Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)

1988-12-11 / 50. szám

valókba a városi mozi eldugott he­lyiségében. Azóta nagy fejlődés tör­tént: jelenleg 20 millió forintot érő stúdiónk van a város szívében. Élő­adásokra vállalkozunk, gyakorta be­kapcsolódunk az országos műsorok­ba, például az Ablakba, tudósítjuk a Szegedi Körzeti Stúdiót. — Kikhez jutnak el adásaik? — Az az igazság, stúdiónk gyor­sabban fejlődött, mint a kábelháló­zat. A kezdeti célkitűzés az volt, hogy minden kecskeméti nézhesse adá­sainkat. Nem így lett. Legelőször öt­ezer-négyszáz lakásba kötötte be az IKTV a kábelt, azóta alig-alig nőtt a szám. Jelenleg 6500-7000 nézőről tudunk. Ez az út tehát nem járható igazán. Ha minden igaz, az év vé­gére ekészül az átjátszóadó s 15 kilométeres körzetben tudjuk sugá­rozni műsorainkat. — Milyen profilt alakítottak ki? — Kétfajta műsort készítünk. Minden hétfő este hét órakor rajzo­lódik ki a képernyőn a Kecskeméti Városi Televízió emblémája. Az egy­órás adásban a hét eseményeiről sze­repelnek tudósítások és felhívjuk nézőink figyelmét a következő napok programjaira. Időnként stúdióven­dégünk is van, egy-egy közérdekű témához kapcsolódva. Fórumokat rendezünk, az élő adás során tele­fonon hívhatnak bennünket nézőink. Ez a forma bevált, hiszen már a má­sodik jelentkezésünkkor ilyen mű­sort sugároztunk a tanácstagi válasz­tások idején. Amikor Kecskeméten rendezték meg az úttörőolimpiát, mindennap láthattak a kecskeméti televízió képernyőjén összefoglalót, utána máris indultunk forgatni, hogy a Magyar Televízió is friss anyagot kapjon. — Ezek szerint számít munkájuk­ra az MTV. — Igen. Emlékezetes a tavalyi kecskeméti tavaszi napok ese­ménysorozata. Ekkor összesen két és fél órás műsoridőnk volt az egyes programon, a Tékában, az Ablakban, majd a Hétvégében. A híradónak, a szegedi műsornak ugyancsak ad­tunk tudósításokat, majd hétfőn hét­kor a kecskemétieknek. Máskor a Telesportnak, az ifjúsági műsorok­nak küldünk anyagokat. Gyümölcsö­ző a kapcsolatunk a Natura-szer­­kesztőséggel is. — Egyelőre Kecskeméten hétfőn hétkor jelentkeznek, majd másnap felvételről kétszer megismétlik az adást. Elegendő ez vagy többet, mást szeretnének nyújtani a jövő­ben? — Van kecskeméti képújságunk is, bár ezt kevesen nézik. Tervez­zük, hogy naponta szolgáltató jelle­gű összeállításokkal rukkolunk ki. Lehetőséget teremtünk rétegműso­rokra is, szólunk például a háziasz­­szonyokhoz, a fiatalokhoz, a művé­szetbarátokhoz. Januártól sorozatban mutatjuk be Kecskemét iskoláit. Re­mény van rá, hogy megduplázódik költségvetésünk, stábunk létszáma is nő. A Kecskeméti Városi Televízió persze továbbra is olyan helyi té­mákat boncolgat majd, ami sokakat érint. Nagy lehetőséget látunk ab­ban, hogy az ország más városaiban levő televíziósok felveszik színházuk előadásait és műsorcsere alapján egymásnak átadjuk a felvételeket. Végezetül az elismerésekről essék szó. A Kecskeméti Városi Televízió kétszer vett már részt a nyíregyházi országos videofilmszemlén, mindkét alkalommal díjjal tértek haza. A legnagyobb elismerést mégis a né­zők jelzései, levelei, telefonjai jelen­tik számukra. BORZÁK TIBOR Speciális ok Azért lehet néhanapján a mi té­vénk mellett jól szórakozni. Sőt, hozzáteszem, tartalmasan, mégha a pesti aszfalt népszerű, ám nagyra sose tartott dalszövegíróját, Zsütit ünnepli is a műsor. És nemcsak azért, mert a