Tükör, 1975. október-december (12. évfolyam, 40-52. szám)

1975-12-16 / 50. szám

újabb helyekre akarják elvonni né­pünket ... Ezek az egyház által jóvá nem hagyott helyek sajnálatosan tévútra viszik a tájékozatlan hívőket, ahol egyesek visszaélnek a hívek adakozó készségével és az összegyűj­tött pénzt magáncélokra használ­ják ... E kút körül mindenféle szobrokat állítottak fel engedély nélkül. E szobrok nemcsak a művészi ízlést nélkülözik, hanem az igazi áhítatnak is ártanak tömegükkel és zsúfoltsá­gukkal . . József érsek, az okirat kibocsátója, nyomatékosan megkérte a plébánia­vezetőket, hogy ne csak a hívő közös­ségben, hanem magánbeszélgetések­ben is körrendelete szellemében irá­nyítsák híveiket. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy az érseki körrendelet megálla­pításai és következtetései egybevág­nak cikkünkkel. A tófalui kutat és a „szentségével" való üzérkedést, lé­­lekmérgezést azóta már felszámol­ták. BÉKÉS ISTV­ÁN A kőfaragó mester jól szolgálta a jámborságot Citromlé csavarás nélkül? Természetesen. IMPORTÁLT CITROMLÉ MŰANYAGFLAKONBAN Az igazi gyümölcs izék zamatot kínáljuk önnek. Teába, limonádéhoz, koktélhoz HASZNÁLJON IMPORTÁLT CITROM­LEVET! Nagy C-vitamin tartalom. Otthon is sokáig tárolható, könnyen adagolható. Korszerű csomagolásban kapható az élelmiszer­­szaküzletekben. WELKER FORGALOMBA HOZZA: A­ ­ A MOTOR IMÁDATA JEGYÉBEN Összelopkodott kocsik A bírósági tárgyalás szünetében beszélgettem Kecskés Tamással. A hu­szonkét éves fiatalember, tizenkét bűntársával, másfél év alatt 68 jármű­vet, főleg személyautót „kopasztott" meg Debrecenben. Közülük hetüknek volt gépkocsija. A lopott alkatrészek részben ezek felújításához kellettek. Kecskés Tamás és Oláh András elhatározták, hogy használt járműveiket Csehszlovákiában hasonló márkájú, de új gépkocsira „cserélik”. Meg is tették. Kecskés Tamás magáról elmondta: a nyolc általános elvégzése után ipari tanulónak ment. De szakismeretből elbuktatták, pótvizsgára nem jelent­kezett, hanem beállt segédmunkásnak a Gördülőcsapágy Gyárba. Havon­ta 2200 körül keresett. Szülei nem élnek, bátyjával külön lakásban, de egy házban laktak nagyszüleivel. Az „öregek” viselték gondjukat, ők vi­szont ezért egy fillért sem fizettek... Hogy miért ő az elsőrendű vádlott? — Talán, mert én loptam elsőnek egy Mopedet? — feleli. Neki is volt akkoriban egy Moped kerékpárja. De eléggé használt álla­potban. A gyárban viszont valaki vett egy újat. Elhatározta, hogy ellopja. Feltűnés nélkül ki is tolta a gyárkapun. Haza vitte. Bátyjával, Endrével szétszedte és a sajátját újjávarázsolta. Senki sem gyanakodott rá. S hogyan folytatódott? Miként verbuválódott össze a 18—22 éves fiata­lokból álló „baráti kör", a segédmunkástól az egyetemi hallgatóig? — Járművezetői tanfolyamon ismerkedtünk meg. A motor imádata ho­zott össze minket — magyarázza Kecskés. Akkoriban néhányuknak csak motorkerékpárja volt. Állandó beszédté­májuk: kinek milyen alkatrésze hibásodott meg, hogyan lehetne olcsón megjavítani. Mikép lehetne hozzá díszítőelemeket szerezni és így tovább. A többieknek feltűnt Kecskés Tamás felcicomázott motorja, amin még ködlámpa is volt (ezt már később lopta). Tudakolták, honnan szerzi eze­ket. Kecskés bizalmasan megsúgta a „módját”. A többi sem akart „élhe­tetlennek” mutatkozni. Az efféle „beszerzéshez” van merszük nekik is, bizonygatták egymás előtt. Négyen-ötön is összeálltak és