Új Tükör, 1987. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)
1987-08-30 / 35. szám
.......Személyem holnap inkább a kétségbeesés, semmint az orvosolhatás reménykedése küldi a csatába ... Tizenkét méltósága vesztett főpap (számítván a prépostokat is) van kíséretünkben, akik most eljöttek, hogy együtt haljanak meg velünk, hogy — úgyahogy társaink lesznek a vértanúságban — vezetőink legyenek üdvösségünk felé is, jó halálunk (nuestro buen morir) fejében.” „Lévén pedig ez az írás az utolsó betű, amit még Felségednek írhatok, azt terveztem, hogy számot adhatok benne e török ellenségünk túlságos erejéről, hanem útjába áll e szándéknak a holnapi nap, amire várakozunk, s meg nem tűri a mai, amit ebben a nyomorúságban töltünk. De egy dologra felhívom azért Felséged figyelmét: Ha nem sietsz a segítségére annak, ami most majd (se, a csata: Magyarország romlása után) még megmarad, úgy (végtére) semmi sem fog fennmaradni a Római Városból, amit el ne ragadna ez a vérengző farkas, mert bizonyosra mondom: ha holnap, a mi halálunk árán, győzelmet arat, seregeit Olaszország teli zsákjaira reményű majd uszíthatni, fegyveres hadát Velence meg Szicília szigeteire. Ha hiszünk is abban, hogy Urunk, az Isten föl fogja tartóztatni lépéseit, s meg fogja zavarni kártékony terveiben, mégis csupán akkor, ha Tefölséged is megkísérel ellenállni annak, amire (különben) ember aligha elégséges. Hivatkozással a levélre, amit a mi nagyon tisztelendő infánsunnk (Ferdinánd) követének küldöttünk, már nem könyörgöik tovább ezért a lélekért. GERGELY SÁNDOR FELVÉTELEI amely ebből a mi testünkből kiszállni törekszik, s életükért azoknak, akik ebben a veszedelemben leledzenek. Növelje a mi Urunk Felséged állását a hitetlenek fölötti győzelemmel. A mohácsi táborból, 1526. augusztus 27-én.” II. Lajos király levele V. Károly császárhoz (részlet) MOHÁCS EMLÉKEZETE