK-beli, a lengyel tele­vízió, valamint az Eurovízió is, már most tud adni színes híradó anyagot. Operatőrjeink nagyszerűen értik a szí­nes technikát is. Felkészültünk a „nagy áttörésre”, amelyet csakis kellő anyagi és technikai megalapozottsággal indít­hatunk el, s amelyet én a magam részé­ről alig várok. B. L. komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan ! F­úrni, fúrni Valamikor régen a tégla még puha volt, a vakolat meg kemény. Így an­nak idején, ha valaki képet akart fel­akasztani szobájában, elővett egy szöget, beleverte a falba. De manap­ság a tégla kemény és a vakolat pu­ha. Aki ma fel akar akasztani egy képet, a legjobban jár, ha hirdetést ad fel: „Modern komfortos tanácsi lakásomat elcserélném faházikóra.” Van más lehetőség is, de ez rosszabb. Ez a szög-kalapács mód. Az első ütésnél a vakolat közben lehullik. Ha leülepszik a porfelhő, látni, hogy egy mély kráter mélyén gúnyosan tanyá­zik a kemény fal, várva a szög be­fogadását. Okos ember ilyenkor a sarokba vág­ja az összes szerszámokat, s bele­nyugszik abba, hogy kép nélkül is lehet élni. Ha szilárd az elhatározá­sa, hogy soha többé nem vesz kala­pácsot a kezébe, máris sokat tett nyugodalmas öregsége érdekében. Sajnos, azonban ebből a legtöbbször semmi sem lesz. Mert a szomszéd modern ember, aki a legnépszerűbb és a legszörnyűbb módszert ismeri, s felajánlja szolgálatait, hogy ő bizony még a legkeményebb falra is rá tud akasztani egy képet, ez semmiség. Tudniillik bedőlt egy egészoldalas színes hirdetésnek, amelyben olyan lyukfúrót hirdettek, amely fegyver­viselési nélkül használható. A modern férfi elolvasta a 40 oldalas prospektust, s miután családját vi­dékre küldte a művelet idejére, 12.30 perckor megkezdi a fúrást. Pillanatokkal később az egész lakó­negyedben kialszik a villany. Az aberdeeni földrengésjelző intézet 12-es erősségű földrengést észlel (a Richter-skála szerint), s a nyugdíja­sok, akik feleségükkel napoznak a közeli parkokban, szidalmazni kez­dik a közeli repülőteret és a Stars­­fightereket. Szerencsére a modern ember nem csügged el. Újabb, hat és fél perces támadása alatt sikerül neki nemcsak a vakolatot levernie, hanem szétre­­pesztenie a betont is, sőt a szomszéd konyhaszekrényét, s abban a délutá­ni születésnapi uzsonnára elrejtett kuglófot is. Arról nem is szólva, hogy tégla- és vakolatpor lepi be a süte­ményt, amely így némileg kellemet­­­­lennek tűnik a délutáni tejeskávé mellé. Mialatt a betonfalba, fúrójával együtt beszorult modern férfit a fel­vert szomszédok által kihívott tűzol­tók kiszabadítják nehéz helyzetéből, a szomszéd lakásban a derűs élet­estében bízó férj megkockáztatja a kérdést „Fiacskám, mit sütöttél fű­részporból?” Mire a feleség kala­páccsal beveri a fejét. Ez is a fúrótól van. Lehet, hogy gondosabban kellett vol­na elolvasni a használati utasítást. W. SIEBECK (Süddeutsche Zeitung) BUTASÁG Két jegesmedve cammog a Szaharában.­­Te — mondja az egyik, — rendkívül csúszós lehet itt a talaj! — Ezt honnan veszed? — No hallod, különben miért szórtak volna rá ennyi homokot! — VAGYON A texasi olajmágnás mutatja új autóját ba­rátjának: — Minden automatizál­va van. Itt van például ez a gomb. Csak meg kell nyomnom, ha esik az eső. — Ahá. Értem. Akkor a tető záródik. — Nem. Az eső eláll. NYÍL Amerikai kisvárosban jár egy turista. Nem ve­szi figyelembe a helyi KRESZ-t, s egyirányú utcába hajt be ellenkező irányból. A rendőr meg­állítja: — Uram, nem látta a nyilat? — Milyen nyilat? Itt in­diánok vannak? AMILYEN A KÉRDÉS ... Az üdülővendég a höl­gyekben sétál. Megkér­dezi az egyik favágótól: — Gyakran zuhannak le innen a turisták? — Általában elegendő nekik egyszer is. RÉMTÖRTÉNET A misszionárius kanni­bálok fogságába kerül, s már beteszik a katlanba, főni. Szerencsére a törzs­főnök, akinek jóságos napja van, még egy esélyt ad neki: - Mutass valamit, amit még nem láttam, s szo­bád vagy. A misszionárius kapva kap a dolgon, zsebébe nyúl és előveszi öngyújtóját. Kattant egyet, felgyullad a láng, s a civilizáció e vívmánya megteszi a kellő hatást. - Szabad vagy, — mond­ja a törzsfőnök, s a bú­csúzásnál még hozzáte­szi: - Valóban még soha­sem láttam olyan gázön­gyújtót, amely az első kattantásra működik. szívjóság A Quick története. Csikágóban három gengszter megtámad egy járókelőt, s tökéletesen kifosztja. A szegény em­ber térdreesik, könyö­rög: — Legalább valamit hagyjatok meg . . . — Oké, — morog a gengszterfőnök. — Joe, dugd vissza a szájába a rágógumiját.

Next