Turisták Lapja, 1915 (27. évfolyam)
Szabó János: A Kiskárpátokból (5 képpel)
SZÉPLIGETI GYŐZŐ a turistaügy fejlődéséről, irányáról, szervezetéről, s ha tapasztalatai nem feleltek meg felfogásának, nem is tartózkodott a nézetének meg nem felelő intézkedések kritikai bonczolásától. Amióta Egyesületünk kebelében a Pénteki Társaság működik, főleg ennek kirándulásaira és összejöveteleire járt. Sokat voltunk vele együtt, s ha az élet küzdelmeiben fásult kebellel, fáradt testtel vágyva az üdítő Vasárnap után kirándulásra menénk, felfrissülve tértünk haza, hogy újult erővel fogjunk annak a kemény, sivár sziklának a töréséhez, melynek neve „élet". Ez évi márczius 24-én váltotta meg a halál hosszú kínos betegségétől 60 éves korában s márcz. 26-án kísértük örök pihenő helyére. Őrizzük meg emlékét a felejtés törlő kezétől „mint a megfagyástól őrzi a világot a meleg verőfény". Az a kis fejfa, mely sírja fölött emelkedik a farkasréti temetőben, jelezte, hogy alatta egy jó turista, szeretett tanár, jó hazafi és nagyrabecsült barát nyugszik. Jó turista és jó barát, mint immár annyi más a hegy tövén, a Farkasréten, mely mellett annyiszor haladunk el kirándulásainkon! Déry József: A Kiskárpátokból. (Folytatás.) Minél közelebb jutunk a vár hatalmas szikláihoz, annál több kőszáli kecske bámészkodik reánk. Fürgén ugrándoznak előttünk, de nem mennek messzire, mert a vár körül ismételten találkozunk e kecses állatokkal. A vár kelet felé magas luczfenyőerdővel, a többi oldalon pedig hatalmas tölgy- és bükkerdővel van körülvéve, csak nyugat felé egy keskeny sziklagerinczről látható szabadon a vár hajdani főkapuja. Fényképezőgépemmel hiába kerülgettem a hatalmas sziklafalakra épített sasfészket, a közeli erdő miatt nem bírtam imponáló hatásának megfelelően lemezemre kapni. A vár magas falairól teljes körképet élvez az ember. Kelet felé a Kiskárpátok fenyővel és az őszi színben pompázó lombos erdővel borította bérczeire esik tekintetünk, nyugat felé pedig az alattunk elterülő erdős borostyánkői völgy, a napfényben csillogó patak, majd ezen túl Stomfa nagyközség vörös tornya és hatalmas parkban gróf Károlyi Lajos kastélya látszik, délnyugatnak a Dévényi hegy, a tövében kígyózó vonat füstjével uralja a tájat, majd e hegytől északra, ameddig csak a szem ellát, a tekervényes Morva folyó vize csillámlik a napfényben s a Morván túl, már osztrák területen, a koronauradalom „Schlosshof" nevű kastélya s még távolabb a messzeségben Bécs város szürke füsttömege vehető ki az őszi tiszta azúrkék égen. Borostyánkő várának történetéről Pozsony vármegye monográfiájában a következő olvasható: „A várról, a romok után ítélve, az volt az általános vélekedés, hogy Pozsony vármegyének egyik legrégibb vára. Építési idejét nem tudjuk, de valószínű, hogy Ottokár cseh király betörései alkalmával még nem állott, mert bár a csehek ekkor 45