Új Tükör, 1987. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)

1987-08-30 / 35. szám

.......Személyem holnap inkább a kétségbeesés, semmint az orvosol­­hatás reménykedése küldi a csa­tába ... Tizenkét méltósága vesz­tett főpap (számítván a préposto­kat i­s) van kíséretünkben, akik most eljöttek, hogy együtt halja­nak meg velünk, hogy — úgy­­ahogy társaink lesznek a vértanú­ságban — vezetőink legyenek üd­vösségünk felé is, jó halálunk (nuestro buen morir) fejében.” „Lévén pedig ez az írás az utol­só betű, amit még Felségednek írhatok, azt terveztem, hogy szá­mot adhatok benne e török ellen­ségünk túlságos erejéről, hanem útjába áll e szándéknak a holnapi nap, amire várakozunk, s meg nem tűri a mai, amit ebben a nyo­morúságban töltünk. De egy do­logra felhívom azért Felséged fi­gyelmét: Ha nem sietsz a segít­ségére annak, ami most majd (se, a csata: Magyarország romlása után) még megmarad, úgy (vég­tére) semmi sem fog fennmarad­ni a Római Városból, amit el ne ragadna ez a vérengző farkas, mert bizonyosra mondom: ha hol­nap, a mi halálunk árán­, győzel­met arat, seregeit Olaszország teli zsákjaira reményű majd uszíthat­ni, fegyveres hadát Velence meg Szicília szigeteire. Ha hiszünk is abban, hogy Urunk, az Isten föl fogja tartóztatni lépéseit, s meg fogja zavarni kártékony tervei­ben, mégis csupán akkor, ha Te­­fölséged is megkísérel ellenállni annak, amire (különben) ember aligha elégséges. Hivatkozással a levélre, amit a mi nagyon tiszte­lendő infánsunnk (Ferdinánd) kö­vetének küldöttünk, már nem kö­­nyörgöik tovább ezért a lélekért. GERGELY SÁNDOR FELVÉTELEI amely ebből a mi testünkből ki­szállni törekszik, s életükért azok­nak, akik ebben a veszedelemben leledzenek. Növelje a mi Urunk Felséged állását a hitetlenek fö­lötti győzelemmel. A mohácsi tá­borból, 1526. augusztus 27-én.” II. Lajos király levele V. Károly császárhoz (részlet) MOHÁCS EMLÉKEZETE

Next