Új Tükör, 1989. október-december (26. évfolyam, 40-53. szám)
1989-11-19 / 47. szám
Búcsú Makay Margittól ngolul nem tudó kollégám kérte: „Betűzd már légy szíves, el ne hibázzam, hogyan írják A a Реагсе-né nevét? Tudod, a Pygmalion házvezetőnőjére gondolok, azt is játszotta.” Fölösleges betűznöm, Pearcenét Makay Margit nem játszotta. Nem játszhatta! A kérdező emlékezetében Pearce-né összekeveredett a Pygmalion egy másik szerepével: Higginsnét játszotta Makay, a professzor édesanyját, előkelő angol hölgyet, akit újra meg újra sokkol ugyan Henrynek az angol felső középosztály tónusába sehogyan sem beleülő hangvétele és modora, de azért mégiscsak büszke „kisfiára”, aki világhírű nyelvésztudós. A színészi mesterség az átélésről és az átlényegülésről szól kétségkívül. Arról, hogy ma cédát játszol, holnap szüzet, holnapután esetleg levelibékát és utána abszurd is van a világon - rinocéroszt. Mégis: mindenkinek vannak alkati korlátai. A zseniális Gobbi Hildával ifjúkorában sem lehetett szerelmes asszonyt játszatni, a szintén zseniális Kabos Gyula sohasem lett volna alkalmas Hamletnek. És Makay Margitban születése óta, természeténél fogva annyi finomság és elegancia, annyi előkelőség és kecsesség virágzott, hogy egyetlen szereposztónak sem juthatott eszébe házvezetőnőféléket játszatni vele. Sokáig volt tagja a Vígszínháznak, és évadokon át szerepelt a Belvárosi Színházban is. Mégsem mondhatjuk, hogy Makay Margit vígszínházi stílusú színésznő volt. Az említett színházban ugyanis éppen úgy az élvonalhoz sorolva szerette és tisztelte mind a közönség, mind a színházi szakma, mind pedig a kritika, mint amikor Madáchhoz vagy a Nemzetihez kötötte státusa. Makay Margitnak ugyanis - túl a vígszínházin, vagy a Németh Antal alatt kialakult modern nemzeti színházbelin saját stílusa volt, egyéniségéből fakadó. Művészete varázsának elsősorban ez volt a titka. Mondjuk, Eugene O’Neill tragédiájában, az Amerikai Elektrában formálta meg, Christineként, életének talán a legnagyobb alakítását. Gyerek voltam még akkor, nem láttam. De a napi- és hetilapok fotóira ma is emlékszem, amelyek Christine szerepében hol Csortos Gyula, hol Bajor Gizi, hol Tímár József társaságában mutatják. Néhány nagy nemzeti színházbeli szereplése azonban már felnőttkoromra, ifjú színházjáró és színészbefogadó korszakomra esett. Nemcsak fenséges, de kegyetlen királyné is tudott lenni, ahogy ezt a Bánk bán Gertrudisában bizonyította, és fiát szerető, fiáért szenvedő, de parázna vágyainak, buja természetének ellenállni nem tudó uralkodóasszonnyá válni is tudott, miként ezt a Hamlet Gertrúd szerepében ábrázolta. Századik születésnapjához közeledvén halt meg, hetvennyolcvan évet töltött el a színpadon, sokszor állt filmfelvevő gépek előtt is, ilyen hosszú pálya minden szerepét talán még egy lexikon sem képes felsorolni. Nem hagyható azonban említés nélkül az utolsó fellépése. Jóval túl a kilencvenedik életévén Berényi Gábor hívta meg a Játékszínbe Makay Margitot, hogy a Bösendorferben játssza el a női szerepet. Makay valósággal remekelt Karinthy Ferenc kétszemélyes drámájában (Márton András volt a partnere), a naiv rácsodálkozástól a szelíd értetlenségen át a rémületig százféle színnel ábrázolta a zongoráját apróhirdetés útján eladni készülő öregasszonynak nemcsak a jellemét, de helyzetét is. És a film! Hosszú szünet után csaknem két évtizeddel ezelőtt Makk Károly hozta vissza a filmműterembe Korda Sándor egykori színésznőjét. Majdnem nyolcvan éves már Makay, amikor a filmbeli Macskajáték Pauláját osztják rá, a még mindig kacér és hódító öregasszonyt, aki elszereti az idős énekest a főhősnő Orbánnétól. És utána még egy filmszínészi remeklés: az Egy erkölcsös éjszaka anyája, aki felkeresi a városba felkerült, s ott a nyilvánosházban lakó fiát anélkül, hogy szelíd naivitásában csak sejtené, hol és kik között él a fia. Nemcsak példájával, művészi egyéniségével tanított színésznemzedékeket, magán-színiiskolája is volt egykoron, sok későbbi kiválóság került ki onnan. Amíg élt az anyám, sokan mondták, hogy hasonlít Makay Margitra, s ez igaz is volt. Emiatt külön, belső szál fűzött a színésznőhöz. magánérzelem, amit néhány kurta személyes találkozásunk alkalmával el sem mondtam neki. Most gyónom meg. BARABÁS TAMÁS A Bösendorferben A Tartuffe-ben Major Tamással A Három nővérben Varsányi Irénnel és Gombaszögi Fridávalsonló értékelést írtak le, a hazai sajtó nagyra becsüli, a hazai közönség a szívébe zárta a győri együttest. Novemberben a korábbi műsorok emlékezetes részleteivel és a színház előcsarnokában szerény kiállítással emlékeztek az első évtizedre. Az első sikeres évtizedre. Sok nehézség bátor legyőzése után most jön az igazi neheze. A második évtized! Kívánjuk, hogy teljék erre is tehetségükből, fantáziájukból, tudásukból, munkabírásukból és utánpótlásukból, amely már saját iskolájukban nevelődik. RAJK ANDRÁS MATUSZ KÁROLY FELVÉTELEI Tabuk és fétisek