Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)

1981-01-04 / 1. szám

séges külvilág — a folyton vizet zu­­hintó felső emeletiektől a zajos szomszédig — idegtépázóan minden­napivá, ismerőssé válik. Nagyjából ez magyarázza a fanyalgó fogadta­tást, és utólag érthetővé teszi a ké­sedelmes bemutatást is. Halász Judit és Szilágyi Tibor ki­csiholt minden szikrát a szövegből. A testvérek megjelenése a második részben szinte önálló egyfelvonásos­­ként ad vázlatot a tartalmat, érzést nélkülöző rokoni kapcsolatok gyenge teherbírásáról. Az egyetlen rendezői tévedés az előadás színhelye. Ez a darab csakis a Pesti Színház falai között élhetné a maga életét. Az átköltözés még most is megérné a fáradságot. (Ké­pünkön Szilágyi Tibor és Halász Judit) Köröspataki Kiss Sándor CUKORVÁROS Debreceni Csokonai Színház Ritka élményben van része annak, aki a debreceni Hungária Kamara­­színházban megnézi a most 27 éves ingói szerző, Stephen Poliakoff da­­rbjának magyarországi ősbemutató­ját. Életkorától függően, vagy bor­zasztóan idegenül, vagy pedig bor­­asztóan otthonosan érzi magát. Már az előcsarnokban félhomály, villogó színes fények és az elviselhetetlen illetve megszokott „több ezer wattos” hangerővel áradó ZENE fogadja. A­­ dicszkó vagy popkoncert hangulat az Előadás végéig fennmarad. Poliakör u­­gyanis egy generáció illet­­i, a gene­rációváltás drámáját teremtette meg. Nem drámaírózseni : gondolatai, fi­gurái nem különösebben eredetiek. De rájött arra, hogyha saját élmé­nyeit, problémáit akarja ábrázolni, szakítania kell a bevett színházi kon­venciókkal és létre kell hoznia a színházban is a fiatalok (és azóta fel­nőttek) kommunikációjának, érint­kezésének egységes közegét. A Beat­les és társai zenéjükkel átformálták z akkori ifjúságot, s az eredetileg progresszív, a társadalomra felszaba­­­­dítóan ható, tabukat és gátlásokat elsöprő mozgalom, külsőségeiben legalábbis, maradandót hozott, úgy tűnik, végérvényesen megváltoztatta zenei ízlésüket, öltözködésüket és vi­selkedési normáikat. Poliakoff da­rabjaiban nem tesz mást, mint a „fialokhoz” (mai tizen-, huszon- és­­ harmincévesekhez) szól a saját nyel­vükön, hogy odafigyeljenek rá. És ezt sikerül is elérnie. Leonard Bra­zil harminc körüli disc-jockey lelki­­ismereti konfliktusát természetesen a nézőtéren ülő kortársai és különö­sen a nála fiatalabbak közül sokan félreértik, vagy elutasítják, ő a je­lenkor clown­ja, tehetséges, de te­hetségével azt a manipulatív gépe­zetet szolgálja ki, amely ellen annak idején ő maga, és az egész pop moz­galom lázadt. A valaha értékteremtő zene mára áruvá laposodott, s vásár­­­lóit, a „gyerekeket” pusztán álérté­kekkel zsongítja el. Cseke Péter az abszolút főszerepben vibráló színé­szi játékkal és őszinte átéléssel tárja elénk ezt a problematikát. (Képün­kön: Cseke Péter és Herczeg Csilla) Feldmár Terézia «Heti ajánlat REGGELI VIZIT UTÁN Színes szovjet film A klasszikus múlt századi orosz re­gényhős mai öltözékben jelenik meg Aida Manaszarova filmjében. Negy­venes kardiológus orvos, nagyszerű diagnoszta, agyongépesített szakmá­jában ő puszta füllel is felismeri a beteg szív hangjait. Nem ír tanulmá­nyokat a szakfolyóiratokba, nem haj­szolja a tudományos fokozatokat, és egyáltalán nem törődik a karrierjé­vel. Csak gyógyít. Elváltan él, egye­dül, alkalmi barátok és barátnők lá­togatják. Irodalmi őseinek hagyomá­nyai szerint megfutamodik a szép szerelem elől. Egy moszkvai lakó­telepi bérház fényesen árválkodó ablaka, meg egy ócska autó a tulaj­dona. Nincsen sem dácsája, sem szte­reója, sem ezerhatszázas Ladája. Krakétereskedik a főnökeivel, nem viseli el a butaságot, a rossz orvos kollégákat. Ritka jelenség a szovjet filmmű­vészetben az önmagát, saját helyét, értelmes életét nem lelő, magányos, „felesleges ember”. Aida Manasza­­rova is tanácstalanul szemléli. Fur­csának tetsző viselkedését agyonma­gyarázgatja, ügyetlenül bizonygatja, hogy nem érzi jól magát a világban. A rendezőnő sem r­osszabb diagnosz­ta orvoshősénél. Hallja a