Turista Magazin, 1979 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1979-11-01 / 11. szám

Fél évszázad a természetbarátok között ANGELUS MIKLÖS JUBILEUMA Rövid újsághír adta tud­­tul: Angelus Miklóst, a Ma­gyar Természetbarát Szö­vetség alelnökét, hetvene­dik születésnapja alkalmá­ból, a természetbarát moz­galomban kifejtett fél év­százados munkája elisme­réseként a Minisztertanács a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fo­kozatával tüntette ki. ötven év turistacipő­ben ... Még elgondolni is hosszú. Mi lehet a titka? A választ személyes be­szélgetés során próbáltuk kipuhatolni. Nem volt ép­pen könnyű, mert Angelus Miklósnál csak a naptár mutat hetven esztendőt. És közben fiatalokat megha­zudtoló tettvággyal és energiával végez számtalan féle társadalmi munkát. Végül úgy sikerült lakásán, késő este utolérni, hogy éppen a Szövetségből jött, egy megbeszélésről, ahol külföldi sítúrákról tárgyal­tak — és már készült más­nap reggeli indulására, a Börzsönybe turista átjelzé­seket ellenőrizni... Hogyan, hol kezdődött ez a turistacipőben töltött öt­ven év? Mindenekelőtt egy igazolványt helyez az asz­talra: 1923-ban állították ki a részére, a Természet­­barátok Turista Egyesüle­tének tagságát tanúsítja. Akkor tizennégy esztendős volt. Tehát nem is ötven, hanem ötvenhat évről be­szélhetünk. Bátyja vitte magával első túráira, ő a természetbarátok ferencvá­rosi osztályában volt tag. „Negyvennyolc filléres tú­rákra” jártak eleinte, így nevezték azokat a kirándu­lásokat, amelyeket valame­lyik fővárosi villamos vég­állomásától indítottak. Na­gyobb útra a munkás-ter­mészetbarátoknak ritkán akadt útiköltségük. Persze, később a nagyobb túrák is sorra kerültek — és ezzel egyidőben Angelus Miklós a természetbarátok nemzetközi, nagy családjá­nak is tagjává vált. (A mai fiatalok előtt a múlt ke­véssé ismert ténye: a Ter­mészetbarátok Turista Egyesülete, a TTE egy na­gyobb, nemzetközi szerve­zet, a „Turistenverein die Naturfreunde” tagja volt, testvérszervezetei működ­tek többek között Svájc­ban, Ausztriában, Csehszlo­vákiában is.) 1928-tól An­gelus Miklós már a nem­zetközi tagsági igazolvány­nak is birtokosa. És túrá­zik, síel, evez, sziklát má­szik, vitorlázik, egyszóval „komplex természetjáró”, a határokon belül, és kívül is. Volt és van egy jó tulaj­donsága: könnyen tud jó, baráti kapcsolatot teremte­ni emberekkel. Ezt is a mozgalomban kamatoztat­ta: több országban is gyü­mölcsöző nemzetközi kap­csolatokat sikerült szemé­lyes ismerettségei alapján kiépíteni. A hazai termé­szetbarát-mozgalom, illetve annak baloldali, munkás „szárnya” is hamar felfi­gyel a tehetséges fiatal ter­mészetbarátra — és még a második világháború előtt vezetőségi tagjává választ­ja. Közben más, fontos do­log is történik életében: tu­ristaházasságot köt... Pon­tosabban: egy sítúrán is­merkedett meg feleségével, aki nem „az ő kedvé­ért” lett természetbarát, már édesapja is szervezett turista volt, tehát családi hagyományként hozta ma­gával a természet szerete­­tét. És azóta, immár 45 éve együtt túráznak füvön, ví­zen, havon. Mi több: há­rom fiuk is „beoltódott a „turista-bacillussal”, sőt, már az unokák is túrázgat­­nak, úgyhogy ha a teljes Angelus család túrára in­dul, nem is kell sokat baj­lódni a csoportszervezés­­sel... A felszabadulás után a textiltechnikus Angelus Miklóst, mint munkásmoz­galmi embert, kiemelik, és nyugdíjazásáig a Könnyű­ipari Minisztériumban, il­letve annak