Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
1981-01-18 / 3. szám
Kedves ,ifjú barátaim! Köszönet e múltra emlékezőknek! És ahogy Bajor Gizi mondotta a százéves Nemzeti Szinház ünnepén: "Most két század mezsgyéjén állunk. Visszatekintek és köszöntöm a múltat, köszöntöm a sírjükben pihenő szinházépítőket. Köszöntöm a komédiás ősöket, akik ragyogtak, szorongtak, szerettek és harcoltak, míg büszke seregüket el nem nyelte az örök éjszaka árnyéka. ." Igen, köszöntöm Önöket, ifjú barátaim, akik a Zeneakadémia nagytermében ünnepi estet rendeztek, hogy annak bevételéből egy virágcsokrot nyújtsanak át azoknak a megfáradt művészeknek, akik Kassától Kolozsvárig hirdették a magyar kultúrát. Köszönjük ezt az estet, amelyet a Zeneművészeti Főiskola és az Országos Rendező Iroda segítségével a két intézmény KISZ szervezete, Kővári Kati és Kővári Erzsébet rendezett, és szervezett. Köszönet a fellépő fiatal művészeknek és nem utolsósorban köszönet az estet pártoló közönségnek. Szép volt, példamutató. A Kulturális Minisztérium a Magyar Művészeti Dolgozók Szakszervezete és a Művészotthonok Társadalmi Bizottsága nevében Kertész Zsuzsa és Juszt László, az est műsorközlői FARKAS TAMÁS FELVÉTELE SZÍNES ANGOL FILM A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL Hál’ isten, nem maradunk ki semmi jóból. Végre kedvünkre borzonghatunk, rémüldözhetünk, undorodhatunk, sikonghatunk a sötétben. A hírhedten félelmetes Alien (Idegen), A nyolcadik utas: a halál címmel álcázva a magyar moziban borzolja a nézők idegeit. Nem is kellett sokáig várnunk, két évig rémisztgette hatalmas sikerrel a nyugat-európai és amerikai közönséget, és máris várja magyar áldozatait. Roűley Scott modern rémfilmet rendezett. Felvilágosult ember lévén körbenézett a világban, és nem talált benne semmi félnivalót A katasztrófák kimentek a divatból, leégett már a Pokoli torony, elcsitult a Földrengés, biztonságosak a Repülőterek, megszelídültek a Cápák. Mint kiderült, a hasfelmetsző Jackeket is előbb-utóbb elfogta a rendőrség. Az olcsó kis terrorgyilkosságokhoz hozzászoktunk. A hitchcocki „dajkamesékhez” idő, türelem meg leginkább tehetség szükségeltetik. Szerencsénkre azért van még mitől félnünk. A rendező és a 20th Century Fox megtalálta a módját, hogyan lehet gyorsan, könnyen ijesztgetni. Itt van kéznél a feltáratlan világmindenség, és benne a tudományos-fantasztikus ijedelem. Megszületett az új, korszerű Frankenstein. Leginkább a poliphoz vagy valamiféle őshüllőhöz hasonlít. Váltogatja méreteit, alakzatát, ki-be költözik az emberből. Vannak neki csápjai, vagy tán karmai, hangot is ad. Ő is szereti a vért, de ha kell, az egész embert is el tudja tüntetni nyomtalanul. Semmilyen fegyver nem fog rajta, mérges nedveket fecskendez ki magából, mellyel megolvasztja az űrhajó kemény páncélját is, áthatol az űrruha palástján. Meglehetősen tökéletes rém és felettébb gusztustalan. Időnként egy feltrancsírozott háziállat belsőségeire emlékeztet. Ezt a kozmikus rémet egy hazafelé tartó kereskedelmi űrhajó utasainak sikerült beszerezniük egy ismeretlen égitesten. Nyolcadik utasként beköltözik velük az űrhajóba, és megindul ellene a hajsza. A rendező nagyvonalúan bánik a tudományossággal, minden erejét a fantasztikumra összpontosítja. A fantasztikus lényre, az Idegenre. A felkészült asztronauták összevissza kergetik az otthonos űrhajóban. Az Idegen pedig, tisztességes mumushoz illően, szobasarkokból, asztal alól, a kazánház csövei közül riogatja őket. Lámpással kutatják, hálóval akarják foglyul ejteni, őt, aki, ha kell, megolvasztja a fémet is, beköltözik az ember mellkasába, és váratlan pillanatokban kitör a bordák közül, szétfröccsentve a belsőségeket. S hogy az izgalom egy percre se szüneteljen, egy ártatlan kis macskát is hajkurásznak, körülbelül ugyanekkora apparátussal. Az egyik nyávog és felborzolja a szőrét, a másik, hamm, bekapja az embert. Simogatni nem hagyja magát. Ezen a fölényes, magabiztos hangon persze csak a másnapi világos reggelen beszélünk az Idegenről. A mozi sötétjében mi is rémülten-undorodva kapaszkodunk a szék karfájába, mint az űrhajó szerencsétlen utasai. Úgy kell nekünk. De jó, hogy végre van mitől félnünk. Különben olyan eseménytelen és unalmasan biztonságos lenne az életünk. SZÉKELY GABRIELLA Az egyik nyávog és felborzolja a szőrét, a másik hamm, bekapja az embert □ 29