Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)
1977-07-17 / 29. szám
A megelevenedett szobor A vállalat központja előtt bányászszobor. Két hosszú hajú fiú és két rövid szoknyás lány sétál el mellette. Kuncognak. —Oda nézz...! Milyen hülye egy szobor! Ilyen egy bányász? — Alig van feje...! — Nem is kell annak...! — De a keze annál nagyobb...! —Na látod, tudta az a krapek...! Nem értesz te a művészethez! A cég, amelynek központja előtt áll immár több mint tíz éve a leszólt bányászszobor, a Mecseki Ércbányászati Vállalat, az idézet pedig László Lajos pécsi író Uránbányászok című könyvéből való. „Mi nem ilyenek vagyunk” — mondták a szoborra bökve annak idején sokan az érdekeltek közül, s ugyanilyen hangokat lehetett hallani Pécsett a könyv 1974-es megjelenése, a belőle készült dokumentumdráma tavalyi bemutatója, majd idei felújítása után. Mintha csak megelevenedett volna a szobor. A különösen indulatos és elfogult véleményeknek, tudjuk, az élőszó jobban kedvez, a Mecseki Ércbányász című üzemi lap két alkalommal közölt egész oldalas olvasói levélösszeállításának viszont megvan az az előnye, hogy bárki bármikor előveheti. A szerkesztőség — és persze a vállalat — javába írható, hogy a vélemények közreadásában, mint látni fogjuk, bizonyos arányosságra törekedett. (Közbevetőleg: a vállalat főhatósága, a Nehézipari Minisztérium nem volt ilyen toleráns. Levelükben — igaz, ezt nem is közölte a vállalati újság — népgazdasági okokra hivatkozva azt javasolták a Pécsi Nemzeti Színháznak, hogy ne mutassa be a drámát.) Részlet egy vállalati dolgozó leveléből: „Előadás közben, de főleg utána, azon gondolkodtam, vajon ezek az emberek — akikkel jellemezték a jelen uránbányászát — ezek érték el évek során azokat az eredményeket, melyekkel üzemünk és vállalatunk is joggal büszkélkedhet! Szabad-e engedni a darab további menetét?” Részlet egy vállalati dolgozó leveléből: „Fordulat a színházi életben, születőben a munkásábrázolás. A színészek olyan jól alakították szerepüket, mintha a valóságot láttuk volna a színpadon.” Levélrészlet: „A könyv megjelenése nagy port vert fel a becsületes dolgozók körében. Nem értünk egyet az ilyenfajta művészi ábrázolással, amely sértő a többségében becsületes dolgozóra.” Ellen-levélrészlet: „Végre sikerült szereznem egy példányt. Hát letenni azt nem lehetett. Amellett, hogy sokan a pletykaízű történetek miatt bújtak, kellett ez a könyv. Fellebbentette a fátyolt egy mítoszokkal körüllengett foglalkozásról. Megismertetett egy küzdelmes, nehéz mesterséggel.” Pletykaízű történetek, valós maggal. Még az Uránbányászok megjelenése előtt az Élet és Irodalom a műből részletet közölt. Egyik szereplője magára ismert, gondosan összevásárolta a lapnak a városban fellelhető összes példányát, s a szőlőhegyen máglyát rakott belőle. Készült azonban a könyv is. A nyomdásznők — néhányuknak a férje az uránbányánál dolgozik — régóta nem olvastak ilyen érdeklődéssel kéziratot, s még a könyv megjelenése előtt hírül vitték a lapégető feleségének, hogy bekerült az irodalomba. Neves írók magánlevélben gratuláltak a szerzőnek emberségéért, megjelenítő erejéért; a központi lapok kritikái az előadás friss színeit, a bányászok póztalan hősiességének ábrázolását üdvözölték; egy-két tollforgató kolléga pedig — a legjobb „bányászok” az újságírókközött — ma is szóbeli irodalmi vitát folytat, ivott-e vodkát éjjel az Olimpiában bányászok társaságában a köztudomásúan absztinens szerző; félhet-e egy üzemvezető, ha túl gyorsan süllyed a has, vagy ellenkezőleg, egy üzemvezető sohasem félhet; s a beavatottak magabiztosságával mondogatják, ha egyik vagy másik felismerni vélt szereplő szóba kerül: „A Molnár Pista nem olyan!” Akit érdekel, bizonyos körökben megtudhatja: „László Lajos annyire beijedt a könyv kavarta vihar láttán, hogy nem mert elmenni a meghirdetett író-olvasó találkozóra sem, inkább gyorsan beteget jelentett.” És akit érdekel, megtudhatja az igazságot is: a szerző egészségét valóban tönkretették a könyv megjelenését kísérő események, a gúnyos, elmarasztaló megjegyzések, a névtelen telefonok; infarktus gyanújával kórházba kellett feküdnie. Felgyógyulása után pedig találkozott olvasóival. A Mecseki Ércbányász erről szóló tudósítása szerint többen kérték az írót, hogy írja meg a könyv folytatását, ő azonban, friss benyomásai alapján inkább az infarktusról írt riportkönyvet, még az idén megjelenik. ..A vállalat központja előtt bányászszobor”