vállalatainál látott el különféle feladato­kat. Munkáját több kitün­tetéssel ismerték el. A ter­mészetbarát-mozgalomhoz sem lesz hűtlen: 1957 óta egyfolytában az MTSZ al­­elnöke. Ezt a hosszú sport­társadalmi munkát is elis­merték már az illetékesek, korábban is, hiszen a mos­tani Magyar Népköztársa­sági Sportérdemérem arany fokozata kitüntetése már a második! Ennyit az „életrajzról". De próbáljuk meg köze­lebbről megismerni Ange­lus Miklóst, az embert, a turistát, a mozgalmi veze­tőt is: — Melyik volt élete leg­emlékezetesebb túrája? — Nem egy túra, hanem egymást követő utak soro­zata: sok héten keresztül jártunk fel a kevélynyergi turistaházat, a munkás ter­mészetbarátok első létesít­ményét építeni... Emléke­zetes az is, amikor a má­sodik világháború előtt, a kiélezett politikai helyzet­ben még egy könyv, egy újság sem igen jutott át zökkenőmentesen a ma­gyar—csehszlovák határon — mi mégis rendszeresen együtt jártunk sítúrákra a kassai és környéki szlovák természetbarátokkal. A tu­risták barátsága, ideiglene­sen legalábbis, de felülke­rekedett az ellenséges po­litikán ... — És a legizgalmasabb túraélménye? — 1938 tavasza... Tirol­ban jártunk, sítúrán. Érez­tük, hogy nagyon feszült a helyzet, egyesek sível ho­rogkereszteket rajzoltak a hóba, de arra mégse gon­doltunk, hogy alig tudunk szinte menekülve hazaérni a német megszállás elől... — Mit tart legkomolyabb turistateljesítményének? — Például a Szovjet- Kaukázusban a magashegyi sítúrát, vagy Bulgáriában a Sztana Planinán azt a huszonöt kilométeres, igen nehéz magashegyi utat, amelyet nyáron bakancs­ban, télen sílécen egyaránt megtettünk. De hadd te­gyem hozzá: a teljesítmény hajszolása sosem volt cé­lunk. Sem feleségem, sem én versenyszerűen sohasem űztük a turisztikát. Nem­csak a csúcsok elérése volt a cél, hanem a szép élmé­nyek és a jó emberi kap­csolatok szerzése. — Mivel az MTSZ-ben a nemzetközi túrakapcsola­tok is Önhöz tartoznak, hogy ítéli meg ennek je­lenlegi helyzetét? — A szocialista orszá­gokkal, ideértve Jugoszlá­viát is, jó és állandó a kapcsolat. Csak egy példa erre: a lengyel PTTK turistaszervezet aranyjel­vényével tüntetett ki a kapcsolatok megteremtésé­ért. És komoly jelvény ez, kérem, mert amikor Len­gyelországban jártunk, és éppen sehol sem volt szál­lás a turistaházakban — amikor ezt a jelvényt meg­látták, azonnal került szál­láshely, méghozzá féláron! Jók a kapcsolataink Auszt­riával, Svájccal, Francia­­országgal és a Német Szö­vetségi Köztársaság egyes tartományaival is. — És a gondok? — Akad az is. Amíg a régi jó cseretúra-rendszer tartott, a testvérországok természetbarát-szervezetei­vel fenntartott jó kapcso­latok eredményeként zök­kenőmentesen ment min­den. Ma több az utazási lehetőség magánalapon, utazási irodákon keresztül a szocialista országokba — ezért is szűnt meg a cseretúra-rendszer — de sokkal nagyobb a függés a szálláshely-konjuktúrától. Hiába van kocsink, pén­zünk, ha nincs hol alud­ni... Ezért is szervezi a Szövetség csoportos útjait. Évente ezer ember vesz ezeken részt. Az idő nagyon elhúzódik, késő este van már. Pihen­nie kell a másnap, a Bör­zsönybe induló turista há­zaspárnak. Búcsúkérdés­ként téli terveikről fagga­­tózom: kiderül, hegyi sí­túrára készülnek, lehet, hogy Ausztriába. Mert a hetvenéves turista még fia­tal természetbarátnak szá­mít ... SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN 6

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék