Turisták Lapja, 1934 (46. évfolyam)
Menekül a tél a Bükkből. Hubay József
Menekül a tél a Bükkből 53 kék!" Majd egy másik madár, mintegy válaszul, rámondja: „ki-nyit-ki-nyit-kinyit!" Körülnézünk és látjuk, hogy a madárkáknak igazuk van, mert a nap erős hévvel nyitogatja a patak jágpáncélbörtönét, a partmenti mogyoróbokrok ágain rügyek rojtosodnak s a közel Boldogasszony szőlőben szorgalmas naszvajiak hernyóznak, metszenek, szőlőt nyitnak, — de nem oly vidám kedvvel, víg énekszóval, mint hajdanában. Trianon levette magyar véreink arcáról a derűs mosolyt. A munka nem csupán kenyeret, hanem örömet, igaz lelki megnyugvást ad s ez a nótában jut kifejezésre. A magyar föld egyszerű fiainak leghűbb tükre: az arc és a nóta! A némán dolgozó földművesek nyomasztóan hatnak reám, de a fejük fölött égig röppenő dalos pacsirta dicshimnuszával szívrehatóan megvigasztal. Lám! István-kút és László-kút annál inkább kitesznek magukért: alig ismerünk rájok, oly víg locsogással-fecsegéssel öntik vízcseppjeik számlálhatatlan millióit, hogy parányi medrük nem győzi befogadni s a fölösleg egész kis tengerré teríti el a völgyi úton. Erős kapaszkodással érünk fel a várkuti rét sarkába, hol meg kell állnunk, hogy az elénk bukkanó miniatűr tájképet élvezettel szemléljük. Előttünk öreg tölgyfa áll, vastag törzsén Mária-kép és régen elhervadt lombkoszorú. Aljában gyepes padmalypihenő, mely fölé védőleg borulnak a faóriás koronájának csukott rügyszemekkel alvó ágai. Közelében a vár kútjának piramis alakban kőbefoglalt forrása megbeszülten adja ki magából a Várhegy kőudvarairól - kuklyákból -— a sziklaüregekbe télen át gyűjtögetett vizét. A hosszantnyúló rét hervadtra fagyott pázsitjának sárgás színébe új árnyalat vegyül: az alig serkenő fű zöldje, mely reménykedő, vidám életet varázsol a komor erdők barna fáival keretezett természetes csendéleti képbe, melyet az ,,Isaák Gyula-menedékház" piros cseréptetejű, fehérre meszelt falú és zöldre festett ablakú, jellegzetesen egyszerű stílusban készült épülete koronáz. A megvalósult turistatervek kivitelezésének régebbi küzdelmeire emlékez- Kilátás a Nagyegedről a Bükk „kövei" felé. (Horváth János felv.)