Új Tükör, 1989. október-december (26. évfolyam, 40-53. szám)
1989-11-19 / 47. szám
Vége a komédiának HEVESI SÁNDOR SZÍNMŰVE ZALAEGERSZEGEN Vajon a kritikus Hevesi Sándor milyen bírálatot írt volna a drámaíró Hevesi Sándor művéről, melyet a Hevesi Sándor vezette Nemzeti Színházban Hevesi rendezésében vittek volna színre? Hevesi valóban megrendezte a Császár és komédiás című drámáját, de akkor még nem volt a Nemzeti igazgatója és már nem foglalkozott színi bírálattal. Az azonban így is elvitathatatlan, hogy polihisztor volt. Ez a színházszeretet és -ismeret érződik Császár és komédiás című történelmi drámáján is, melyet a Hevesi Sándor Színház - a névadóra is emlékezve - mutatottt be. A korabeli - az 1919-es - kritikák a darabot méltatva goethei mélységekről beszéltek. Gyaníthatóan némi elfogultsággal. A dráma ugyanis nem igazán jó. Történelmi témája ellenére hiányzik belőle az a konfliktus, mely Diocletian császár és az új vallás, a kereszténység hívei között feszül. Nem elég erős a hit és a hatalom filozófiai problémáinak körülírása sem. Elnagyoltak az alakjai, annak ellenére, hogy sokszor hosszú monológjaik lassítják a történetet. De van benne egy igazán jó szerep. Genesiusé, a színészé, aki a tenni vagy nem tenni csatáját vívja magában, hogy az előadás kulcsjelenetében kilépjen a komédiából és Krisztus tanításainak feltétlen hívévé váljon. A drámát színre állító Halasi Imrének is dilemmát jelenthetett, hogy mit kezdjen a dráma történelmi részével. Nem biztos, hogy a legjobb megoldást választotta. Erőltetetten deheroizálta a hatalmi gépezetet, s piperkőc pozőröket felvonultatva mutatta be színpadias világukat. Ezek az alakok látványosan korhoz kötődnek, hiszen Füzy Sári modern bársonyzakókat tervezett, melyekhez még a cipők is ugyanolyan anyagból készültek. Genesius színpadra bocsátásával a rendező stílust váltott. Őszintébb, vívódóbb, töprengőbb lett az előadás hangja, s átgondoltabbak a rendezői megoldások. Diocletian császár elhagyta manírjait, így emberibbé váltak összecsapásai, hatásosabbá manipulációs törekvései. Csak ettől a váltástól az előadás első fele még megoldatlan, elbeszélő jellegű és lapos maradt. Ez amegoldatlanság a színészi játékra is átvetült. Egyoldalúak, átlátszóak, külsőségekben létezőek a császári udvartartás emberei. Baracsi Ferenc és Gazsó György a kiszolgálók típusvonásait minden átütő erő nélkül szólaltatja meg, Kiss T. István pedig kisstílű akarnokká üvöltözi Galerius Caesar alakját. Sem ellenvéleményében, sem szenvedélyében, sem gyűlöletében nem elég erős Zalányi Gyula Diocletian császára, Tomanek Gábor pedig eltűnik az udvari orvos szerepében. A két nőalak közül Fekete Gizié a hálásabb figura. Izgalmas, vonzó-taszító nőstényt formál Helénából, a színésznőből. Segesvári Gabriella a kiszolgáltatott, a lavinát elindító császárlányban inkább a tisztaszívűséget hangsúlyozza, belső tartása rejtve marad. Az előadás legtisztábban értelmezett alakja a keresztény rabszolga, Crispus, akit Balogh Tamás pontos, átgondolt, csendjeiben is erős alakítása tesz igazán meggyőzővé. Megfontolt hite, rendíthetetlensége, bölcsessége a minta a más erkölcsi normák szerint élő Genesius előtt. Ez az, ami gondolkodásra készteti és istenhívővé teszi. Barbinek Péter Genesiusában sok a színészség, az exhibicionizmus, a fékezhetetlen indulat. A színész eljátssza a színészt. Szerepformálásában mégis azok a szebb pillanatok, amikor levetkezi a manírokat, eltöpreng a behódolás etikáján, s véget vet a komédiának. Megtalálja hitét és vállalja a hites ember életét. CSÍZNEK ILDIKÓ Barbinek Péter KELETI ÉVA FELVÉTELE 28 □ Előnyös változások A DOKTOR HERZ BÉKÉSCSABÁN Két új magyar musical volt az 1987-88-as színházi szezon érdekessége. No nem azért, mintha a műfaj tökéletes gyöngyszemei születtek volna meg, hanem mert a művek alapötlete azonos. Azóta több Padlás épült szerte az országban, s most üzembe lépett Békéscsabán Doktor Herz laboratóriuma is. Ez a műhely szerényebb, mint a Madách színházi, kevesebb benne a villódzás, a tűzijáték. Ez használ a darabnak: előtűnnek erényei, fölerősödik a muzsika szerepe, ami, musicalről lévén szó, nem kis nyereség. A történetet Ungár Júlia dramaturg logikusabbá szervezte, így a játékban már kevésbé terjengős a próza, a Herz képzeletében fölbukkanó alakok megjelenése is ésszerűbb. Erre a vázra az énekszámok jobban fölfűzhetők, tehát a Doktor Herz ebben a formában inkább megfelel a musical követelményeinek, mint a korábbiban. Békéscsabán igyekeztek elfelejteni az előzményeket (tavaly itt is bemutatták A padlást) és szuverén módon kezelni a Doktor Herzet. Minthogy ebben a társulatban nem működnek oly erős karakterek, akik maguk alá gyűrhetnék a szerepeket, az alakok viszonya tiszta és még a megformálásban is megközelítően egyenrangú. A zenei alap azonos a Madách Színházéval, Tolcsvay László sejtelmes és érzelmes zenéje eredetiben szólal meg. Kulcsár László akkor vette át a címszerepet, amikor viszszatért egy NSZK-beli turnéról, ahol kétszeresen is vendég volt, minthogy kikölcsönözték a Fővárosi Operettszínháznak. A dalokat könnyedén, szépen énekli, figurája jó, de a kockáztató Herz vagány tempóival adós marad. Kettőjük lendületét szolgáltatja Réti Andrea Beryll Mezzabotta szerepében. Harkányi János a zord Mezzabotta atyát visszafogottan, mértéktartóan játssza. A Mutter kulcsfigurája a musicalnek. Ezt a kifordított Shaw-hősnőt lehet harsányan és külsőségesen megjeleníteni, akkor nem több, mint egy szószátyár, piás madárijesztő. Felkai Eszter mellőz minden közhelyes gesztust és különös, szeretetre méltó alakot formált egy ismerőst a sarokról, a kocsmából, a szomszéd házból. Kitűnő társa ebben Szántó Lajos, aki, mint az ellopott álmok után koslató Oliver, szintén hiteles. Egy váratlan betegség miatt a rendező, Tasnádi Márton volt kénytelen Pancho de Weinberger mulatságos szerepébe beugrani. Kívülről (és belülről) jó ritmusú, élvezetes játékot, majdnem musicalt konstruált a Doktor Herzből. A. M. Felkai Eszter és Szántó Lajos. FAZEKAS LÁSZLÓ (MTI) FELVÉTELE Első és második évtized A magyar táncművészet az elmúlt évtizedek folyamán fokról fokra a nemzetközi élvonalba emelkedett. Része volt ebben a Bartók és Kodály nevéhez fűződő népzenegyűjtő tevékenység nyomvonalán fejlődött néptáncos munkának, a színvonalas amatőrtevékenységnek, a jól meglapozott, magas szintre juttatott, napjainkban sok európai és tengerentúli országban vonzást jelentő balettoktatásnak, alkotó és előadó tehetségeink sokoldalú, sokirányú tájékozódásának és tapasztalatszerzésének. Az említett tényezők együttes jelenlétében, valamint itt nem sorolt egyéb tényezők szerencsés egybeesésének hatására kezdte meg a működését tíz évvel ezelőtt Győrött egy akkor végzett balettintézeti osztály, az összetett adottságú, nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező Markó Iván vezetésével. Munkájuk jogos figyelmet keltett itthon és a világban. A Győri Balett azóta - túlzás nélkül mondható - világhírnek örvend. Előadásait jelentős tánc-, sőt színházi eseményként jegyzik itthon és külföldön. Mind az itthoni, mind a külföldi sajtóvisszhang ugyanis jóval túlterjed a táncvilág határain. A Győri Balett működését a színházjátszás egésze figyelmet keltő részeként kezelik Magyarországtól Franciaországig, az Egyesült Államoktól Japánig. (Ez így volt és van a Gyagilev, a Béjart, az Ailey nevével jelzett és más jelentős táncegyüttesek esetében is.) „Balett”-meghatározásuk csupán azt fejezi ki, hogy legfőbb eszközük a mozdulat, és hogy művészei valamennyien magas képzettségű táncosok. Hatáselemeik összessége ellenben a színházjátszás számos eleméből áll össze új egységgé, ide értve a prózát, az éneket, a világítást, a különféle hangulatképzést, eszmetársítást keltő tárgyi eszközök sokaságát. A Győri Balett: mozgásszínház, látványszínház. Első külföldi munkájuk, kevéssel indulásuk után egy Borisz Godunov táncbetét volt Milánóban. Az ottani sajtóban megjelent ez a kitétel: „Európa egyik legjobb táncszínháza.” Azóta több országban több ha-