Tükör, 1974. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)

1974-01-15 / 3. szám

JL A KÉPERNYŐ ELŐTT Sorozatos sorozatok Folytatódó régebbi és elkezdődő új sorozatokkal köszöntött ránk 1974-ben legmeghittebb „élettársunk”, a televízió. Az év első napját önálló tévéjátékkal kezdte, amely annyiban „soro­zat” csupán, hogy rengeteg „boldog őse” volt már és leszárma­zottja lesz még, az idők végtelenségéig. A Nagy Amerikai­ Giccs folyamatának része, ama nagy üzleté, amely ezúttal véletlenül A nagy üzlet címet viselte. A szirupos, túlcsordulóan szenti­mentális, sematikusan giccses hollywoodi ál-művészet már a múlté — írtam e helyütt a múlt héten, a Walewska grófnő kap­csán. Jól rám cáfolt a tv: sajnos ma is, magyarra átültetve is él ez a giccs, a Szabadság téri műtermekben is, hiába játszik a megszokott kitűnően Páger, meg Mensáros és Bulla. Valódi új sorozat kettő is indult az év első hetében. A Vili. Henrik hat feleségét a BBC küldte, lehet, hogy a következő öt net storyja izgalmasabb lesz, de az elsőnek bizony a közepe tá­ján elszundítottam szombat délután. Pedig nagy érdeklődéssel vártam, bizonyára az egykori kitűnő Korda—Charles Laughton film emléke miatt. Ezzel szemben az olaszok Leonardo da Vinci sorozata elé aggódva néztem, negédes „regényes történelmi rajzra” készültem fel, s mily kellemes volt a csalódás! Érdekes, izgalmas, szellemes, nívós ismeretterjesztést kaptunk, ha a kel­leténél kissé hosszabban is. (85 perc egy folytatásra sok!) Még egy nem várt csalódást és váratlan örömöt tartogatott a legutóbbi vasárnap. Amennyire jólesett, hogy a kitűnő tehet­ségű, korán elhunyt Aszlányi Károlyt, ki tudja hányadszor, s hányadik országban, újra felfedezték, annyira elszomorított, hogy A hét pofon osztrák tévéfilmen csak ilyen gyengécskére sikerült. Legalábbis a negyedik pofonig, mert tovább nem bír­tam nézni. A Kicsoda-micsoda? viszont, amely aznap este éppen jubilált, ötvenedik adásával az első idők izgalmaira em­lékeztető kitűnő szellemi szórakozást nyújtott. Sok éles logi­kájú nőt láttunk már ebben a műsorban, de ilyen pompás gon­dolkodásút, amilyen Zentai Katalin orosz—angol szakos tanár­nő, talán egyet se. Barabás Tamás A gyártásvezető A televízió műsoraiban gyakran feltű­nik ez a szó: gyártásvezető. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mi a feladata a gyártásvezetőnek? Erről beszélgettünk Rácz Gábor gyártási csoportvezetővel. — Milyen műsorok igényelnek gyár­­­tásvezetőt? — Tulajdonképpen minden műsor igé­nyel— mondja Rácz Gábor. — Vannak kisebb igényű műsorok, ahol elegendő egy felvételvezető, de ez ritka kivétel. Ami pedig a gyártásvezető feladatát il­leti, ezt röviden úgy is összefoglalhat­nám, hogy „mindent” csinál, ami egy produkcióhoz szükséges. — Hogyan indítanak el egy új produk­ciót? — A gyártásvezető összehozza az első stáb-ülést. (Ezt természetesen megelőzi a kész és elfogadott forgatókönyv.) Ezen részt vesz a szerkesztő, a rendező, az operatőr, a díszlettervező, a rende­ző-asszisztens és a gyártásvezető. Adott esetben ez kiegészül a jelmeztervező­vel, berendezővel, maszkossal, stb. Itt a rendező és a szerkesztő elmondja el­képzeléseit, meghatározzák a helyszínt, a díszleteket, a forgatási napok számát. Arról is döntenek, hogy milyen színé­szeket kívánnak szerepeltetni. — A gyártásvezető kéri fel a színésze­ket a közreműködésre? — Magától értetődő, hogy a