készülékekből és la­pokból most már egyfolytában áradó politika még azoknál is, akik keser­ves évtizedek múltán is képesek föl­­hevülni a „politikai intézményrend­szer” változásai hallatán, bizony he­veny mérgezést, de legalább csömört okoz. És bizonyára a közönség, sőt a köz­reműködők jó része is érez valami ilyesmit, különben nem gyűlik ösz­­sze G. Dénes György születésnapi asztalánál színészek, színi direkto­rok, írók megtisztelő serege — elég talán itt Törőcsik Marit, Darvas Ivánt, Haumann Pétert említenem, aztán Vámos Lászlót, Keszler Pált, no és Mándy Ivánt, Vas Istvánt s természetesen, a könnyűzene, a lövi és ínyencmesterség arisztokratáit. Mindez együtt, az alkalom és a 2. csatornán más formában folytatott program valószínűleg fölingerelte a slágertől, ki tudja, miért — talán „egy speciális okból” — eleve ide­­genkedőket. De be kellett látniuk e pazódiailag csakúgy, mint zeneileg pompás és fölöttébb gazdag program hallatán, hogy ami ellen annyit ber­zenkedtek, az sajnos a múlté — bár akarva akaratlan szinte kéjesen emlékezünk minden sorára, taktusá­ra —, ami viszont helyébe lépett, az ehhez képest jórészt alpári, és csak abban lehet reménykedni, hogy ép­pen ezért előbb-utóbb feledésbe megy. De elég a fennkölt teóriából, kö­vetkezzék, ami következett is, Törő­csik egy Hamvadó cigarettavéggel, majd végtelen, de egy percre sem unt sorban a jobb, mint valaha Ga­lambos Erzsi (Ez minden idők leg­forróbb szerelme volt), a remekül éneklő Katona Klári (Ezt a nagy sze­relmet tőled kaptam én), Haumann (Tudom, hogy térdre hullni szé­gyen), és tovább, tovább Van egy kislány, Anikó; Csupa könny a szo­bám; Szép esténk lesz; Gyere sze­relmem és induljunk máris; Járom az utam; Ez történt Lellén; Mesebe­li Afrika; Nekünk találkozni kel­lett ... És dúdoljuk és nem értjük, hogy mindre pontosan emlékszünk, és az egész olyan „giccses”, és az egész olyan megrendítő. Aztán a jobbnál jobb musicalek, a Kabaré, a Hegedűs, a My Fair Lady, a Hel­ló, Dolly, a Lola Blau ... Módjával, szerencsére, szóba ke­rül a sláger természete, filozófiája, hogy személyiségünk részévé válik, s ha nem szeretem, akkor is éne­kelem, hogy ugyebár Manci, a kis­pesti lány ... A zenéről itt kevés szó esik, pedig Zsüti a legjobb szerzők­kel dolgozott, dolgozik, a legesleg­­jobbakkal. Közben táncolnak is, Mikó István remekel, a lányok, sajna, amatőrök. Aztán a kiváló Benedek Miklós, Úgy várlak, egy speciális okból... — énekli benedekül, és rátalálok a ti­tokra: ezek a dalok nem „infantili­sak”, mint valaki megjegyezte, ha­nem szellemesek, olykor okosak, de mindig érzelmesek. Zsüti is érzelmes lény, és mint megint valaki megje­gyezte, kiváló intellektus, mert az kell a szövegekhez, noha a végter­méken ez nem látszik. Ellenkezem: látszik! Gém György, aki mindkét mű­sort rendezte, G. Dénes tehetségéhez méltó dolgot művelt, a szerkesztő Bilicsi Erzsébet is kitett magáért, nemkülönben az operatőr, a díszlet- és a jelmeztervező, az építész és a jobbnál jobb muzsikusok — Szakcsi Lakatos, Kocsák, Malek, Presser, a zongoránál Orosz János — és nem utolsósorban Antal Imre, aki szinte fürdött ebben a közegben. Igaz, az emlékezésnek úgy is sze­repe volt, hogy visszahangzón Ákos Stefi, Fényes Kató, Kapitány An­na, Karády Katalin, Kelly Anna, Lantos Olivér és Vadas Zsuzsa is részt vállalhatott a sikerben. Az természetesen, hogy Zsüti egész megjelenésében annyira