Turista Magazin, 1975 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1975-11-01 / 11. szám

oszlopot az 1700-as évek elején emel­ték. Az alsó Répce-völgynek Kapuvár a legnagyobb települése. Helyét igen kedvező földrajzi viszonyai jelölték ki: Győrből Sopron felé egyedül itt lehetett átkelni a Hanság kiterjedt mocsárvilágán. Ennek a hansági ka­punak a védelmére létesült i­tt erős­ség a honfoglalás után; az első ok­mány, amely királyi várként említi, 1162-ből való. Az Árpád-házi kirá­lyok okleveleiben ettől kezdve több­ször szerepel castrum nostrum Copu néven. A várőrségi szolgálatot az idetelepített besenyő eredetű hajdúk végezték, akik egy ideig a környező falvakban — Babóton, Ivánban és Rábatamásin — laktak, s csak a XV. században települtek a vár tövébe, a Hanságtól elhódított területre. A vár mellett ekkor alakul ki a város. Ez időben ásták a Kis-Rába-csatornát, amelynek legfőbb feladata a vár to­­vábberősítése volt; vize töltötte meg az ötven méter széles várárkot, amely ma parkosítva a legszebb dí­sze a városközpontnak. A Répce és a Kis-Rába itt már egymás közelében s egymással párhuzamosan folyik, készülődve az egybeolvadásra. Kapuvár 1558-ban már mezőváros, s a XVII. század végétől kezdve az Esterházy-uradalom gazdasági szék­helye. Ez előny is, meg hátrány is a fejlődő településre. A lakosság szinte állandóan harcban áll földes­urával kiváltságai védelmében, ugyanakkor átveszi és hasznosítja az uradalomban alkalmazott fejlettebb mezőgazdasági technikát, s jól pén­zel a Kis-Rába és a Répce hatalmas rétjeire és legelőterüle­teire alapozott állattenyésztésből is. A viszonylagos jómód lehetőséget adott a népművé­szetek kibontakozására; így fejlődött ki Kapuváron a Dunántúl legszíne­sebb népviselete, amely a paraszti teremtő képzelet remekeit hívta életre. A férfiak világoskék posztó­ruhát viselte­k, szűk nadrágot, sujítá­­sos rövid dolmányt, piros nyakrava­lót, s fejtetőt éppen csak elfedő pör­­ge kalapot. A lányok és menyecskék viselete sokkal színesebb volt, ün­neplő ruháikat selyemből, bársony­ból készítették, gazdag gyöngysajta- 600 szegély díszekkel. A színpompás népviselet legszebb darabjait a hely­­történeti múzeum őrzi. A népi építé­szet becses emlékei a mellvédes am­bitus és parasztházak. Oromzatos homlokzattal néznek az utcára, míg az udvar felé zömök oszlopokra tá­maszkodó félköríves vagy kosáríves tornácokkal nyílnak meg. Hasonló nemes ízlésű parasztházakkal csak a Bakonyban és a Balaton-felvidéken találkozhatunk. A kapuvárinál kedvesebb város­­központ sem sok akad az országban. Nagy, virágos terek körül rendező­dött, s a hatalmas parkterület köze­pén uralkodó szépséggel és méltó­sággal foglal helyet az Esterházy­­várkastély, a mostani tanácsháza. Kilencven méter szélességű frontjá­val szemben a park túlpartját egy­emeletes zárt házsor szegi be, lágy pasztellszínű későklasszicista és ro­mantikus ízlésű műemléképületek­kel; mögötte a mi korunk jegyében fogant három-négyszintes lakóházak meglepő összhanggal simulnak a tör­ténelmi levegőjű kastélyhoz. Kor­hűen felújított szép öreg házak, mo­dern lakóépületek levegős sora s a nagy zöld felületek nyugalma jel­lemzi a városközpontot, amelyen nyárfasorral szegve fut át a kőágyba fogott Kis-Rába. Kapuvár 1969-ben szerezte vissza régi városi rangját, s azóta egyre nö­vekvő mértékben tölt be központi szerepet a környező táj életében. Kulturális hatása iskoláin kívül el­sősorban az új művelődési háza ré­vén sugárzik ki a környező falvakra is. A Rábaközi Művelődési Központ épülete korszerű, szép alkotás; üveg­homlokzata előtt leányka hárfázik bronzba öntve ... ANTALFFY GYULA Jellegzetes iparasztszoba-belső NÉVTELEN NÉVADÓK A főváros mind több út­vonalán hirdeti emlékezte­tő tábla: ki volt az a tör­ténelmi személyiség, mű­vész, politikus vagy tudós, akiről az adott utca a ne­vét nyerte. Vannak azon­ban szép számmal olyan névadók, akiknek kiléte csak az avatott helytörté­nészek előtt ismert Szá­mos utca például annak a nevét őrzi, akinek az adott földterület­­ kiépü­lése előtt — telekkönyvi­leg tulajdonában volt. A Mol­nár Ferenc ifjúsági regé­nyének címét adó Pál utca például Somsich Pál által a fővárosnak közcélra ado­mányozott földjén épült. A Ferihegyi út Mayerffy Fe­renc gödöllői földbérlőről kapta nevét, a Tavaszmező utca pedig egy Frühlings­feld nevű pesti polgár tel­kein épült ki, s az elneve­zés a név magyar fordítá­sa. Ez történt a Teuffel nevű budai malomtulajdo­nos nevével is; tőle az Ör­dögorom örökölte nevét. Ugyancsak névmagyarosí­tással született a Hajós ut­ca: „keresztapja" egy Schiffmann nevű pesti la­kos volt, aki szintén telek­könyvi okokból jutott a megtiszteltetéshez, hogy nevét utca örökíti meg. A Farkasbíró utca nem valamiféle farkastulajdo­nost, vagy esetleg egy far­kasokkal elbíró Toldi-sze­­rű hőst jelöl, hanem Far­kas Ladislaust, a XV. szá­zadi budai bírót, akinek nevéhez hivatali címe is hozzátapadt Sokáig fátyol fedte a budai Fátyol utca titkát, azt ugyanis, hogy Fátyol Károlyról, a régen élt, közkedvelt cigányprí­másról kapta a nevét. CSORNA BÉLA 5

Next