utcán parkoló motorkerékpárokról éjszaka lelopták ezt-azt és felszerelték a sajátjukra. Később a „baráti körből” heten átültek személyautóra. Persze nem a sa­ját keresetükből tellett rá. Szüleik vették nekik, vagy hagyták, furikázzék vele a fiú. — Nagyapám vett nekünk is egy használt Moszkvicsot — mondja Kecs­kés Tamás —. Azt mondta, miért ne legyen. Jól jön az autó, ha vidéki rokonait akarja meglátogatni, majd mi, az unokák elfuvarozzuk. A hét személyautó még jobban összehozta a társaságot. Többségüket ugyanis eléggé használtan vették. Állandóan javítgatni kellett, és a hi­bás alkatrészeket újakra cserélni. Pénzüket, ami volt, inkább közös ki­rándulásokra, benzinre költötték. Az alkatrészek „beszerzését” a koráb­bi módon, lopás útján, gépkocsik „kibelezésével” oldották meg. — Valamelyik fiú szólt, a város határában látott egy lerobbant Zsigulit — emlékezik. — Még aznap éjjel kimentünk. Kétszer fordultunk. Amit csak lehetett, leszereltünk. A sikeren felbuzdultak. Késő esténként egy-két gépkocsiba ültek négyen­­öten a város kültelkein cirkáltak. Az eléggé elhagyott helyen parkoló au­tók közelében megálltak. Ketten figyeltek, hárman pedig a „szakértőjük­" irányításával a lehető leggyorsabban leszereltek a gyertyától az akkumu­látorig mindent. Az alkatrészeket azután szétosztották aszerint, hogy ki­nek mire volt szüksége. Tartalék bőven maradt. — Ezzel mit csináltak? — Elraktároztuk — feleli, majd hozzáteszi —, de akadt köztünk, aki új­ságban hirdetett, hogy ilyen, vagy olyan alkatrész eladó. — Riasztókürt soha sem szólalt meg a feltört gépkocsikban? — Soha. Pedig mindig tartottunk tőle és készen álltunk, hogy olajra lé­pünk. Később Kecskés Tamás, a bátyja és Oláh András elhatározták, hogy fel­hagynak a gépkocsik „kirámolásával”. A régi Moszkvicsot és a Skodát „kicserélik” lehetőleg újra, mégpedig Csehszlovákiában. Át is mentek Kassára. „Szakértőt” is vittek magukkal, több doboz festékszórót is, hogy az ellopott autókat majd éppolyan színűre fessék át, mint az övéké volt. Kassán terepszemlét tartottak. Az első kiszemelt Moszkvicsot nem tudták „elvinni”, mert kormányzár biztosította. Hamarosan találtak helyette má­sikat amelyik mindössze 65 kilométert futott. A rendszámot gyorsan át­­szerelték. Rövid időn belül Skodát is szereztek. A város határában mind­kettőt átfestették. Tervüktől, hogy saját gépkocsijukat elássák, elálltak, mert eleredt az eső. Még hajnalban átjöttek a határon. — Hogyan buktak le? — Azt hiszem, hibáztunk — kesereg. Két nap múlva furdalni kezdte őket a kíváncsiság, vajon mi lett a sorsa a Kassán hagyott gépkocsiknak. Motorkerékpárral ketten átmentek. A Skoda már eltűnt, de a Moszkvics még ott állt, ahol hagyták. Elég sokat forgolódtak körülötte és nyilván valaki megjegyezte a motorkerékpárok rendszámát — véli Kecskés. — Alig értünk haza, kijött egy rendőr, egy folyamatban levő szabálysér­tés miatt. Épp csak ránézett a Moszkvicsra, nyomban észrevette, hogy az vadonatúj. Kérdezte is honnan vettük. Minden kiderült... A lopott alkat­részeket, amelyeket közben a Nagyerdőben elástunk, két teherautóval szállították be ... * A bíróság Kecskés Tamást, Oláh Sándort és Illés Tóth Andrást 5—5 évi, Kecskés Endrét 4 évi szigorított börtönre, Szabó Gyulát 3 évi börtönbün­tetésre ítélte. A bűnszövetkezet többi tagját próbaidőre felfüggesztett sza­badságvesztéssel és jelentős pénzbírsággal sújtotta a bíróság. ›bá»ο □21

Next