Turistaság és Alpinizmus, 1921 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1921 / 1-2. szám

Vaterländischer Volkskalender für das Jahr 1921. (Kiadja Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomda, Budapest, Ara 30 kor). Egy magas színvonalú, gazdag tartalmú, izzó hazafisággal írott naptárt ad Magyarország németajkú lakosságának a Rovatvezető: Korn K. lajos, kezébe e naptár szerkesztője Dr. Thirring Gusztáv. A rendes naptári részen, hasznos tudnivalón és különféle díjszabástáblázaton kívül gazdagon illusztrált szépirodalmi rész következik, melynek minden sorából a hazafias fájdalom érzik, amelynek minden cikke elénk tárja kegyetlen, rideg sorsunkat, amelynek betűi azonban egyúttal megerősítik bennünk a jobb jövőbe — melynek el kell jönnie — vetett törhetetlen hitünket. Bennünket, turistákat különösen érdekel a naptár, mert végigvezet az elszakításra ítélt Kárpátok szép vidékein, elvezet bennünket elrablott városainkba Soprontól a szepesi városok régi falain át a kassai dóm csöndes kriptájáig, kincses Kolozsvárról a brassói fekete templomig s a Bácska gazdag városai­ig. A nagyszámú kép között kedves ismerősökként bukkanunk rá néhány, lapunk régebbi évfolyamaiból ismert képre is. Kívánjuk, hogy ezt a naptárt, mely versben és prózában, a tudomány komoly adataival és a szépirodalom szórakoz­tató soraival küzd igazunkért, minél gyakrabban forgassák hazánk németjei. H. A. Führer durch das Dachsteingebirge und die angrenzenden Gebiete des Salzkam­­mergutes und Ennstales von Alfred Radio-Radhis. 2 Auflage, Wien 1920. Artaria Ges. m. b. H. Geographischer und Landkartenhandlung. 8°, bolti ára K 75. Az 1908-ban meg­jelent első kiadás elfogytával szükségessé vált egy, az utóbbi évek alatt végzett, főkép az újabb nehéz sziklaútvonalakat is ismertető új kiadás. Ezen, most előttünk fekvő második kiadás közrebocsájtásával Radio-Radi­s, ki a Dachstein-csoport egyik legalaposabb ismerője, újra kiváló, hasznos és mintaszerű vezetőkönyvet adott kezünkbe, mely dacára 283 oldalas terjedelmének és a csatolt 20 fényképmellékletnek, könnyen helyet talál a hegymászó hátizsákjában anélkül, hogy annak súlyát észrevehetőig növelné. Pedig de sokat szorított a szerző e kis könyvecskébe, az e hegységre való általános tudnivalókat, vasúti útvonalakat, a hegyvidék lábánál fekvő helységek ismertetését, a híres Dachstein barlangok leírását. A könyvben ismertetett hegyeket 8 főcsopotba osztva tárgyalja, u. m. a Dachsteintömb, Gosaui gerinc (külön 4 alcsoportban), Rossbrand vonulata, Ramsaui hegység, Sarstein tömbje, Der „Stein“, Gröbmingi gerinc és végül a Grimming tömbje. A függelékben a szoros Dachstein-csopot síútvonalait is sorra veszi és egy alfabetikus névmutatóval fejezi be könyvét. Hogy a par excellence mászótúrák­nál, mint amilyenek pl. a Dachstein déli falának útvonalai, még az esetben se legyen a a könyv hátrányosan érezhető, a kürzet szétvágása után három független fűzött részre bonthatjuk a kötetet, melynek első része ebben az esetben csakis a 60 oldalas általános részt, 98 oldalas második része a Dachsteintömböt és a 124 oldalas hátralevő rész a többi hegycsoportot a függelékkel tartalmazza. A nyomásnak még a petitje is tiszta és olvasható, a papiros dacára a mai nehéz papirosviszonyoknak vékony, de jó és a fény­képmellékletek gonddal válogatottak, tiszták és az áttekinthetést a több helyt berajzolt útvonalakkal nagyban elősegítik. Az „Artaria“-nak ezen legújabb kiadványát a Dachsteint és környékét felkereső minden hegymászónak és turistának, mint nélkülözhetetlent a leg­melegebben ajánlhatjuk. H. K. L. Der Alpenfreund. Illustrierte alpine Monatshefte. Herausgeber Jos. Jul. Schätz, Jahrgang 1920. Heft 7—12. Verlag Der Alpenfreund, G. m. b. H., München, 4°. A havonta megjelenő folyóirat kiadóhivatalunkban megrendelhető évi K 200.— kedvezményes elő­fizetési áron. (1.—6. szám ismertetését 1. X. évf. 229. oldal). A julius-augusztusi kettős szám első cikkében Dr. Gustav Renker „Begleiter vom Berge“ címen visszaemlékezéseinek hangulatos képeit tárja elénk. Az elsőben egy fiatal­kori barátjával, mint kezdő ifjú, a Verevizara a Juli Alpokban, a másodikban öreg édesatyjával Karintiának néki legkedvesebb hegyére, a szépkilátásos Gerlitzere, míg a harmadikban megértő feleségével a Kleiner Mangart napsütötte mészszirtjeire vezető útját ecseteli. Margarete Grosse, a Watzmann ikertestvérének, a Wimbachtal fölé emelkedő Hochkalternek ormát keresi fel. Dr. Karl Schultz cikkében Payert, mint az Alpok kutatóját méltányolja, míg H. Müller túrája keretében Alsó Engadinba, az Ofenbach csoport dolo­mithegyei közé, a svájciak nemzeti parkjába vezet. 10 esztendeje, hogy a svájci szövet­ségtanács törvénnyel biztosította a Truph­umtal, Spöltal és Val Cruoza érintetlenségét. Azóta nem vágtak itt ki fát, nem lőttek itt vadat, nem kaszáltak rétet és tilos volt minden új építkezés. Ma már a kb. 200 knP-nyi terület szinte ősvadonná vált, mely­ben szabadon tenyészik a zerge, marmota, fájd és kőszáli sas. A változatos geológiai szerkezet viszont az amúgy is gazdag flóra változatosságát vonja maga után. Német­ország legmagasabb csúcsát, a Zugspitzet, 1820 aug. 27-én sikerült első ízben meg­másznia Karl Naus hadnagynak, e 100 éves évfordulóval kapcsolatos a következő cikk.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék