Turista Magazin, 1983 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

A Jurisics tér keleti házsora és a lábasház Kevés olyan történeti városközpontunk van, mely any­­nyira híven megőrizte középkori városszerkezetét, mint Kőszeg. Kiváltképpen vonatkozik ez a város főterére, a Jurisics térre, mely e tekintetben is unikális. A Hősök tornya alól kilépőt szinte érintetlen középkori beépítés fogadja: a tér középpontjában az egymás mögött elhe­lyezkedő Szent Jakab és Szent Imre templomok állnak, előttük az egykori láncos kút helyén klasszicista kútház és az 1739-ben faragott Mária oszlop kapott helyet. A nyugati térfal házai a város legrégibb polgárházai, a keletiek 1532 után épültek. KŐSZEG, JURISICS TÉR A mai keleti házsor a XVI. szá­zad második felében, az 1532-es ostromot követő újjáépítés során született. A telkek közel azonos nagyságából és szélességéből arra lehet következtetni, hogy szabályo­zott, irányított telekosztásra, tuda­tos újjáépítésre kell gondolnunk. Dél felől a városfal és az Alsó­kapu határolta a középkori Juri­sics teret. A nyugati térfal első épülete, a 6. számú, ún. Tábornok ház (koráb­ban Nádasdy ház) egybeépült a vá­rosfallal, a Hősök tornyához kap­csolódik. Az épület régebbi része egykor festői támívekkel kapcsoló­dott a szomszédos épülethez. Ké­sőbb a két épületet az emeleten folyosóval kötötték össze, a föld­szinten azonban megmaradt a kö­zépkori városépítésre oly jellemző, hangulatos sikátor, mely a Chernel utcába vezet át. A Jurisics tér 8. számú épület a Városi Tanács székháza. Az egy­emeletes, hattengelyes, magas atti­kafalú épület feltehetően két XV. Jurisics Miklós címere a Városháza főhomlokzatáról században már álló emeletes, orom­falas, utcára merőleges, nyeregtetős, épület összeépüléséből és bővítésé­ből született. Az épület mai homlokzata az 1710-es hatalmas tűzvész után ke­letkezett: a megismétlődő, sokszor gondatlanságból eredő tűz ellen a város vezetése „Tanácsházon kör­­nyül vivendő tűz­fallak” építésével próbált védekezni. E magas attika fal takarja az utcára merőleges ároktetőket, melyeket egykor zsúp­pal vagy zsindellyel fedtek város­szerte. Markáns főpárkány választja el „tűzvédelmi falat” az emelettől. Az emelet szabálytalan ritmusú, közel négyzet — késő reneszánsz ízű — formájú ablakai között ová­lis és kör alakú keretezett tükrök láthatók: az ovális tükrökben az ország, a város és a Jurisics család címere, ezek 1712-ben készültek, egykor — ma töredékes — latin nyelvű feliratok kísértek. A szö­vegtöredékek a várost és lakóit sa­nyargató háborúkról, pestisről, a kuruc—labanc világ szenvedéseiről és a várva-várt békés nyugodt évekről szólnak. A Madonnát és Szent Istvánt ábrázoló képek, va­lamint a koronás cím e századi. Külön figyelmet érdemel a XIX. század első évtizedeiben készített klasszicista kapuzat. Minden bizonnyal középkori ere­detű a 10. számú épület is. A fő­homlokzat domináns eleme a magas tűzvédelmi fal, mely a XVIII. szá­zad első harmadában épülhetett, a szomszéd épület analógiájára. A magas falat egyszerű párkány választja el az emeleti és földszinti résztől, melynek klasszicizáló késő­barokk architektúrája a XVIII. század utolsó harmadából szárma­zik, legszebb dísze az egykori Gru­ber lakatosműhely kovácsoltvas cé­gére. A római katolikus egyházközség 1800 októberében 4000 forintért vet­te meg Lada Annától a jelenlegi plébániaházat, a tér 12. számú épü­letét. A közelmúltban befejezett A Városi Tanács épülete

Next