Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)

1981-01-18 / 3. szám

Kedves ,ifjú barátaim! Köszönet e múltra emlékezőknek! És ahogy Bajor Gizi mondotta a száz­éves Nemzeti Szinház ünnepén: "Most két század mezsgyéjén állunk. Visszatekin­tek és köszöntöm a múltat, köszöntöm a sírjükben pihenő szinházépítőket. Kö­szöntöm a komédiás ősöket, akik ragyog­tak, szorongtak, szerettek és harcoltak, míg büszke seregüket el nem nyelte az örök éjszaka árnyéka. ." Igen, köszöntöm Önöket, ifjú barátaim, akik a Zeneakadémia nagytermében ünnepi estet rendeztek, hogy annak bevételéből egy virágcsokrot nyújtsanak át azoknak a megfáradt művészeknek, akik Kassától Kolozsvárig hirdették a magyar kultúrát. Köszönjük ezt az estet, amelyet a Zeneművészeti Főiskola és az Országos Rendező Iroda segítségével a két intéz­mény KISZ szervezete, Kővári Kati és Kővári Erzsébet rendezett, és szerve­zett. Köszönet a fellépő fiatal művé­szeknek és nem utolsósorban köszönet az estet pártoló közönségnek. Szép volt, példamutató. A Kulturális Minisztérium a Magyar Művészeti Dolgozók Szak­szervezete és a­­ Művészotthonok Társadalmi Bizott­sága nevében Kertész Zsuzsa és Juszt László, az est műsorközlői FARKAS TAMÁS FELVÉTELE SZÍNES ANGOL FILM A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL H­ál’ isten, nem maradunk ki semmi jóból. Végre kedvünkre borzonghatunk, rémüldözhe­tünk, undorodhatunk, sikonghatunk a sötétben. A hírhedten félelmetes Alien (Idegen), A nyolcadik utas: a halál címmel álcázva a magyar mo­ziban borzolja a nézők idegeit. Nem is kellett sokáig várnunk, két évig rémisztgette hatalmas sikerrel a nyugat-európai és amerikai közön­séget, és máris várja magyar áldo­zatait. Roűley Scott modern rémfilmet rendezett. Felvilágosult ember lévén körbenézett a világban, és nem ta­lált benne semmi félnivalót A ka­tasztrófák kimentek a divatból, le­égett már a Pokoli torony, elcsitult a Földrengés, biztonságosak a Repü­lőterek, megszelídültek a Cápák. Mint kiderült, a hasfelmetsző Jack­­eket is előbb-utóbb elfogta a rend­őrség. Az olcsó kis terrorgyilkossá­gokhoz hozzászoktunk. A hitchcocki „dajkamesékhez” idő, türelem meg leginkább tehetség szükségeltetik. Szerencsénkre azért van még mi­től félnünk. A rendező és a 20th Century Fox megtalálta a módját, hogyan lehet gyorsan, könnyen ijeszt­getni. Itt van kéznél a feltáratlan világmindenség, és benne a tudomá­nyos-fantasztikus ijedelem. Megszü­letett az új, korszerű Frankenstein. Leginkább a poliphoz vagy valami­féle őshüllőhöz hasonlít. Váltogatja méreteit, alakzatát, ki-be költözik az emberből. Vannak neki csápjai, vagy tán karmai, hangot is ad. Ő is szereti a vért, de ha kell, az egész embert is el tudja tüntetni nyomtalanul. Semmilyen fegyver nem fog rajta, mérges nedveket fecskendez ki ma­gából, mellyel megolvasztja az űr­hajó kemény páncélját is, áthatol az űrruha palástján. Meglehetősen tökéletes rém és felettébb gusztus­talan. Időnként egy feltrancsírozott háziállat belsőségeire emlékeztet. Ezt a kozmikus rémet egy hazafelé tartó kereskedelmi űrhajó utasainak sikerült beszerezniük egy ismeretlen égitesten. Nyolcadik utasként beköl­tözik velük az űrhajóba, és megindul ellene a hajsza. A rendező nagyvo­nalúan bánik a tudományossággal, minden erejét a fantasztikumra össz­pontosítja. A fantasztikus lényre, az Idegenre. A felkészült asztronauták összevissza kergetik az otthonos űr­hajóban. Az Idegen pedig, tisztes­séges mumushoz illően, szobasarkok­ból, asztal alól, a kazánház csövei közül riogatja őket. Lámpással ku­tatják, hálóval akarják foglyul ej­teni, őt, aki, ha kell, megolvasztja a fémet is, beköltözik az ember mell­kasába, és váratlan pillanatokban ki­tör a bordák közül, szétfröccsentve a belsőségeket. S hogy az izgalom egy percre se szüneteljen, egy ártat­lan kis macskát is hajkurásznak, körülbelül ugyanekkora apparátus­sal. Az egyik nyávog és felborzolja a szőrét, a másik, hamm, bekapja az embert. Simogatni nem hagyja ma­gát. Ezen a fölényes, magabiztos han­gon persze csak a másnapi világos reggelen beszélünk az Idegenről. A mozi sötétjében mi is rémülten-un­­dorodva kapaszkodunk a szék kar­fájába, mint az űrhajó szerencsétlen utasai. Úgy kell nekünk. De jó, hogy végre van mitől félnünk. Különben olyan eseménytelen és unalmasan biztonságos lenne az életünk. SZÉKELY GABRIELLA Az egyik nyávog és felborzolja a szőrét, a másik hamm, bekapja az embert □ 29

Next