emlékeztet az apámra, nyilván magánügy. Noha megjegyezhetem: a rengeteg sláger is száz- meg százezer magában dú­­dolgató vagy éppen dalra fakadó ember magánügye. Ami így együtt szép summa. Nem megy ki a fülem­ből. Van egy kislány, Anikó... Majd elfelejtettem, a műsor címe: Sajnos szeretem ... Nem sajnos. BALOG JÁNOS Bodrogi Gyula a születésnapi műsorban A tárnokmester bibliája TÉVÉKRÓNIKA A­mikor miniatúrákat kell be­mutatnia, a kamera voltakép­pen jobb helyzetben van, mint amikor festményeket részletez. (Ki­vált, ha méretre terjedelmesebbe­ket.) A festmény egészét nem képes a látóterébe vonni, vagy ha mégis, csonkán, hiányosan, tökéletlenül. A részletekkel más a helyzet, abban remekműveket is lehet csinálni, mármint másodlagos remekművet, mert az első — ha ugyan­az — ma­ga a kép. Csaknem háromnegyed órás film volt a Nekcsei Demeter Bibliája, amely most jelent meg a Helikon Kiadónál és alighanem sok kará­csonyfa alatt ott lesz. Mint néhány évvel ezelőtt a Vizsolyi Biblia vagy a Képes Krónika, s a magyar kódex­­irodalom több más emléke. A Nek­csei Bibliának minden lapja gyönyö­rű, s a film — B. Farkas Tamás ren­dezése, Zsóka Zoltán operatőri mun­kája — ezt képes volt közvetíteni. Nemigen szoktak beszélni a világosí­tó teljesítményéről. Név szerint most sem lehet, mert a színlapra nem ír­ják oda. Ezeknek az írott-festett la­poknak a megvilágítása olyan hoz­záértő és intuitív volt, hogy az is művészi munka, akárcsak a rendezői vagy az operatőri teljesítmény. A Nekcsei Biblia sorsa mindeze­ken túl érdekes is. Tudjuk: ameri­kai tulajdonban van, a Kongresszusi Egy lap a bibliából Könyvtár „állományában”; a könyv­nek külön regénye, hogyan került oda, s az sem érdektelen, hogy mi­ként jött létre — Szántó Tibor ti­­pográfusi és dr. Lévárdi Ferenc mű­történészi magyarázataival — a róla szóló film. A szerkesztőnek volt mit monda­nia Róbert Károly hajdani tárnok­­mesteréről, aki a bibliát a kortárs művészekkel elkészíttette, a korról, a történelmi körülményekről. Értel­mesen, közérthetően, a legszüksége­sebb szakmai magyarázatokkal. Egyetlen percig sem volt unalmas. A tartalom indokolta a terjedelmet, amely már-már játékfilm méretű volt. Hanem hogy fekete-fehér készülé­ken is ilyen élmény volt-e mindez, azt nem tudom. Alig hinném. Lehet, hogy a nézők fele unta, amit a má­sik fele élvezett? TAMÁS ISTVÁN autAHkipunauaitii ;u8w ifitar fiíiA'imiíimf» 1*135 f.iatlmimíp m RMÉMg fiatom !ooi ftran ons grífir.tf ip 'I.ü r& Äi» re*wmiffHiSwmr iwraprt. ur ?q*r>JCW nie* púnMb» ftte* üwf. I , ms aif-hl rntisrr d«i cHgm&af * ftjrfcnű m amis aür agnm tute. .. ytwts(nT.söflWMUttt f tfx&t iwMofir.'iu ut .wqx! m areáiíriwlr. lnimsInMímli.Vl i»*r pm tm ptum Nm. bwísw itóWia mist Ctthf®u cKhnhs ri’mttué ; tm ún«fiMt ftftmr. ttr iiumtwlto mm ttrfiqpOitf Ittpffaw. V »WftM.* öjiinVét mtulEk-!: |; faMBWtW inint&ífcttfijsaa ■> F sfc!!«»«tant amafcir. hfitr mm ; MMai&Miti v.‘4 fcrtfiKdhjfii j „ < mteflhilroí (sSííi; ® r m^mtAm***** ifltne fair muraeauB'ftufowwf tuöuaLft.mauuöit atom -m­­ír űrére tib á .’pfmr üamtótatvw ni c.ftyuíttj itantam* tjjnjqi nucma jrtnjmljMá í.ilntutmr má. IgttaK m panic üjrttm (jna»tu! :i »«!.) ©lignní nur.íiiüoáxíuapitfc fttfmdseWicfc ny tárra* Q trtp'.i tut inuwtt :itt mar KptofXf lapmmráu» is itu®«.* iigfánaftf lijjWMMMCni icmtjífnrfial didw • Cifajató f wjjiw fi-to» i mi rfrtcviamc.lCmtííf fimte □ 31

Next