Turista Magazin, 1996 (107. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
100 ÉVES A SZABADSÁG-HID A hidak, amint azt a történelem számtalan példája bizonyítja, mindenkor és mindenütt felbecsülhetetlen szerepet játszottak nem csak az egyes települések és tájegységek, de az adott országok egészének élete, fejlődése szempontjából is. Földrajzi adottságainál fogva különösen érvényes ez a megállapítás hazánkra. Széchenyi István bölcsen ekképpen fogalmazta meg az általa megálmodott első Duna-híd célját: „... a Dunától kettészakított hazát s annak szívét összeforrasztani.” „Széchenyi hídját”, a Lánchidat 1849. november 20-án adták át a forgalomnak, ezt követte a Margit-híd 1876. április 30-ai megnyitása. A főváros, s ezzel együtt az ország „összeforrasztásának” folytatását célozta az az 1893-ban született törvény, amely a Fővám téri - a mai Szabadságlöd - és az Eskü téri - a mai Erzsébet-híd - megépítését rendelte el. A Fővám téri híd építési munkálatait 1894-ben kezdték el, 1895 végére elkészültek a pillérek és a hídfők, 1896 augusztusára pedig végeztek a vasszerkezet szerelésével is. A híd a főváros legrövidebb hídja, teljes hossza 331,20 m. (Csupán összehasonlításul: a Lánchíd - ház keskenyebb, 380 m hosszú.) A Szabadságlöd 20,10 m széles, ebből a kocsiútra 10,50 m jut. A hidat mind elektromos, mind gázvilágítással ellátták: 12 ívlámpát, 8 izzólámpát és 48 gázlámpát szereltek fel rá. A háromnyílású híd mindkét végén két-két vámszedőházat építettek, közülük a pesti oldalon lévők ma is megvannak. A híd megnyitására 1896. október 4-én vasárnap került sor a millenniumi ünnepségek sorában. Méghozzá igen eredeti módon. A Fővám téren felállítottak egy díszsátrat, ahol elhelyeztek egy híd vasszerkezetére felszerelt pneumatikus kalapácsot működtető elektromos készüléket. I. Ferenc József e készülék gombját lenyomva hozta működésbe a kalapácsot, az pedig beverte a híd egyik vasoszlopába a még egyetlen hiányzó F. J. monogramú szegecset. A híd ekkor kapta a Ferenc József-híd nevet. A híd megépítése - elsősorban a pesti oldalon - jelentős városrendezési munkálatokat is szükségessé tett, így, többek között, az akkori Mészáros utcát, a mai Vámház körutat a Váci utcától - az egykori Lipót utcától - meghosszabbították a Fővám térig, s ez együtt járt a jelenlegi tér északi felét elfoglaló épülettömb lebontásával. Az új híd ugyanakkor nagyarányú házépítést eredményezett a budai oldalon az egykori Promontori, ma Budafoki úton, valamint a mai Bartók Béla útnak a hídtól a körtérig terjedő szakaszán, amely akkor a Fehérvári út nevet viselte. A pesti oldalon végrehajtott városrendezés tette lehetővé, hogy 1898. május 31-én a hídpálya két szélére lefektetett, alsóvezetékes vágányokon megindulhatott az új hídon a villamosközlekedés. A vonal a Fővám térről a Gellért téren, a Gellért rakparton, az Attila körúton és a Margit körúton át a Széna térig vezetett, s ott csatlakozott a már korábban kiépített vonalhoz. Még ugyanabban az évben üzembe helyezték a másik új vonalat is, amely a Ferenc József-hídtól a mai Bartók Béla úton a kelenföldi pályaudvarig húzódott. Itt kell megemlíteni, hogy e villamosvonalakat 1923-ban alakították át felsővezetékes rendszerré, majd 1938-ban a villamosvágányokat a hídon az úttest közepére helyezték át. Autóbuszok 1928. szeptember 24-étől kezdve közlekedtek a hídon. A második világháború során, Budapest ostroma idején - miután a Margit-híd még 1944. november 4-én felrobbant -, a Budára visszavonuló németek a többi híddal együtt 1945. január közepén a Ferenc Józsefhidat is felrobbantották. A robbantás okozta károk ellenére a budai parti hídnyílásba beépített pontonhíddal már 1945. március 15-ére sikerült biztosítani Pest és Buda összeköttetését. Ám ez az ideiglenes megoldás is csak 1946. január 16-ig működhetett, mert ekkor a jégzajlás - két másik pontonhíddal együtt — ezt a beépített pontonhidat is elsodorta. Szerencsére a két városrész közötti kapcsolat nem szakadt meg hosszú időre, mert néhány nappal később megindulhatott a forgalom a félállandó jellegű Kossuth-hídon a pesti Kossuth Lajos tér és a budai Batthyány tér között. A jégzajlás elmúltával felépítettek három pontonhidat is. Ezek egyike a Margit-hidat helyettesítette ideiglenesen, s ennek a hídnak a pesti köznyelv a Manci-híd nevet adta. A Petőfi pontonhíd a pesti Petőfi tér és a budai Döbrentei tér között épült, ezt a pestiek Böske-hídnak keresztelték el. A harmadikat pedig a főváros déli részén, a Boráros tértől északra építették fel. Ezzel nagyjából egyidőben hozzákezdtek a Ferenc Józsefhíd újjáépítéséhez is, s az elsőnek újjáépített hidat 1946. augusztus 20-án átadták a forgalomnak. Ekkor kapta a Szabadság-tűd nevet. A hídon, amelyet sikerült teljesen eredeti formájában helyreállítani, 1965 és 1968 között a forgalom fenntartása mellett végezték el az első felülvizsgálást és javítást. 1969- ben a villamosvágányokat cserélték, míg 1980 júniusától októberig csak a gyalogosok kelhettek át a hídon a nagyszabású karbantartási és felújítási munkálatok miatt. Legutóbb a múlt évben került sor a Szabadság-híd forgalmának módosítására. Ekkor ugyanis, a villamos-sínpárok biztonságának növelése érdekében leszegecseléssel csökkentették az útburkolatot ugyanúgy, mint a Nagykörút átépített szakaszán. Igaz ugyan, hogy ennek eredményeként a villamosok ma mindkét irányban lényegesen gyorsabban haladhatnak, a fővárosiak közül sokan mégis fájlalják, hogy ezzel megszűnt a hídon az autóbuszközlekedés. Az igazsághoz, persze, az is hozzátartozik, hogy a négy közúti Duna-híd közül, amelyen mind villamosok, mind autóbuszok közlekednek, az utóbbi években a Szabadsághídra az autóbuszutas-forgalomnak csupán alig több, mint egyhetede, míg a villamosutas-forgalomnak több mint egynegyede jutott. Dr. Gáli Imre, a hazai hídépítés történetének nagy tekintélyű szakértője a budapesti hidakról szóló könyvében azt írja a főváros belső területének négy hídjáról, hogy amíg a Margit-híd az erőt, a megnyugtató biztonságot érzékelteti, a Lánchíd a legharmonikusabb, a legintimebb hatású, az Erzsébet-híd a könnyedséget juttatja kifejezésre, addig a Szabadság-híd a műszaki érdekességet öltözteti esztétikus formába. Ehhez csak azt tehetnénk hozzá, hogy mindezt korhűen teszi, emlékeztetve éppen százéves múltjára. Hernádi 31 TURISTA MAGAZIN