Déry József (szerk.): Négy évtized a magyar hegyek között - A Magyar Turista Egyesület negyvenéves multja 1888-1928 (Budapest, 1929)
Dr. Réthly Antal: Adatok a magyar Középhegységek éghajlatához
más zivatarral. Mikor másnap, vasárnap a Dobogókőre kirándultam, hihetetlen rossz volt az út, azt mindenütt mély árkok rontották meg, a lerohanó víztömegek sok követ, fát, szemetet sodortak magukkal és egyes helyeken valóságos „törmelékkúpokon“ kellett átmászni. Csak a legnagyobb fáradtsággal értünk fel a menedékházba. Havas nap a Dobogókőn évi átlagban 38 van, jégesős nap kevés fordul elő, míg viharos nap 23 van. A szélirányok eloszlása teljesen megfelel a Dunántúlról való ismereteinknek. Az uralkodó szél az északnyugati, az összeseknek 27%-ában és második helyen a déli szél áll 23% gyakorisággal. Az év folyamán azonban az uralkodó szél erősen változik, mert amíg a téli félévben inkább a déli szél az uralkodó, addig a nyári hónapokban már az északnyugati a gyakoribb. Nyáron a NW szelek túlsúlya olyan nagy, hogy végeredményben ez mint uralkodó szél reányomja bélyegét az egész évre. A szélcsendek esetei az összeseknek csak 5%-át teszik. Legtöbb a szélcsend nyáron, míg legkevesebb a télutó idejében és a tavasz első felében. A dobogókői klímatáblázat is azt mutatja, hogy minden tekintetben az augusztus és a szeptember a legkedvezőbb turistahónapok, amint azt a turisták gyakorlatból amúgy is tudják. Ezek a legderültebb hónapok, legkevesebb az esője, valamint legkevesebb az esős napjainak száma és legtöbb a szélcsend. Közismert dolog, hogy a levegő hőmérséklete a magasság- A Hátulsó Rézaknák völgye a Bolondverőről (Magas Tátra).