Turul 1886 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Thúry József: A Turul madár
A TURUL MADÁR. Mindnyájunk előtt ismeretes ez a név históriai emlékeinkből s mivel e folyóirat is éppen ezt a nevet viseli, azt hiszem, nem lesz fölösleges körültekintenünk, hogy eredetét kinyomozzuk és jelentőségét méltányoljuk, annyival inkább, mert eddigelé sem az egyikkel, sem a másikkal nem voltunk tisztában; bár teljesen méltányoljuk Nagy Gyula hasonló czímű czikkének értékét, melyet e folyóirat első kötete közölt. Lássuk tehát mindenek előtt azon történeti emlékeket, melyekben turul nyomára akadunk. Kézai Simon mester ezt írja krónikájában: «Ethele király czímerén, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, melyet magyarul turulnak hivnak. Mert ezt a czímert hordták volt magokkal a húnok mindig a hadban Gyercs vezér idejéig, míg magokat községben kormányozták». . A turulnak másik emléke Erdélyország czímerén van megörökítve, melyen a magyarok jelvénye kiterjesztett szárnyú sas, vagy karvaly, a székelyeké pedig nap és hold.2 — Harmadik emléke azon nemzeti mondában maradt fenn, melyet Béla király névtelen jegyzője úgy beszél el, hogy Almos anyjának, Emesynek, egy madár jelent meg álmában s ölébe szállva megtermékenyítette : «Ugek . . . duxit sibi uxorem . . . Emesu, de qua genuit filium, qui agnominatus est Almus. Sed ab eventu divino est nominatus Almus, quia matri eius praegnanti per somnium apparuit divina visio, in forma asturis, quae quasi veniens eam gravidavit». (Cap. VI.) így született tehát Álmos s a hagyomány őt — mint Kézai följegyezte (kb. II. cap. I) — csakugyan «Turul fiá»-nak nevezte. — Végre nyomára akadunk mint személy-, illetőleg nemzetségnévnek régi okleveleinkben, így egy 1270-ki oklevélben előfordul Turul mint comes (Cod. Dipl. V, 1:84); 1239-ben Turul filius Chunad iobagionis in castro Zalad. (u. o. IV, 1 : 166). Sőt még az Árpádház kihalta után is életben volt a Turul nemzetség, mert egy 1305-ki ok levélben olvasható: «nobilis vir comes Johannes filius Syxtini de genere Turul*-, 1313-ból; «Gregorius filius Laurentii de genere Turul».) 1 A történelmi emlékek tehát azt hirdetik, hogy a magyarok nemzeti czímere a turul nevű madár volt, mely egyúttal nemcsak személynév gyanánt volt használatban, hanem olyan fontos szerepet játszott népünk szellemi életében, hogy a nemzeti monda azt a hőst is ezen madártól származtatja, aki (a monda szerint) mai hazánkba vezette őseinket. Én a magam részéről azt hiszem (s bizonyára mások is egyetértenek velem), hogy olyan momentumnak, milyen a nemzeti czímer, igen nagy históriai és ethnológiai jelentősége van s értékénél fogva mindenesetre biztos útmutatóul szolgálhat a nemzet eredetének és őstörténetének nyomozásában. Úgy látszik, hogy erről tudósaink közül többen meg voltak győződve, legalább azok, akik megkísértették a turul név magyarázatát, de — szerintem — eredménytelenül, így Szabó Károly, Kézai fordításában (23. 1.), ezt mondja róla: «miután a turul madárnévnek nyelvünkben nyomát nem találjuk, ellenben közönségesen ismeretes a karvaly, népiesen karoly és karuly madárnév, lehetetlen azon gyanításra nem jönnöm, hogy Kézainak sok másoló kezén átment szövegében turul hibásan áll curul (karoly, karvaly) helyett». Ámde ezzel a kérdés nincs megoldva, mert az csak puszta ráfogás, hogy a szókezdő c (e k) helyett tévedésből t-t írtak s mint ilyen, nem elegendő argumentum. Mellőzve a még csak nem is látszatos magyarázatokat, csak a legújabb megfejtési kísérleteket említem meg. Nagy Gyula e folyóiratnak 1883. évi 1. számában (29—33. 1.) a vogul túr-uj, tur-uj (keselyű) összetett szóval tartja azonosnak, melynek első része : /^r=torok, az w/=állat, vad, tehát tulajdonképen «torokvad, vagy torkos madár». — Igaz, hogy e török és vogul szók nagyon hasonlítanak hangzásra nézve a magyar turulhoz, de egyik magyarázattal sem elégedhetünk meg. 1 Kézai Simon mester magyar krónikája. Fordította Szabó Károly (Pest 1862) 23. 1. 2 Szabó Károly kisebb történeti munkái. 1. k. 318. 1. 1 Horváth István, Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről, 63. 1.