Turisták Lapja, 1922 (34. évfolyam)

Zsembery Gyula: A bánhidai Turul (képpel)

98 A bánhidai Turul Ott áll a Turul őrt a bennünket Európával összekötő vasszálak fölött. Minden Bécsbe menekülő pestit, minden Budapestre ránduló kül­földit figyelmeztet az államalkotó nemzet életerejére. Ott áll, bár (a pusztaszerit kivéve) többi ezredévi emlékünk idegen kézre került és elpusztult már. Ellenségeink pusztították el őket. Ez a szép és fontos emlék, a magyar turistáknak ez a búcsújáróhelye újabban szintén pusztulásnak indult. De nem ádáz külső ellenségeink, nem a haragos fellegek tüzes istennyila vagy a sziklacsúcsok felett foko­zott erővel tomboló viharok döntik le és szedik széjjel. Ezek nem képe­sek neki ártani. Saját országunk népében akadtak gazemberek, akik a a sötétben bujkálva talán néhány garas anyagi haszonért, vagy talán hazaáruló érzelemtől vezettetve kikezdték réz borítását, hétről-hétre, hónapról-hónapra mind többet fejtenek le róla, valósággal megnyúzzák és így darabolják el. (Jellemző ez reánk, kiknek tulajdon fia mondta ki a végzetes szót, hogy nem akar katonát látni, tulajdon fia alkudta el Belgrádban az ország egyes részeit és zúdította ezzel reánk mai fel­daraboltságunkat és szegénységünket.) Pusztul a Turul és nincs, aki rendbe hozza, nincs ki gondját viselje, nincs aki védje és a megrablóit büntesse. Ha így megy tovább, nem soká fogja már a múltunk dicsőségét és a jövőben való bizakodásunkat hirdetni, megérhetjük, hogy a Szelim-barlang vidékén jártunkban puszta kőrakásra mutatva fogunk elmerengeni a magyar nagyság múlandóságán és fogjuk érezni annak a megszégyenítő gondolatnak súlyát, hogy mi magyarok alkotni tudtunk ugyan, de alkotásainkat fenntartani, ahhoz most — ezer év után — bennünk termő férgek kiőrölték már az akaratot, az erőt, és kitartást!... Mert ezt jelentené, ha a pusztítást tovább is tétlenül tűrnők!... * A pusztulásnak indult Turul: Zsemteri Gyula felvétele.

Next