Turisták Lapja, 1915 (27. évfolyam)

Szabó János: A Kiskárpátokból (5 képpel)

SZÉPLIGETI GYŐZŐ a turistaügy fejlődéséről, irányáról, szervezetéről, s ha tapasztalatai nem feleltek meg felfogásának, nem is tartózkodott a nézetének meg nem felelő intézkedések kritikai bonczolásától. A­mióta Egyesületünk kebelében a Pénteki Társaság működik, főleg ennek kirándulásaira és összejöveteleire járt. Sokat voltunk vele együtt, s ha az élet küz­delmeiben fásult kebellel, fáradt testtel vágyva az üdítő Vasárnap után kirándulásra menénk, felfrissülve tértünk haza, hogy újult erővel fogjunk annak a kemény, sivár sziklának a töréséhez, melynek neve „élet". Ez évi márczius 24-én váltotta meg a halál hosszú kínos beteg­ségétől 60 éves korában s márcz. 26-án kísértük örök pihenő helyére. Őrizzük meg emlékét a felejtés törlő kezétől „mint a megfagyástól őrzi a világot a meleg verőfény". Az a kis fejfa, mely sírja fölött emelkedik a farkasréti temetőben, jelezte, hogy alatta egy jó turista, szeretett tanár, jó hazafi és nagyrabecsült barát nyugszik. Jó turista és jó barát, mint immár annyi más a hegy tövén, a Farkasréten, mely mellett annyiszor haladunk el kirándulásainkon! Déry József: A Kiskárpátokból. (Folytatás.) Minél közelebb jutunk a vár hatalmas szikláihoz, annál több kőszáli kecske bámészkodik reánk. Fürgén ugrándoznak előttünk, de nem men­nek messzire, mert a vár körül ismételten találkozunk e kecses állatokkal. A vár kelet felé magas luczfenyőerdővel, a többi oldalon pedig hatalmas tölgy- és bükkerdővel van körülvéve, csak nyugat felé egy keskeny szikla­gerinczről látható szabadon a vár hajdani főkapuja. Fényképező­gépemmel hiába kerülgettem a hatalmas sziklafalakra épített sas­fészket, a közeli erdő miatt nem bírtam imponáló hatásának meg­felelően lemezemre kapni. A vár magas falairól teljes körképet élvez az ember. Kelet felé a Kiskárpátok fenyővel és az őszi színben pompázó lombos erdővel borította bérczeire esik tekintetünk, nyugat felé pedig az alattunk elterülő erdős borostyánkői völgy, a napfényben csillogó patak, majd ezen túl Stomfa nagyközség vörös tornya és hatalmas parkban gróf Károlyi Lajos kastélya látszik, délnyugatnak a Dévényi hegy, a tövé­ben kígyózó vonat füstjével uralja a tájat, majd e hegytől északra, a­meddig csak a szem ellát, a tekervényes Morva folyó vize csillámlik a napfényben s a Morván túl, már osztrák területen, a korona­uradalom „Schlosshof" nevű kastélya s még távolabb a messzeségben Bécs város szürke füsttömege vehető ki az őszi tiszta azúrkék égen. Borostyánkő várának történetéről Pozsony vármegye monográ­fiájában a következő olvasható: „A várról, a romok után ítélve, az volt az általános vélekedés, hogy Pozsony vármegyének egyik leg­régibb vára. Építési idejét nem tudjuk, de valószínű, hogy Ottokár cseh király betörései alkalmával még nem állott, mert bár a csehek ekkor 45

Next