Turistaság és Alpinizmus, 1925 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1925 / 1-2. szám
emberi szorgalom építette boldogság képével szemközt északnyugat felé az ősvadon : erdőkkel telenőtt hegyhátak, emberi telepek nincsenek, hanem hegy fölé hegy emelkedik, sziklacsúcsok, bércek szaggatják meg a szakadatlan erdőszőnyeget. Az egyik hegyszörnyeteg orma olyan, „mint egy hanyatt fekvő titánnak az orra profilban, még a szempilla is ott van, egy nagy fenyőszál képében“. A Tordai hasadék Jókai szerint „a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke, egy hegylánc, tetejétől a talapjáig kettérepedve“. Nem vulkáni működés, hanem a folyóvíz hátrálva kiváló működése hozta létre, akár az Aldunát vagy a Sebeskörös völgyét a révi szorosban. Ezt bizonyítják a hasadék két oldalán levő barlangnyílások. A kivájó patak maga a Hesdát, amely csak nehezen vergődik át az Aranyosba. A 250—300 méternyi meredek sziklafalak néhol 5—6 m távolságra vannak csak egymástól. A hasadék közepe táján két elfalazott barlang (Balika vára) a török időkben búvóhelyül szolgált a környék menekülő népének. „Egy az Isten“-ben Blankát szintén odaviszi Adorján Áron. A „Szegény gazdagokéban szereplő Lucsia barlangot, ahol Fatia Negra titkos pénzverője működött, ma is mutogatják az Aranyos jobb partján, Topánfalvától félórányira, egy mészkő-hegyfoknak az oldalán. Nagyon sok barlang sorakozik ott egymás mellé ezen a mészkővidéken. A babonás oláh nép, amely itt főleg pásztorkodásból él, ma is sárkányokat vél a barlangokban. Semmi pénzért nem kaphatók arra, hogy szürkület után a barlangok tájára menjenek. Közel a Lucsia barlanghoz egyesül a Kis- és a Nagyaranyos. Ide esik a havasok királyának (1848/49), Jankunak a szülőháza. Erre juthatunk fel a Gainára is, ahol Arad, Hunyad érintkeznek Tordaaranyossal. Gaina a havasi oláhok, mócok, mokányok üdvössége, feleségszerző helye. Míg Petőfi a rabság, szolgaság szimbólumát fűzi a hegyekhez, Jókai a szabadságot látja bennük. Petőfinek fenyegető rémek a mogorva sziklák, melyek a csörgő patakot úgy hányják-vetik, mintha láncot csörgetnének. Jókai a sas szemével fűzi egybe a hegyeket és a történet, a mese színes takarójával fedezi őket. Petőfinek az Alföld fia szabadságszerető, büszke, meg nem alázkodó, a hegyi nép nyomorult, alázatos, ezzel szemben Jókai Juon-ja (Szegény gazdagok) sajnálja az Alföld lakóit, mert azok mind be vannak zárva, rabok, mint mind, akik a rónán laknak, de ő a havasok ura, fejedelem, aki a felhőkkel, viharokkal társalog. Petőfi a felvidékeket nem tudja áttekinteni, mert az könyv, melynek forgatni kellene a lapjait, ezzel szemben az Alföld nyílt levél. A hegyeket mozdulatlannak látja Petőfi, ezért nem ragadják meg az ő örök mozgalomban, izzásban levő képzeletét. Jókai, mikor a garnai leányvásárt vázolja, Petőfi felfogásával szemben a függetlenség, szabadság, a becsületes fizikai erő honát látja a havasok világában, „ahová nagy fáradsággal juthatni el“. Hogy a személyes megfigyelések mennyire leköttették, megragadták képzeletét, legjobban igazolja a biharkörnyéki hegyeknek állandó szerepeltetése. A Bihar mellé dűlő ú. n. Oláh-karszt sok barlangjával, meredek szikláival, szűk völgyeivel, égbe törő tornyaival, magas sziklatűivel nagyon mély benyomást tehettek rá. S hogy nemcsak leírásból, hanem személyes megfigyelésből is merített, azt igazolja az eleven leírás, az élénk színezés. Azraéle és Corsar-bég vára a Melegszamos forrásvidékét, az ú. n. Szamos-bazárt juttatja eszünkbe. Látnia kellett a Bihar nyugati oldalán Vaskoh, Szohodol közelében levő kalugeri dagadó időszaki forrást (Izbuk) is. Erdély másik része, amelyet Jókai regényeiben megelevenít, a Hargita környéke, főleg Csík és Háromszék. A vulkáni eredésű Hargita, déli részén a Nagycsomád, a Büdöshegy, a Szentannató, azután a háromszéki sík azok a helyek, ahol Bálványosvár és a Damokosok cselekménye magyar földön lejátszódik. Jókai fantáziája megelevenedik, a tényleg meglevő gyógyítóforrásokat aranyszálakkal szövi bele cselekményeibe, hőseit kimenti bajból, betegségből, csodálatos erővel ruházza fel, mert vele a magyar múltat, hitet, dicsőséget szolgálja. Bálványosfürdő ma is híres (vasas, kénes, timsós források). Közelében emelkedik 1029 m magasságban — egy kúp alakú szikla tetején — Bálványosvár, ma már romjaiban. Itt éltek valóságban is az Opourok (Apor), akik az ősmagyar valláshoz ragaszkodván, sokáig dacoltak a kereszténységgel, míg végre Opour Szilamért felesége, Mike Imola kereszténnyé teszi. Szilamér még legénykorában a halált keresve, betéved a Büdös oldalában levő Büdös-barlangba (torjai). Ott találja Rapsonnet, aki csazát, köszvényét gyógyítja ott, fiatalságát akarja visszaszerezni, mert ha valaki huzamosabb ideig van bent, akkor a lábain felfelé húzódó, mindinkább erősödő meleg zsibongást érez, ami később átjárja és izzadásba hozza egész testét. Csak lehajolni nem szabad, mert a kénhidrogén-gáz már fél méter magasságban kioltja az ember életét. A Büdös-barlangtól északra, a hegy ellenkező oldalán találjuk a Gyilkos-barlangot. Nevét onnan kapta, hogy a fölötte elrepülő madarak a barlangból kiáramló gázoktól leszédülnek.