Turistaság és Alpinizmus, 1921 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1921 / 1-2. szám

dalok földje“ népies dalköltészetének virágaiból kötött csokrot nyújt az olvasónak. A stájer Grimming gerincén vezet át Dr. Fritz Benesch, de ha vele tartunk, akkor lejövet mi is eltévedünk a Grubegg felett elterülő meredek erdőségben. A 218. oldal második bekezdése alig érthető, mert a Kleiner Grimming csúcsa mögött elterülő füves fennsíknak nagyon messzire kellene terjeszkednie, ha a kőgula mögött puskalövésnyire azonnal lejtene. Tehát vagy azonnal, vagy puskalövésnyire, az utóbbi esetben azonban nagyon messzire esik az azonnal. A cikkhez mellékelt szövegképek a Beneschtől megszokott jók. Egy magát megnevezni nem akaró hadi rokkant „Der Kriegsinvalide als Bergsteiger“ című cikkében megírja, hogy a hegyek és a természet iránt való nagy szeretet mikép győzi le a testi fogyatékosságból származó nehézségeket. A. Asal két felvételével a műlábbal rendelkező rokkantunkat a Buchenköpfe „Platte“-ján és az Öfelekopf „Barthkamin“-jában szemlélteti. Az Alpokban létesített hősi emlékeket felsoroló rövid cikkecske után még M. R. Gundermann „Die Dichterin“ című elbeszélését vajmi kevés tetszéssel olvashatjuk. A műmellékletek közt első helyen szerepel Dr. Pfeifer „Am Hochalmjoch im Karwendel“ című felhő hangulatos felvétele, Ellen Tornquist Alt Merant ábrázoló színes linoleummetszete már kevésbé, míg Hoferer rajza „Die Westwand des Predigtstuhles“ egyáltalában nem tetszenek. Az évfolyamzáró decemberi szám első cikkét „Einsame Weihnacht“-ot írója Max Rohrer Bergnovellenek nevezi, bár az események nem szorítkoznak pusztán a hegyekre. Tartalma szintén vegyes érzelmeket kelt bennünk. Herbert Kadner „Ein Klettersommer“ címmel par excellence sziklatúráiról számol be. Ezek a Südl. Wolf ebnerspitze déli falának, majd a déli sarkának, az Ilfenspitze déli falának első átmászásai és a Totenkirchl ajzatának rendkívül nehéz átmászása. A Totenkirchl tényleges nyugati falának útján, saját leírása szerint, egy sziklatömb leválása következtében 20 m.-t zuhant, de kötélen függve maradt. Ezen epizód folytán a túra két napig tartott, úgyszintén a Großer Hausthorn (Reiteralm) déli falának útja, mely alkalommal az éjszakát társaival már jobb körülmények között, egy a falba mosott barlangrésben tölthette. E cikk befejezése a köv. évfolyamra maradt. Dr. W. Simon három szép felvételével ellátott cikke keretében Svájc, Tirol és Vorarlberg összeszögelését őrző Silvrettában végzett sítúráiról számol be. Társaival a Heidlberger Hütteből kiindulva a Breite Krone, Piz Tasna, Fuorda Laver és Piz Motanat, a Jamtalhüttéből a Dreiländerspitzet és Vordere Jamspitzet járta meg léceivel. Hugo Steffen ezúttal a felső etschvölgyi Sterzing városkának és környékének a középkorból származó építészeti nevezetességeiről ír. Cikkéhez ezúttal is ügyes tollrajzait mellékli. P. S. Francé rövid cikk keretében a föld gyermekkoráról ír. A helyenként még sötétvörösen izzó, valószínüleg olivinkéreg lassan hűl. A sziklás felületre a föld belsejéből előtörő gőzöktől vékony sóréteg rakodik. Nehéz felhők függnek állandóan és sötétítik el az égboltozatot, de eső még nem érheti a föld felületét, miután a lehulló cseppek még földreérésük előtt az uralkodó hő folytán újból párákká válnak. Számtalan évezred után végre a kéreg annyira lehűl, hogy eltűri magán a vizet. Ekkor aztán a tenger teljesen beborítja a föld felületét, mely vékony kérgénél fogva akkor még jelentékeny süppedéseket és kiemelkedéseket nem tartalmazhat. Ha ma a hegyek a tenger mélységeibe dőlnének, vagyis a földfelület nivellálódna, úgy újból víz alá kerülne bolygónk egész felülete. A három műmelléklet elseje Otto Barthnak ismert szép festménye „Morgengebet auf dem Großglockner“, melyen a felkelő nap első sugarai aranyba fürösztik a Glöckner hócsúcsát és a deres vaskeresztet, mely alatt két marcona vezető végzi reggeli ájtatosságát. A Totenkirchl déli és nyugati falának meredekségét, simaságát és kitettségét szemlélteti Theato és Lischer, valamint Dr. E. Hoferer által exponált négy felvétel és végül A. Asalnak egy szép téli felvétele méltán igényt tart a műmelléklet elnevezésre. Link, Asal és Lischernek felvételei és E. A. Weber fametszete szintén említésre méltóak. A második félév előttünk fekvő hat füzetében az első féléviekhez hasonlóan sűrűn akadunk a versirodalom termékeire is. Jos. Jul. Schütz, Hanns Barth, Georg Karl Veranneman, Alfred Huggenberger, Wilhelm Herbert, Oskar Erich Meyer, Heinrich von Schullern, Ewald Silvester, Eugen Hosier, Hans Heilmeier, Paul Wolf költeményei közt kedves és szép sorokra találunk, Franz v. Kobell, O. Jegerl és L. Adam Weber a humoros verselés képviselői. Az „Alpine Rundschau“ rovatban múlt évfolyamunk 230. oldalán felsoroltakon kívül új mellékrovatok: „Neue Kletterwege“ és „Wintersportliche Wettkämpfe“, nem kevésbé szükségessé vált az idők jeleként az elszomorító tartalmú új rovat, mely „Gegen die alpinen Unarten“ felírással van ellátva. A „Bergsteigerhumor“ című rovatra továbbra is fenntartjuk az első hat szám ismertetése alkalmával tett kijelentésünket. A teljes évfolyam 244 szövegoldalához 64 külön rovat- és hirdetési oldal csatlakozik. A hegymászó- és síútleírások száma 21, a tudományos és hasonló cikkeké 30-on felüli, a prózai szépirodalom 20, míg a versirodalom 33 esetben szerepel. A szövegképek száma 107 és végül a túlnyomórészt nagyon szép műmellékleteké 46 a pazar és költséges kiállítású és várakozásunknak megfelelt 1920-as évfolyamban.