Turisták Lapja, 1938 (50. évfolyam)
A Mecsek barlangjai. dr. Pokorny Ferenc
Megemlítésre és követésre méltó tett az, amire Vác városa mutatott példát: a kiránduláson a legfegyelmezettebb intézet diákjóléti célokra 250 pengő jutalmat kap. A kirándulásokra lányok sokkal kisebb számban jelentkeznek, mint a fiúk. Ezért részükre külön vonatot nem lehet mindig indítani. Ilyenkor a fiúk vonatán külön kocsikban utaznak. Van olyan iskola, amely az egyes kirándulásokra csak egy osztályba tartozó növendékeket visz el. Itt arra a kirándulásra az egész osztály elmegy s a céltudatos irányítás évek folyamán minden növendékkel minden vidéket megismertet. Jó volna, ha ezt minden intézet megtehetné! Irta: dr. Pokorrty Ferenc. Nem akarunk szerénytelenek lenni, ha mecseki barlangokról beszélünk akkor, amikor a barlangkutatás itt még gyermekcipőben jár. A Mecsek barlangjai még nem adtak sokat a tudománynak. Régiségeket, a homo sapiens nyomait még nem fedeztük fel itt és őslényeket sem találtunk még. Cseppkőképződések is egészen alárenteltek ezekben a barlangokban. De a vadvirágos Mecsek is élményt jelent minden turista számára s a természeti erők rejtélyes munkája, amely létrehozta ezeket a kis barlangokat, minden természetjárót bizonyára érdekel. A barlangkutató, — aki már ismeri ennek a különös és sejtelmes világnak titokzatos életét, — itt is megtalálja mindazt, amit a nagy barlangok tündérmesébe ringató szépségei hatványozva tudnak nyújtani, mert a sötéten ásító barlangnyílások mélyén hallani a patakok vizének halk csobogását, a denevérek itt is el-elsuhannak fejünk felett és a tetőről aláhulló vízcseppek minden cseppje egy refrén ennek a titokzatos földalatti ezeregyéjszakának a muzsikájához. — Az élmény vágya itt is felébred a lélekben s öröm számunkra az a kevés is, amit a természet adott itt nekünk, mert tudjuk, hogy a mi kis barlangjaink feltárásával mi is hozzájárulunk földünk egy részének újabb megismeréséhez. Ezzel a tudattal foglaljuk tehát össze mindazt, amit a Mecsek barlangjairól tudunk, hogy mindezt mások számára is hozzáférhetővé tehessük. A barlangtúrák kiindulópontjául legcélszerűbb a Dömörkapui-menedékházat választani, ahol az ideérkező turistát kényelmes, 20 ágyas menedékház várja. Ide leggyorsabban a Széchenyi-térről 20 percenként közlekedő autóbuszon jutunk fel, de a gyaloglónak is igen jó és kényelmes sétaút áll rendelkezésére. (Gyalogosan 30 perc alatt kényelmesen fel lehet érni.) Barlangkutatónak érdekes egy kis kerülőúttal a Tettye-fensíkon keresztülmenni, mely Pécsnek legközelebbi kirándulóhelye, gyönyörű kilátással. A Tettye a Széchenyi-tértől 20 percnyire van. Fensíkján gyönyörű várrom van és a werfeni és liászpalákon keresztül a hegy ismeretlen mélyéről kisebb nagyobb barlangokon át 240 m. sz. f. magasságban egy forrás tör elő a mészkőből, olyan zúgással, hogy inkább pataknak illik be, mint forrásnak. Vízmennyisége naponta átlag 3—5.000 m 3 és 2 km úton 120 m.-t esik. Bővizű forrása 40 km hosszú csőhálózattal oltja a pécsiek szomjúságát s vize palackozva is kapható. De a kutató szeme hiába keres itt, mert sehol egy repedés, sehol egy zsomboly nincsen és semmi sem sejteti velünk azt, hogy ez a hatalmas 5000 m3 vízmennyiség a Mecseknek milyen titokzatos mélyéből törhet elő. Jelenleg karsztvízkutató akna létesítésével akarják ezeket a vizeket összegyűjteni. A Tettye-fensíkról könnyen jutunk fel árnyas erdei sétányon át óra az ú. n. Irma-úton a Dömörkapuhoz, kirándulásaink kiindulópontjához. A Dömör (török szarvas)-kapu a nyugati Mecsek kiindulópontja s innen É-ra az 1-es úton ugyancsak erdőn visz át útunk a 20 percnyire fekvő tisztásra, az ú. n. Kisrétre, melynek közelében találjuk a frissvizű kristálytiszta Hidegkút-forrást. A rétet ÉNy-nak keresztezve kis emelkedővel, majd lejtővel 25 p. alatt a kantavári forráshoz érünk. Mellette fekete márványbánya s közelében a 400 m magas kantavári kúp, ma már alig látható romokkal. Ennek a jobbára palán felépült várszerű romnak inkább archeológiai értéke van. Azt tartják erről a romról, hogy ez a 12—13. században, a pécsi mesterkanonokoknak volt a nyaralója. Innen vette a nevét is: Kántorvár, mely később Kantavárra módosult. Azonban semmi sem valószínűsíti ezt a feltevést. A rom déli oldalán lévő földalatti vágatot feltártuk. Egy 7 m hosszú meredek folyosón kell leereszkednünk, majd 4 m hosszú ív alakú rész következik, melynek vége függőleges mély aknába nyílik. Ennek 6 m hosszú felső részét kipadoztuk. Az akna fenekén két irányban is találunk járatot, s ebben a mesterséges pinceszerű barlangban értékes cseréptörmelékekre és csontleletekre bukkantunk. A kutatást jelenleg is folytatjuk. Pihenő után folytatjuk utunkat az 1-es jelzésű úton, melyből kb. 25 percnyi járás után a 25-ös jelzésű út ágazik ki, majd később a gerincen a 23-as, s pár lépéssel arrább a 14 -es metszi át. A műútra értünk s ide a Dömör-kaputól a lapisi vadászház érintésével járművön is eljuthatunk. Itt állt valamikor a Keresztkunyhó s népies nyelven ma is ez a neve ennek az útszakasznak. Itt domborodik ki igazán a Mecseknek karsztszerü jellege, mert akármerre is nézünk, berogyások, hatalmas tölcsérek százai tarkitják ezt a vidéket, s nem egy tölcsérnek 40—50 m