szerkesz­tő vagy a rendező elvileg megállapodik egy-egy produkció vezető színészeivel, ám a további részletek már a gyártás­­­vezetőre várnak. Felkéri és a forgatási napokra egyezteti a színészeket. Kapa­citást szerez: stúdiókat, a felvételhez szükséges technikai felszereléseket, stb. összeállítja a forgatási tervet és rész­letes költségvetést készít. Mindezek után kezdődhet a forgatás. — Ezen a gyártásvezető is jelen van? — Igen. Bár akkor végzett jó munkát, ha már a forgatási napokon kevés dol­ga akad. Sok minden múlik az előké­születeken. Azért a továbbiakban sem unatkozik, hisz ha bármilyen probléma felmerül, azt a gyártásvezetőnek kell megoldani. Csak egy példát erre: ha­ sütnie kell a napnak, de közben esik az eső, akkor a forgatási tervet meg kell változtatnia, s ha lehetőség van rá, bel­ső felvételekkel folytatni a munkát. Sajnos, az sem ritka, hogy ilyenkor le kell állítani az aznapi forgatást és újra kell kezdeni mindent. . . — Mikor mondható, hogy kész a pro­dukció? — A forgatás után jön a vágás, a zenei felvételek elkészítése, a szinkronmunka s azután: a film elfogadása. Most már úgy tűnik, hogy a gyártásvezető is fel­lélegezhet, de, szerencsére, máris jön a következő feladat. Sőt, a gyártásvezető esetenként párhuzamosan két műsoron is dolgozik. — Jó idegek kellenek ehhez a munká­hoz? — Hát nem kevés a rumli, s ha bármi szervezési zökkenő van, azért bizony a gyártásvezető felel. De mindenért kár­pótol, hogy nincsen két egyforma pro­dukció (mind-mind tele van sajátságos feszültséggel, izgalommal), s az a tudat, hogy milliók nézik műsorainkat. — Milyen képzettség szükséges ahhoz, hogy valaki gyártásvezető legyen? — Ma már követelmény az egyetem és ehhez pluszként a gyártásvezetői képe­sítés megszerzése, B. L. komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan ^ Egy új hitelkártya-club­ ­ Az idegenforgalom növekedésével a budapesti Belváros sok üzletére került már ki a jelzés, hogy ott hitelben szolgálják ki a Nyugaton elterjedt kártya­ clubok tagjait. Ezt a szokást figu­rázza ki az amerikai humorista.­ Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel a hitelkártyákról. A sokféle „club" immár milliószámra ad ilyen „hitellevele­ket” tagjainak, akik külföldre utaznak. Hovatovább Ameri­­ka-ellenes cselekedetnek tekinthető, ha valaki készpénzzel fizet. Sajnos, még mindig vannak olyan helyek, amelyeken a jelenlegi kártyák nem érvényesek. Ezt a hiányt pótlandó ismerősöm új hitel­ clubot akar­ alapítani. Évi öt dollár tagsági díjért egy füzetet ad perforált szelvé­nyekkel. Ezek révén az amerikai turista hitelt élvez például Rómában, a Fontana di Trevi kútnál is. Eddig az emberek, akik vissza akartak térni Rómába, pénzérméket dobtak a kútba. Ismerősöm hitelrendszere szerint elég egy megfelelő szelvényt kitépni a füzetből, s a kút vizébe ejteni. A füzet amely át nem ruházható, szelvényt tartalmaz a velencei Szent Márk térre is. Ahelyett, hogy a turista szokás szerint egy zacskó magot venne és odaszórná a galamboknak, a klubtag kitép a füzetéből egy darabot ötven cent értékben, vagy egy dollárnyit, ha nagyon szereti a galambokat, kis da­rabokra szaggatja és odaszórja a galamboknak. A Földközi-tenger számos kikötővárosában és a Hawai szi­geteken a gyerekek elvárják a turistáktól, hogy azok pénz­darabokat dobnak a tengerbe, amit ők kihalászhatnak. Is­merősöm saját, némi ólommal megnehezített