Turisták Lapja, 1937 (49. évfolyam)
Cholnoky Jenő dr.: In memoriam (Jász Géza)
bari az előadások rendezését olyan buzgalommal intézte, hogy az ember szinte elbámult, mi hajtja ezt az apostollelkű, fanatikus férfiút? Anyagi haszon? Hiszen mindenre ráfizetett! Kitüntetés? Örült neki, ha kitüntették, de sohasem futott utána, soha egy lépést nem tett a saját érdekében. Sohasem felejtem el azt a lelkesültséget, amivel az Egyesület zászlóját létesítette. Mennyit buzdított, mennyit kapacitált! Mint minden apostoli küldetésű férfiúnak, neki is voltak ellenségei és kicsinylői. Voltak, akik a zászló-akciót ellenezték, a turistáskodásból minden „hazafias" színezetet ki akartak zárni. Haragudtak, ha Társaságunk a keresztény, nemzeti gondolat jegyében ünnepélyeket rendezett. A mi Géza bácsink lehengerelte valamennyit! A gyönyörű zászló elkészült, felavatása nagyszerű ünnepély keretében megtörtént s Jász Géza életének egyik legboldogabb napját érte meg. Vagy milyen lelkesedéssel szervezte évről-évre a megszállott területekre indított kirándulásokat. A Magas Tátrába és Erdély szépségeihez, haladott kora ellenére, a legutóbbi évekig ő maga vezette a kirándulásokat. Rajongása áthevített minket, munkatársait is. Az ő szelleme hatotta át minden ténykedésünket. Ez a szellem velünk marad az ő szomorú halála után is. Nem fogjuk többé hallani az ő erős hangján elmondott, lelkesedésével megindító beszédeit, nem fogjuk hallani azt a kedves, gyermekes rajongást és az azzal váltakozó, szeretetteljes, finom lelkű humorizálást, de fülünkben cseng még minden szava, látjuk magas, szikár alakját, látjuk szemében az égő hevületet s éppen olyan rajongó szeretettel gondolunk rá, mint amilyen igazi szeretettel körülvettük őt életében. Bizony, még maradhatott volna köztünk! 1863 februárius 12-én született, tehát még csak 74 éves volt. Egy évvel ezelőtt még senki sem gondolta volna, hogy a túlzott tevékenység, a fáradhatatlan turistáskodás aláásta szervezetét. Egy éve már, hogy láttuk a lassú hanyatlást, de erős szervezete kiállta azokat a betegségeket, amelyek most már évekkel ezelőtt sírba döntöttek volna. Súlyos betegségében is dolgozni akart, erőszakkal kellett őt a munkától visszatartani! Győzött az emberi test múlandósága, de a szelleme örökéletű s onnan a túlvilágról bizonyosan örömmel fog letekinteni ránk, ha látja, hogy apostoli tevékenykedése elmúlhatatlanul megteremtette a nemzeti gondolattal párosult igazi turista eszményt. Nem fogjuk őt megszomorítani soha! * Jász Géza rövid szenvedés után, februárius 11-én halt meg. Temetésén, amely februárius 13-án, ragyogóan szép téli délutánon történt, régi turistabajtársaival az élen Egyesületünk egész elnöksége és tisztikara megjelent. A tagok is rendkívül népes csoporttal fejezték ki az őszinte részvétet. Jász Géza nemcsak Egyesületünk tiszteletbeli tagja és alelnöke, hanem a Magyar Nemzeti Szövetség lengyel osztályának is elnöke volt. A gyászszertartást Szánthó Róbert ág. evangélikus lelkész végezte, aki magasszárnyalású beszéddel búcsúztatta az elhúnytat. A Nemzeti Szövetség nevében Javorniczky Jenő dr. miniszteri osztálytanácsos, a Magyar Turista Szövetség, Egyesületünk s a Tátra Asztal, valamint a Turisták Lapja nevében Peitler Gyula mondott kegyeletes szavakat Jász Géza maradandó egyéni és turista érdemeiről. A mélyen megrendítő szomorú aktuson dr. Karafiáth Jenő főpolgármester és a lengyel követség ügyvivője, gróf Mycielski Kázmér is megjelent. Az Országos Testnevelési Tanácsot dr. Prém Loránd képviselte. Egyesületünk Központjának és több Csoportjának hatalmas koszorúi borították a sírt, amelynél még a magyar-lengyel diákszövetség elnöksége külön elbúcsúzott a nagy halottól.