szabályta­lan szívzörejeket, csak éppen nem tudja érzékletesen elénk rajzolni a filmvászonra. Kár értük. Székely Gabriella s tele, a­ Keringő, valóban fogalmat adhat a hallgatónak Csajkovszkij szimfonikus művészetéről. A lemez második oldalát viszont teljesen el­foglalja az Anyegin négy részlete: Tatjána levele, Kenszkij áriája a Polonéz és Gremin áriája. Az Anye­gin kétségtelenül a zeneszerző egyik legnépszerűbb alkotása, de nem le­hetett volna legalább egy áriát adni A Pikk dumából is, nem is beszélve arról, hogy Csajkovszkij életművé­ben az opera műfaj nem töltött be olyan központi szerepet, hogy az az Anyegin ekkora túlsúlyát indokolná. Balett-műveit viszont mennyiségileg gyengén r­eprezentálja a Diótörő in­dulója El lehetett volna képzelni több részletet is a Diótörőből, vagy még egyet-egyet a Hattyúk tavából és a Csipkerózsikából. Sőt talán bele­fért volna az összeállításba egy szép románc is. (Hungaroton) Kertész Ivánt Hanglemez SZERETI ÖN CSAJKOVSZKIJT? A Szereti ön sorozat új lemezei igen népszerű zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij műveinek szentelték. Nem lehetett hát nehéz két oldalnyi népszerű kompozícióját összegyűj­teni. Milyen végül is a lemez? Álta­lában sikerültnek mondható. A nagyszabású zenekari alkotások, a szimfóniák, szimfonikus költemé­nyek, versenyművek már terjedel­mük miatt sem jöhetnek számítás­ba. A Rómeó és Júlia nyitányfantá­zia és a Vonósszerenád második té­ NÉMET ÉS OSZTRÁK RAJZOK Szépművészeti Múzeum Kétszáz éve hunyta le szemét az a királynő, aki Bessenyei György sze­mében a felvilágosodott, népét fel­emelő uralkodót képviselte, s akit a „kirakadesz” nevű vadember is tisz­telettel szemlélhetett, bár Voltaire háron­ indiánját követve igen rossz véleménye volt a művelt világról. Mivel osztrák szomszédaink hatal­mas rendezvényekkel ünnepelték Mária Teréziát, mi is tisztelegtünk emlékének egy szép grafikai kiállí­tással a múzeum XVIII. századi né­met és osztrák r­ajzainak gyűjtemé­nyéből. (Kiadhattuk volna éppenség­gel a Tariménes utazását is, akár korabeli illusztrációkkal; a nyírásra szánt birka étvágyának méltányolása ugyanis igen szép államfői gondo­lat, akár haladó hagyománynak is nevezhetnénk.) De tréfán kívül: nem lett volna baj, ha a múzeum egyér­telműen a XVIII. század két kö­zépső negyedét, az igazi Mária Te­­rézia-kort mutatja be. Rég túl va­gyunk már azokon az időkön, ami­kor ezeket az évtizedeket „nemzetiet­len kornak” hívták. Így látunk egy szép grafika-válogatást, a barokktól a romantikáig, s ez éppen egybeesik a Corvina grafikai sorozatában ki­adott gyönyörű album megjelenésé­vel. Ez mind nagyon jó és helyes. De: ha már egyszer nemhogy éle­tünket és vérünket, de egyetlen do­­kumentáris-kultúrtörténeti-művé­­szeti kiállításunkat sem ajánljuk fel az anyai természetű királynőnek, ak­kor minek egyáltalán hivatkozni rá? (Képünkön F. A. Maulbertsch víz­festménye) Székely András MAGYAR EXLIBRISER Iparművészeti Múzeum A két világháború közötti magyar könyvkiadás termékei közül elég ke­vésre alkalmazhatjuk a „szép” jelzőt, csak néhány vidéki üzemet, elsősor­ban a gyomai Kner- és a békéscsa­bai Tevan-nyomdát említhetjük ma­gas művészi színvonalra törekedő műhelyként. Az ilyen művek iránti igény, a könyv- és műgyűjtők szá­ma, lelkesedése azonban ebben az időben egyre nőtt, s ezzel egyre nép­szerűbbé vált az exlibris és a kis­­grafika is. A kiállítás sajnos csak közvetve, Vadász Endr­e Haláltánc című albuma, s Mata János famet­szetű könyvjegyei bemutatásával jelzi, hogy a gyűjtőmozgalom számos vidéki városban is igen élénk volt. Arról pedig szó sem esik, hogy pél­dául Debrecenben, éppen a nemré­giben elhunyt Soó Rezső professzor­nak köszönhetően (akinek gyűjtemé­nye a mostani kiállítássorozat meg­rendezését lehetővé tette) Magyar Exlibris címmel a harmincas évek közepén folyóirat is megjelent. A fentiek elmondása nem igényelt vol­na nagy fáradságot, viszont érzékel­tette volna azokat a körülményeket, amelyek a műfaj fejlődését nagyban □ 3

Next