hitelkártyát rendszeresített, amelyet a gyerekek kivehetnek a vízből. Ezt aztán készpénzre válthatják át, természetesen hét százalék jutalék levonásával, amelyet ismerősöm kaszíroz be. Való­színűleg sokan vannak a turisták közül, akik Írországban felkeresik a híres Blarney-követ, de már nehezükre esik térdre ereszkedni, hogy meg is csókolják. A hitelkártyával ellátott turisták számára elegendő, ha a megfelelő szelvényt zsinóron leeresztek a kőre, ezzel jóvá van írva számukra egy csók. Ismerősöm hitelkártyái felhasználhatók külföldi rablótáma­dásoknál is. Ha egy kártyatulajdonost valamelyik városban rablótámadás éri, nem adja oda pénzét, csak felmutatja iga­zolványát. A rabló feljegyzi a számot, és a számlát egyene­sen ismerősömnek küldi, feltüntetve azt az összeget, amely a turistánál lehetett. Ez megóv különböző kellemetlenségek­től, minden tettlegességtől, és a rablásnak kulturáltabb szí­nezetet ad. Ha a rabló durva, vagy netán goromba szavakat használ, ismerősöm törli őt az akkreditált rablók listájáról, s az illetőnek a jövőben nem szabad e club tagját kirabolni. Az új szervezet nagy előnye a többi klubbal szemben, hogy segít azokon az embereken is, akik ugyan nem akarnak kül­földre utazni, de restellik ezt. Számukra ismerősöm kidol­gozta azt a módszert, hogy a hitelleveleket elég külföldre küldeni, nem kell ezekkel együtt utazni. Ezeknek a turistáknak a hitelkártyáit behajózzák és a ren­deltetési helyen a kikötőben, egyenruh­ás sofőr luxuskocsi­val várja. Valamelyik utazási iroda embere elkalauzolja a szelvényt egy hotelszobába, ahol éjszakázhat. A következő reggel egy másik idegenvezető városnéző körútra viszi s így megy ez az egész utazás alatt. Természetesen a kártyának a programban előre nem látható kirándulásait külön kell f­i­zetni. Az utazás egyik csúcspontja: mily gyönyörűség, ha hitelkártyánkat elviszik a párizsi Café de la Paix-ba is, ahol tudvalévően az egész világ minden érvényes hitelkártyája találkozik. Ismerősöm népszerű árakon is rendez utazást. Ha húsz sze­mély összejön, akik ugyanabban az időben nem akarnak külföldre utazni, ezeknek a hitelleveleit együtt küldik kör­utazásra, s minden résztvevő húsz százalék kedvezményt él­vezhet. — Bár az Egyesült Államokban még mindig vannak embe­rek, akik kitartanak amellett, hogy mindent készpénzben fizessenek — mondja ismerősöm — ezek kihalnak, főleg alultápláltság miatt, mert lassan nem akad étterem, amely feltételeik szerint kiszolgálja őket, s az élelmiszerüzletek sem hajlandók nekik pénzért házhoz szállítani az árut. Egyesek megkísérelték, hogy kivándorolnak külföldre, de egyetlen­egy légitársaság, egyetlenegy hotel és szálloda sem akar hallani készpénzfizetőkről. — És miért nem? — Ha készpénzben fizetnek, senki sem tudná, hitelképes emberekről van-e szó. Hogyan lehetne akkor rájönni, hogy kockázatot kell-e vállalni, vagy sem? ART BUCHWALD □ 27 VIZSGA — Meg tudja mondani fen­séged, miféle madár ez? — kérdezi a hercegtől a ta­nár. — Sas — válaszolja a her­ceg. — Tökéletesen igaz. Ez va­lóban sas, csakhogy a sa­sok közül a legkisebb. Más szóval verébnek is lehet nevezni. MEGOLDÁS Az autószervizbe beállít egy nő. — Nagyon kérem, hozzák rendbe gyorsan a dudát, mert nem működik a fék. (Krokogyil) BIZONYÍTVÁNY Tanuló: „Azt hiszem, nem érdemlem meg az egyest!” Tanár: „Ez igaz, de sajnos, az egyesnél nincs kisebb osztályzat." (VUS)

Next